163176. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 1,4-diszibsztituált 2(1H)-kinazolin-származékok előállítására

163176 tünetek nem tapasztalhatók és belső vérzés nyo­mai sem mutatkoznak az állatok ürülékében, még 1000 mg/kg adagoknak a patkánynak orális úton történő beadása esetén sem. Az ilyen vegyületek gyulladásgátló hatása fe­lülmúlja az isimert és kiváló gyulladásgátló szer­ként általánosan alkalmazott fenilbutazon — 1,2--difenil-3,5-dioxo-4-n-butil-pirazolidin — gyul­ladásgátló hatását, ugyanakkor a találmány sze­rinti új vegyületek akut, szubakut és krónikus toxieitási értékei lényegesen alacsonyabbak a fenilbutazon megfelelő toxikussági értékeinél. A találmány szerint előállítható új kina­zolinon-vegyületek a gyógyászatban parenterális vagy orális beadással alkalmazhatók, a szokásos adagolási egységekben, az adott esetben mu­tatkozó egyéni szükségleteknek megfelelő ada­golásban. Az adagolási egységek — a szándékolt beadási módtól függően — tabletta, drazsé, kap­szula, szuszpenzió, oldat, elixír vagy más ismert gyógyszerkészítmény alakjában készíthetők el. Az (I) általános képletű új kinazolin-szárma­zékok a találmány értelmében oly módon állít­hatók elő, hogy a) valamely (II) általános képletű 2-alkoxi­karbonilamino-fenilketont —• ahol Rt, R2, R3, R és n jelentése megegyezik a fenti meghatározás szerintivel, R^ pedig rövid szénláncú alkilcsopor­tot képvisel — ammóniával reagáltatunk, vagy b) valamely (V) általános képletű vegyületet — ahol Rí, R2, R.s, R, Z és n jelentése megegye­zik a fenti meghatározás szerintivel, R5 pedig hidrogénatomot vagy rövid szénláncú alkilcso­portot képvisel — egy R5 —OH molekula lehasí­tása közben melegítünk, vagy c) valamely (VI) általános képletű vegyületet — ahol R:, R2 , R, Z és n jelentése megegyezik a fenti meghatározás szerintivel, Y pedig klór­vagy brómatomot képvisel — egy (IV) általános képletű szerves fémvegyülettel — ahol R3 je­lentése megegyezik a fenti meghatározás szerin­tivel, W pedig lítiumatomot vagy egy —MgX csoportot, ez utóbbiban pedig X halogénatomot képvisel — reagáltatunk, vagy d) valamely (VII) általános képletű vegyüle­tet — ahol R1; R 2 , R, Z és n jelentése megegye­zik a fenti meghatározás szerintivel — egy (IV) általános képletű szerves fémvegyülettel — ahol R3 és W jelentése megegyezik a fenti meghatá­rozás szerintivel — reagáltatunk és a kapott re­akcióterméket hidrolizáljuk, vagy pedig e) valamely (VIII) általános képletű vegyüle­tet — ahol Rí, R2, R3, R és n jelentése megegye­zik a fenti meghatározás szerintivel, B pedig kén­atomot vagy iminocsoportot képvisel — hidroli­zálunk, és kívánt esetben az Rí helyén nitrocsoportot tartalmazó kiindulóanyagok alkalmazása esetén kapott (l/a) általános képletű kinazolinon-szárma­zékot — ahol R2 , R 3 , R és n jelentése megegye­zik a fenti meghatározás szerintivel — az B4 he­lyén aminocsoportot tartalmazó (I) általános képletű kinazolinon-származékká redukáljuk. 35 A fentiekben meghatározott eljárásváltozatok gyakorlati kiviteli módjait az alábbiakban rész­letesen ismertetjük. Az a) eljárásmód esetében a kiindulóanyagként 5 felhasználásra kerülő (II) általános képletű ve­gyületet — ahol Rt, R 2 , R3, R4, R és n jelentése megegyezik a fenti meghatározás szerintivel — ammóniával melegítjük, és így az (I/b) általános képletnek megfelelő kmazolinon-származékot — 10 ahol Rí, R2 , R3, R és n jelentése megegyezik a fenti meghatározás szerintivel — kapunk. Ezt a reakciót előnyösen valamely oldószer vagy oldószerelegy jelenlétében folytatjuk le. Ol­dószerként pl. metanol, etanol, izopropanol, terc-15 -butanol, „Cellosolve" (2-etoxi-etanol), etilén­glikol, dietilénglikol, dioxán, aceton, piridin, benzol, toluol, xilol, dimetilszulfoxid, dimetil­formamid vagy ezek elegyei alkalmazhatók. Az „« ammóniát gáz alakú ammónia, alkoholos (pl. metanolos vagy etanolos) ammóniaoldat, csepp­folyós ammónia, vagy pedig valamely, a reakció folyamán ammóniát szolgáltató ammóniumsó (pl. ammóniuniacetát, ammóniumformiát, ammóni­umkarbamát, ammóniumfoszfát vagy ammóni­umkarfoonát) alakjában adhatjuk a reakcióelegy­hez. Ha e célra valamely ammóniumsót alkal­mazunk, akkor a reakciót valamely bázis, mint nátriumhidroxid, káliumhidroxid, káliumkarbo-30 nát, nátrium-metilát, nátrium-etilát, kálium­-etilát, trietilamin vagy piridin jelenlétében foly­tathatjuk le, de dolgozhatunk ilyen bázis alkal­mazása nélkül is. Eljárhatunk továbbá oly mó­don is, hogy az említett kiindulóvegyületet 35 cseppfolyós ammóniában melegítjük, vagy a ve­gyületet valamely ammóniumsóval összeolvaszt­juk. A reakció befejeződése után a reakcióele­gyet a termék kinyerése céljából bepároljuk vagy vízzel hígítjuk, majd a kapott csapadékot 40 valamely erre alkalmas oldószerrel, mint éterrel vagy alkohollal mossuk; így tisztán kapjuk a kí­vánt (I/b) általános képletű kinazolinon-szárma­zékot. A fenti eljárás során kiindulóanyagként fel­használásra kerülő (II) általános képletű vegyü­letek, amelyek sorába új, eddig le nem írt ve­gyületek is tartoznak, könnyen előállíthatók pl. oly módon, hogy valamely megfelelő 2-(N-mono­szuibsztituált-amino)-fenilketon-származékot ol-TM dószer és bázisos kondenzálószer jelenlétében vagy enélkül valamely rövid szénláncú halogén­hangyasav-alkilészterrel reagáltatunk, vagy pe­dig valamely megfelelő 2-alkoxikarbonilamino­-fenilketon-származékot valamely R—Cn H 2n —OH általános képletű vegyület (ahol R a fenti jelen­tésű) halogénihidrogénsav- vagy szulfonsav-ész­terével reagáltatunk oldószer jelenlétében. A fenti b) előállítási eljárásmód kiindulási 60 anyagának előállítására valamely (III) általános képletű vegyületet — ahol R1; R 2 , R, Z és n je­lentése megegyezik a fenti meghatározás szerin­tivel — valamely (IV) általános képletű szerves fémvegyülettel — ahol R3 és W jelentése meg-65 egyezik a fenti meghatározás szerintivel — rea-45

Next

/
Oldalképek
Tartalom