163074. lajstromszámú szabadalom • 2-fenilimino-pirrolidin-származékokat tartalmazó akaricid szerek és eljárás a hatóanyag előállítására
5 163074 6 R2 , R 3 , n, A, B és C a megadott jelentésű, R 4 rövidszénláncú alkil-csoportot, előnyösen metilvagy etil-csoportot és Hal klór- vagy brómatomot jelent. A találmány szerinti új vegyületek végül előállíthatók oly módon is, hogy a VIII általános képletű pirrolidin-származékokat a IX általános képletű aldehidekkel vagy ketonokkal - vízlehasítás közben — például az azeotrop desztilláció körülményei között és savas katalizátorok jelenlétében reagáltatjuk. (C reakcióvázlat - ahol a képletekben R1; R 2 , R 3 , n, A, B és C a megadott jelentéssel rendelkezik.) Az új, találmány szerinti 2-fenilimino-pirrolidinszármazékok és savaddíciós sóik erős akaricid tulajdonsággal rendelkeznek, különösen hatásosak a háziállatok, például szarvasmarhák, birkák és házinyulak állati ektoparazitáival szemben. Ugyanakkor e pirrolidin-származékok csak csekély mértékű toxicitást mutatnak a melegvérűekkel szemben. Éppen ezért igen jól alkalmazhatók az akarid típusú állati ektoparaziták irtására. A 734 934 lajstromszámú belga szabadalmi leírásban szereplő ismert 2-fenilimino-pirrolidinekkel szemben a találmány szerinti vegyületek sokkal jobb hatékonyságukkal tűnnek ki. A gazdasági szempontból fontos, kártékony akarid típusú, különösen a trópusi és szubsztrópusi országokban nagy szerepet játszó ektoparaziták közül megemlítjük az ausztráliai és a délamerikai marhakullancsot (Boophilus microplus), a délafrikai marhakullancsot (Boophilus decoloratus), amelyek mindegyike az Ixodiadae családba tartozik. A találmány szerinti vegyületekkel nem csak az említett ektoparazitákat, hanem a Sorcoptidae családba tartozó parazitákat, például a házinyulakon élősködő szívóatkákat (Psoroptes cuniculi) is irthatjuk. Az idők folyamán elsősorban a kullancsok vagy atkák rezisztensekké váltak az irtásukra eddig alkalmazott foszforsavészterekkel és karbamátokkal szemben, úgy hogy a paraziták irtása számos területen egyre fokozódó mértékben kérdésessé vált. A parazitákkal sújtott területeken a gazdaságos állattartás biztosítása érdekében egyre sürgetőbb szükség merült fel olyan szerekkel szemben, amelyek segítségével irthatok az összes fejlődési stádiumban levő paraziták, azaz a lárvák, nimfák, metanimfák és a kifejlődött állatok, valamint a rezisztens törzsek is, például a Genus Boophilus törzshöz tartozó állatok. Az eddig alkalmazott foszforsav-észtert tartalmazó szerekkel nagymértékben rezisztensek például az Ausztráliában található Rideland-törzs és a Boophilus microplus Biarratörzse, [lásd R. H. Wharton és W. J. Roulston cikkét, Annual Reviex of Entomology, 15, 381-404 (1970)]. A találmány szerinti hatóanyagok egyaránt hatékonyak mind a normál-érzékenységű, mind a rezisztens - törzsekkel szemben, így például a Boophilus-törzzsel szemben. A szokásos alkalmazás esetén a találmány szerinti vegyületek hatékonyak egyrészt az állaton levő parazita bármely formájára gyakorolt közvetlen pusztító hatásuk folytán, másrészt erősen ovicid hatást fejtenek ki a kifejlődött parazitákra is úgy hogy a kullancsok és atkák szaporodási ciklusa megszakad mind a parazita-fázisban az állaton, mind a nem-parazita-fázisban is. A petelerakást a 5 vegyületek messzemenően megakadályozzak és meggátolják a peték fejlődését és a lárvákból való kialakulását. A kívánt alkalmazási formától függően a hatóanyag átalakítható a gyakorlatban alkalmazott ké-10 szítmények valamelyikévé, porrá, pasztává és granulátummá. E készítményeket ismert módon állítjuk elő, például oly módon, hogy a hatóanyagokat elkeverjük a hígítószerekkel, azaz folyékony oldószerekkel és/vagy hordozóanyagokkal, adott 15 esetben felületaktív anyagok, vagyis emulgeáló és/vagy diszpergálószerek alkalmazása mellett, amikoris például ha vizet használunk hígítószerként, adott esetben segéd-oldószerként valamely szerves oldószert is alkalmazunk. 20 Oldószerekként például a következők jönnek számításba: aromás vegyületek: például xilol, benzol, toluol, o-diklórbenzol, triklórbenzol: parafinok: például 120-400 C° forráspont-tartománnyal, előnyösen 180—300 Cc közötti kőolaj-25 frakciók: alkoholok: például metanol, etanol, izopropanol, butanol: erősen poláros oldószerek: például dimetilformamid, pirrolidon, N-metilpirroK-don, dimetilszulfoxid, hexametilfoszforsavamid és víz. 30 Szilárd hordozóanyagokként a következőket említjük: természetes kőzetőrlemények: például kaolin, agyag, talkum, kréta: szintetikus szervetlen hordozóanyagok, például nagydiszperzitásfokú kovasav, szilikátok: emulgeálószerek: nem-ionos-, 35 anionos- vagy kationos emulgeátorok egyaránt, például polioxietilén-zsírsavészterek, polioxietilénzsíralkoholéterek, például alkilaril-poliglikoléterek, alkilszulfonátok és arilszulfonátok, hosszabb alkilcsoportot tartalmazó kvaterner ammóniumsók: 40 diszpergálószerek: lignin, szulfitszennylúgok és me til cellulóz. A készítmények általában 0,1—95 s%, előnyösen 0,5-90 s% hatóanyagot tartalmaznak. Az alkalmazásra kerülő készítmények koncentrációit vízzel 45 való hígítással állítjuk be. E koncentrációk az alkalmazási formáktól függően széles tartományban változtathatók, így 10—50 000 ppm (g/g), előnyösen 50—50 000 ppm között vannak. A készítményeket a szokásos módon alkalmaz-50 zuk, például permetezéssel, öntözéssel köd alakban való szórással vagy fürdő alakjában. A készítményekhez vagy az alkalmazásra kész oldatokhoz még adhatunk egyéb segédanyagokat vagy hatóanyagokat is, például fertőtlenítőszereket. 55 A találmány szerinti hatóanyagok vizes oldatai, illetve emulziói a gyakorlat körülményei között jó stabilitással rendelkeznek, úgy hogy hosszabb állás után is és 7-9 közötti pH-tartománynál is eltarthatok 3 hónapig, vagy még tovább és 60 hatékonyságukat ezen idő alatt nem vesztik el. 1. példa (1. képlet): 500 g N-izobutenil-pirrolidon és 543 g 2,4-di-65 klóranilin keverékéhez 15—20 C°-on 512 g 3
