163159. lajstromszámú szabadalom • Eljárás feniléndiaminszármazékok előállítására
163159 7 8 -N'-(2-decil)-p-feniléndiamint (dihidr okloridj ának olvadáspontja 204—206°), illetőleg N-(3--izopropoxipropil)-N'-(2-undecil)-p-feniléndiamint (dihidrokloridjának olvadáspontja 204— 206°) kapunk. A fenti példa szerint eljárva, de az ott alkalmazott N-(3-izopropoxipropil)-p-feniléndiamm helyett egyenértékű mennyiségben N-[2-(n-butoxi)-etil] -p-f eniléndiamint, N-(3-metoxipropil)-p-feniléndiamint, N-(3-etoxipropil)-p-feniléndiamint, N-[3^(l-metilpropoxi)-propil] -p-feniléndiamint vagy N-[3-(n-propoxi)-propil]-p-f eniléndiamint használva, N-[2-(n-butoxi)-etil-N'-(2-oktil)]-p-feniléndiamint (dihidrokloridjárnak olvadáspontja 192—195°), N-(3-metoxipropil)-N'-(2-oktil)-p-f eniléndiamint (dihidrokloridjának olvadáspontja 56—58°), N^(3-etoxipropil)-N'-(2-oktil)-p-f eniléndiamint (dihidrokloridjának olvadáspontja 191—193°), N-[3-(l-metilpropoxi)-propil] -N'-(2-oktil)-p-feniléndiamint (dihidrokloridjának olvadáspontja 209—211°), illetve N-[3-(n-propoxi)-propil]-N'-(2-oktil)-p-feniléndiamint (dihidrokloridjának olvadáspontja 208—210°) kapunk. 2. példa N-(2-Feniletü)-N'-(2-o'!-tt,ü)-p-feniléndiamin a) N-(2-Feniletil)-p-nitroanilin 50 g l-klór-4-nitrobenzol, 76 g 2-feniletilamin és 30 ml dimetilszulfoxid keverékét 18 óra hoszszat 150°-on melegítjük, majd a reakciókeveréket 3 liter vízbe öntjük. A keletkezett csapadékot szűrőn elválasztjuk, és éterből átkristályosítjuk. A kapott N-(2-feniletil)-p-nitroanilin olvadáspontja 57—59°. b) N-(2~Feniletil)-p-feniléndiamin 15 g N-(2-feniletil)-p-nitroanilin, 100 ml etanol és 2,5 g 10%-os palládiumszén katalizátor keverékét 1—2 att hidrogénnyomáson a hidrogénfelvétel befejeződéséig rázatjuk. A kapott reakcióterméket Celite-n átszűrjük, és a szűrőn maradt anyagot metanollal mossuk. A szüredéket vákuumban bepároljuk, mire az N-(2-feniletil)-p-feniléndiamint olajként kapjuk. Az olajat éterben feloldjuk, és az éteres oldaton át száraz hidrogénkloridgázt vezetünk. A keletkezett csapadékot szűréssel elválasztjuk. Az így kapott N-(2-feniletil)-p-feniléndiamin-dihidroklorid olvadáspontja 247°. c) N-(2-Fenüetil)-N'-(2-oktil)-p-fenüéndiamin 20 g N-(2-feniletil)-p-feniléndiamin, 13,8 g 2--oktanon és 0,2 g 5%-os palládiumszulfidszén katalizátor keverékét rázóautoklávban 4 óra hosszat 150°-on és 40 att hidrogénnyomáson rázatjuk. Ezután a reakciókeveréket szobahőmérsékletre hűtjük, és az autokláv tartalmát metanolban feloldjuk. Az oldatot Celite-n átszűrjük, a szüredéket vákuumban bepároljuk, és a száraz maradékot éterben oldjuk. Az éteres oldaton át száraz hidrogénkloridgázt vezetünk, majd a keletkezett csapadékot szűréssel elválasztjuk, és metanol és aceton elegyéből átkristályosítjuk. Az így kapott M-(2-feniletil)-N'-(2-oktil)-p^feniléndiamin-dihidroklorid olvadáspontja 198— 203°. A c) szakasz szerint eljárva, de az ott alkalmazott 2-oktanont 2-heptanonnal, 2-dekanonnal vagy 2-undekanonnal helyettesítve N-(2-feniletil)-N, -(2-heptil)-p-feniléndiamint, N-(2-feniletil)-N'-(2-decü)-p-feniléndiamint, illetőleg N-(2-feniletil)-N'-(2-undecil)-p-f eniléndiamint kapunk. A fenti példa a), b) és c) szakaszai szerint eljárva, de az a) szakaszban alkalmazott 2-feniletilamint 3-fenilpropilaminnal vagy 4-fenilbutilaminnal helyettesítve a redukció után a megfelelő p-feniléndiamint kapjuk, és ebből 2-oktanon jelenlétében végzett reduktív alkilezés és a reakciótermék hidrogénkloridos kezelése után N-(3-fenilpropil)-N'-(2-oktil)-p-feniléndiamin-dihidrokloridot (olvadáspontja 220—225°), illetőleg N-(4-fenilbutil)-N'-(2-oktil)-p-feniléndiamin-dihidrokloridot (olvadáspontja 215—220°) kapunk. 3. példa N-(3-Izopropoocipropü)-N'-(2-oktü)-p-feniléndiamin 20 g N-(2~oktil)-p-feniléndiamm, 14 g 3-izopropoxipropionaldehid és 0,3 g 5%-os platinaszulfidszén katalizátor keverékét rázóautoklávban 150°-on 40 att hidrogénnyomáson 5 óra hosszat rázatjuk, majd szobahőmérsékletre lehűtjük, és az autokláv tartalmát metanolban oldjuk, az oldatot Celite-n szűrjük, vákuumban bepároljuk, a maradékot éterben oldjuk, az oldaton át száraz hidrogénkloridgázt vezetünk, és a keletkezett csapadékot szűrőn elválasztjuk. A csapadékot metanol és aceton elegyéből átkristályosítva N-(3-izopropoxipropil)-N'-(2-oktil)-feniléndiamin-dihidrokloridot kapunk. Olvadáspontja 200—202°. A fenti példa szerint eljárva, de az ott alkalmazott 3-izopropoxipropionaldehid helyett 2-fenilacetaldehidet használva, N-(2-feniletil)-N'-(2--oktil)-p-feniléndiamin-dihidrokloridot kapunk. Olvadáspontja 198—203°. 4. példa N-(3-Izopropoxipropil)-N'-(2-oktü)-p-fenüéndiamin 50 g N-(3-izopropoxipropil)-p-feniléndiamin, 50 g 2-oktilbromid, 200 ml 2 n vizes nátriumkarbonát-oldat és 1 liter etanol keverékét 18 óra hosszat 60°-on keverjük. Ezután a reakciókeverékhez 1 liter vizet adunk, és 1 liter éterrel extraháljuk. Az éteres réteget elválasztjuk, 1200 ml vízzel mossuk, nátriumszulfáton szárítjuk, és vákuumban bepároljuk. A maradékot éterrel elkeverjük, és a keveréken át hidrogénkloridgázt 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60
