163081. lajstromszámú szabadalom • Hatóanyagként szubsztituált 1,5-fenil-3-metil-1,3,5- triazapenta-1,4-diéneket tartalmazó kártevőírtószerek és eljárás a hatóanyagok előállítására
163081 3 4 nak visszafolyatás közben való forralásával. A kondenzáció alkalmas kondenzálószer, például dimetilkarbamoilklorid, dimötiltiokarbamoilklorid, etiltrifluoracetát vagy etiltriklóracetát jelenlétében is végrehajthat?. Ezek a kondenzálószerek kihatnak a hőmérsékletre, amelyen a kondenzáció végbemegy, és bizonyos esetekben, például ha X és Y 2,4-dimetilfenilcsoportot képviselnek, a kondenzáció már szobahőmérsékleten is végrehajtható a fent említett kondenzálószerek jelenlétében. Az említett kondenzálószerek célszerűen mintegy 1 mól arányban használhatók a formamidin vagy formamidinelegy összes moláris mennyiségére vonatkoztatva, noha etiltrifluoracetát vagy etiltriklóraoetát fölösleg előnyös lehet, különösen szobahőmérsékleten vagy a körüli hőmérsékleten. Ha dimetilkarbamoilkloridot vagy dimetiltiokarbamoilkloridot alkalmazunk kondenzálószerként, célszerű megfelelő savlekötőszert, például trietilamint adni a reakciókeverékhez a reakció közben képződő hidrogénklorid lekötésére. A II és III általános képletű formamidinek ismert- típusú vegyületek, és ismert módszerek szerint állíthatók elő, például a megfelelő arilaminhidrokloridnak benzolszulfonilklorid vagy p-toluolszulfonüklorid jelenlétében N-metilformamiddal való reagáltatásával. Egy másik ismert módszer ezeknek a formamidineknek az előállítására a megfelelő etilformimidátnak metilaminnal való reagáltatása. A formamidint, a kinyerésére és tisztítására használt módszerektől függően, szabad alkáli nyomokat tartalmazó vegyületként kaphatjuk. Kívánatos az ilyen szabad alkáli eltávolítása a formamidinbői a fent leírt kondenzálószer távollétében végrehajtott kondenzáció előtt, minthogy szabad alkáli még nyomokban is ártalmas a kondenzációra. Szabad alkáli nyomok a formamidinből további tisztítással vagy egy savval, például benzolszulfonsavval, p-toluolszulfonsavval vagy szulfámsavval való közömbösítéssel távolíthatók el. Általában megfelel 0,01—0,05 egyenérték sav 1 mól formamidinre. A találmány egy másik változata szerint az I általános képletű vegyületek előállítására — ebben a képletben X és Y a fenti jelentésűek —- egy II általános képletű formamidint egy Y~-N=CHOR IV általános képletű formimidáttal reagáltatunk — ezekben a képletekben X és Y a fenti jelentésűek, és R 1—4 szénatomos alkilcsoportot, előnyösen etilcsoportot jelent. A reakció végrehajtására a két kiindulási anyag keverékét melegítjük. Az alkalmas reakcióhőmérséklet általában 40—150 C°, előnyösen 50—120 C°. A reakciót egyszerűen a formamidin és a formimidát keverékének melegítésével vagy a kiindulási anyagok oldatának alkalmas iners szerves oldószerben, például acetonitrilben, benzolban, toluolban, xilolban vagy klórbenzolban való melegítésével végezhetjük. A IV általános képletű formimidátök ismert típusú vegyületek, és ismert módon állíthatók 5 elő, például egy Y—NH 2 általános képletű arilaminnak — ebben a képletben Y a fenti jelentésű .— egy alkilortoformiáttal való reagáltatásával. A formamidin és formimidát fent leírt reakciójának végrehajtására ezeket a vegyületeket készen adhatjuk a reakciókeverékhez, vagy bizonyos esetekben a reakciókeverékben hozhatjuk létre kiindulási anyagok alkalmas keverékéből. Így például formamidin és formimidát a következőképpen reagáltatható egymással: a) Egy II általános képletű formamidint egy IV általános képletű formimidáttal keverünk, és a keveréket melegítjük. b) Egy mól metilamint mintegy 2 mól alkalmas etilformimidáttal melegítünk, például a reakciókeverék saját nyomása alatt, zárt edényben. Az alkalmas hőmérséklet általában 40— 150 C°, előnyösen 50^120 C°. c) Egy Y—NH2 általános képletű arilamint — ebben a képletben Y a fenti jelentésű —, egy II általános képletű formamidint — ebben a képletben X a fenti jelentésű — és etilortoformiátot melegítünk. Csekély mennyiségű alkalmas savat, például jégecetet, kell adni a reakciókeverékhez, minthogy, mint ismeretes, egy ariiamin és az etilortoformiát reakcióját sav katalizálja. A három kiindulási anyagot hozzávetőleg ekvimolekuláris arányban használjuk, bár előnyös lehet etilortoformiát-felesleg használata. Az alkalmas reakcióhőmérséklet általában 40—150 C°, előnyösen 50—120 C°. A reakció végrehajtása során célszerű az Y—NH2 képletű arilamint a két másik vegyület keverékéhez hozzáadni. A találmány további változata szerint az I általános képletű vegyületek előállítására — ebben a képletben X és Y a fenti jelentésűek — egy II általános képletű formamidint egy Y—NC V általános képletű izocianiddal reagáltatunk — ebben a két képletben X és Y a fenti jelentésűek —. A reakció végrehajtható a kiindulási anyagoknak alkalmas katalizátor, például réz(I)oxid, réz(II)oxid vagy ré23(I)klorid, jelenlétében való melegítésével. Az alkalmas reakcióhőmérséklet általában 40—150 C°, előnyösen 50—120 C°. A reakció alkalmas szerves oldószer, például benzol, toluol vagy acetonitril jelenlétében hajtható végre, de végrehajtható oldószer nélkül is. A II általános képletű formamidin kiindulási anyag előállítható az V általános képletű izocianidnák alkalmas katalizátor, például réz(I)oxid vagy réz(I)klorid, jelenlétében való reagáltatásával. Célszerű lehet ezt a formamidint elkülönítése nélkül további izocianiddal reagáltat-15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 2
