163129. lajstromszámú szabadalom • Festékmarató diszperziós oldat festékbevonatok és bevonatrendszerek eltávolításához és eljárás a szer előállítására
163129 fémek és a festékben levő kationok katalizáló hatására gáz fejlődik kis mennyiségben, amely az eddigi festékmarató szerekkel szemben meglepő új hatásként a festékbevonatot megemeli, vagyis a diffúzió és a gázfejlődés együttes hatásaként roncsolja szét a bevonatokat. Üjdonság az is, hogy a festékmarató szer összetétele következtében lobbanáspontja nincs. A találmány fő jellemzője abban áll, hogy a festéklemaró szert 70—80%-ban klórozott szénhidrogének alkotják. Ezek a klórozott szénhidrogének nem olyan ártalmasak az egészségre, mint az általánosan használt kábító hatású kloroform. A klórozott szénhidrogének káros hatását csökkentik az alkohol (1—5%) és etilénglikol (0,5—3%), ezek nagyon nedvesítő hatásuk folytán a diffúziót is elősegítik. Az alkoholok visszaszorítják a klórozott szénhidrogének bomlását és a foszgén, valamint a sav keletkezését. A polisztirol (0,5—10%) és a paraffin (0,5—5%) a levegő oxigénjétől elzárja az oldószereket, és a diffúziót elősegíti a fém, illetve fa stb. felé. Egészségügyi szempontból is kiváló hatású a záróréteg, mert a levegőt kevésbé szennyezi el. A hangyasavas etilészter (0,05—1,5%) elsősorban a fémpigmensek katalizáló hatására bomlik el, a fémekkel hidrogénfejlődés közben reagál, ami a festékbevonat-rendszer fellazulását segíti elő — mintegy megemeli a bevonatot. A polisztirol sűrítő és zárórétegképző hatása mellett a bevonatokat lágyítja is. A találmány szerinti festéklemaró szer összetételére vonatkozólag az alábbi példát adjuk meg. MetilénMorid Diklóretán Hangyasavas etilészter Toluol vagy xilol Monoetanolamin Ipari szesz 96°-os Polisztirol Paraffin Etilénglikol 70 —80 % 5 -10 % 0,05- 1,5% 1 - 5 % 0,5 —10 % 1 - 5 % 0,5 -10 % 0,5 - 5 % 0,5 - 3 % A festékmarató szer előállítását szobahőmérsékleten végezzük a következő módon. 1. A metilénkloridot két részre osztjuk, és az I. részben a paraffint oldjuk fel, a II. részben a polisztirolt. A paraffin oldása lassú folyamat, ezért célszerű apró szemcsékre granulálni (borsószem nagyság) és így oldani. A paraffin diszpergálása legmegfelelőbb, ha a paraffint megolvasztjuk, és olvadáspontja közelében a metilénkloridba öntjük. A polísztirolt célszerű szobahőmérsékleten oldani. A teljes oldódást keveréssel fokozni lehet! 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2. A további menet a következő: I. sz. oldat. A diklóretán felét adjuk a paraffinos oldathoz, majd a monoetanolamint és végül az alkoholt. II. sz. oldat. Az emulziós típusú polisztirol oldása után a diklóretán másik felével tovább lágyítjuk az oldatot, majd az etilénglíkolt adjuk az oldathoz és végül a hangyasavas etilésztert. Végül az I. és II. sz. oldatot összeöntjük és keveréssel homogenizáljuk, majd a toluolt vagy xilolt keverés" közben hozzáadjuk. A festékmarató szer megjelenési formája viszkózus oldat, mely a festett felületen a felhordás után megdermed. A felhasználás úgy történik, hogy a festékmarató szert közvetlenül pl. ecset, kefe segítségével vagy közvetve, pl. szórással hordjuk fel a felületre. Hígabb változata merítőfürdőként is alkalmazható kisebb alkatrészeknél. A találmány tárgyát képező festékmarató szer és eljárás hatóképessége felülmúlja úgy a hazai, mint a külföldi festéklemaró szerekét. Gyors hatású, 2—3^szori átikenés után a vastagabb bevonatrendszereket (3 mm) is eltávolítja. Fémet, fát, színesfémet nem támadja meg. A gumianyagok közül a természetes kaucsukféleségeket oldja. A festékbevonatok közül példaként említem meg az alábbi festékeket és lakkokat. Olajfestékek, nitrozománcok, műgyanta bázisok (Neolux, Epamin, Rezisztán, Durol, Syntalin, kalapácslakk, Fortamin. Pharmol lakkok), Szilikon kombinációs festékek. Kittek (Duropid, Metallit, Epokitt, Umiflex stb.). Műanyagokat is megtámadja (kátrányepoxi, cellulóz acetát, PVC, poliészterek, klórkaucsuk, epoxigyanta). Utak jelzőfestékeinek eltávolítására is alkalmas. Az eltávolított festékbevonat után a fémfelületet vízzel, majd 15%-os ultrás vízzel lemossuk. Lemosás után különféle rozsdaátalakítót alk aim ázhatunk. Nem tűzveszélyes anyag, nyílttéri lobbanáspontja nincs. Gyári új festékbevonatoknál 100— 150 g/m2 szükséges. Feljavított, újrakittelt felületeknél pedig a rétegvastagságtól függően 300— 500 g/m2 szükséges a lemaratáshoz. Az előállítási mód egyszerű, a felhasznált anyagok nem költségesek, így az előállítás gazdaságos. A jelentkező festékeltávolító hatás mérhetően nagyobb és gyorsabb, mint azonosan alkalmazott más festékeltávolító esetén, ugyanazon időtartam alatt, használata során a felületről tökéletesen eltávolítható a bevonat. Kísérletet végeztem laboratóriumi és üzemi körülmények között. A kísérleti anyagokat szintetikus zománcokkal, nitrozománcokkal, olajfestékekkel, műgyanta bázisokkal, kittekkel és beégetés zománcokkal bevont lemezeken a következő példák szerint próbáltam ki:
