163046. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 5-fenil-7-amino-,1,3-dihidro-2H-1,4-benzodiazepin-2-on-származékok előállítására
163046 A (II) általános képletű kiindulóanyagok előállítási eljárásának első lépésében valamely (V) általános képletű 2^aminometil-3-fenil-nitroindol-származékok — ahol X és Rí jelentése megegyezik a fenti meghatározás szerintivel — a megfelelő (IV) általános képletű 2-aminometil-3-fenil-aminoindol-származékká — ahol X és Rí jelentése a fentivel egyező — redukálunk. Ezt a redukciót oly módon folytatjuk le, hogy az említett (V) képletű 2-aminometil-3-fenil-nitroindol-származékot oly redukálószérrel kezeljük, amely alkalmas a nitrocsoport aminocsoporttá redukálására. E célra redukálószerek széles köre alkalmas; gyakorlati szempontból előnyösnek bizonyult a katalitikus hidrogénezés, amelyet pl. valamely alkalmas fém-katalizátor, mint nikkel vagy palládium jelenlétében, hidrogén-gázzal folytathatunk le. A kiindulóanyag előállítási eljárásának második lépésében a (IV) általános képletű reakcióterméket, vagyis a kapott 2-aminometil-3-fenil-aminoindol-származékot ftálsavanhidriddel kezeljük ós így a (III) általános képletű diftálimido-indol-származékot — ahol X iés Rí jelentése megegyezik a fenti meghatározás szerintivel — kapjuk. Ezt a reakciót pl. oly módon folytathatjuk le, hogy a két reagáló vegyület elegyét oldószer nélkül vagy valamely alkalmas oldószer, pl. éter, alkohol, aromás szénhidrogén vagy hasonlók jelenlétében melegítjük. A kiindulóanyag előállítási eljárásának harmadik lépésében a fenti módon kapott (III) általános képletű diftálimido-indol-származékot oxidálószerrel reagáltatjuk és így a (II) általános képletű diftálimido-beinzofenon-származékot kapjuk. Oxidálószerként erre a célra pl. ózon, hidrogénperoxid, persavak (mint perhangyasav, perecetsav vagy perbenzoesav), krómsav, nátriumperjodát, káliumpermanganát vagy mangándioxid alkalmazhatók, az eljárást azonban nincs a példaként említett fenti oxidálószerek alkalmazására korlátozva. Előnyösen krómsavval vagy ózonnal végezzük az oxidációt. A reakció általában szobahőmérsékleten jól végbemegy; kívánt esetben, a reakció lefolyásának szabályozása céljából ennél magasabb, vagy alacsonyabb hőmérsékleten is dolgozhatunk. A legelőnyösebb reakcióhőmérséklet az alkalmazott oxidálószer természetétől is függ. A reakciót előnyösen valamely oldószer vagy oldószerelegy jelenlétében folytatjuk le; ennek megválasztása is függ az alkalmazott oxidálószer természetétől, előnyösen víz, aceton, széntetraklorid, ecetsav, kénsav vagy hasonlók alkalmazhatók oldószerként. Az oxidálószert sztöchiometrikus vagy ezt meghaladó mennyiségben alkalmazzuk. A fent leírt módon kapott (II) általános képletű diftálimido-benzofenon-származékot azután az (I) általános képletű benzodiazepin-iszármazékok előállítása céljából valamely hidrazinszármazókkal reagáltatjuk. A találmány szerinti eljárással előállított benzodiazepin-származékOikat célszerűen savaddíciós sók alakjában különíthetjük el a reakcióelegyből. Az ilyen savaddícióiS sók előállítása oly módon történik, hogy a kapott bázist valamely 5 ásványi savval, pl. sósavval, kénsavval vagy salétromsavval, vagy pedig valamely szerves savval, pl. maleinsavval, fumársavval, borostyánkősavval, hangyasavvar vagy ecetsavval reagáltatjuk. 10 A találmány szerinti eljárással pl. az alább felsorolt benzodiazepm-származékok állíthatók elő: l-metil-5-fenil-7^amino-l,3-dihidro-2H-l,4-15 -benzodiazepin-2-on, l-etil-5-fenil-7^amino-l,3-dihidro-2H-l,4--benzodiazepin-2-on. A találmány szerinti eljárás gyakorlati ki-20 viteli módjait közelebbről az alábbi példáit szemléltetik; megjegyzendő azonban, hogy a találmány köre semmilyen szempontból nincsen ezekre a példákra korlátozva. 25 1. példa: l-metil-2-aminometil-3-fenil-5-amino-indol 14 g Raney-nikkelt 500 ml etanolban szusz-30 pendálunk, a szuszpenziót előhidrogénezzük, majd 15 g l-metil-2-aminometil-3-fenil-5-nitro-indolt adunk hozzá. Az elegyet azután hidrogénezzük és 3,8 liter hidrogén felvétele után a katalizátort kiszűrjük a reakcióelegyből, majd 35 az etanolt csökkentett nyomáson ledesztilláljuk. A maradékot kromatografálással tisztítjuk, majd izopropanolból átkristályosítjuk. Ily módon prizmás kristályok alakjában kapjuk az 1--metil-2-aminometil-3-fenil-5-amino-indolt, 40 amely 105,5—108 C°-on olvad; hozam: 7,0 g, (56,4%). Elemzési .adatok: a C10H17N3 képlet alapján számított: C 76,46í%, H 6,82%, N 16,72%; 45 talált: C 76,55%, H 6,62%, N 16,57%. 2. példa: l-metil-2-ftálimidometil-3-feml-5-ftálimido-50 -indol 1,1 g l-metil-2-aminometil-3-fenil-5-amino-indol és 1,3 g ftálsavanhidrid elegyét olajfürdőben 5 perc alatt 180 C° hőmérsékletre melegít-55 jük. Az így megolvasztott elegyet azután lehűlni hagyjuk, a megszilárdult reakcióterméket felaprítjuk és tetrahidroíuránnal mossuk. Ily módon 1,7 g l-metil-2-ftálimidometil-3-fenil-5--ftálimido-indolt kapunk, amely 270—275 C°-on 60 olvad; a tetrahidrofuránból átkristályosított termék 277—278 C°-on olvadó tűkristályokat képez. Hozam: 75,9%. Elemzési adatok: a C32 H2i0 4 N3 képlet alapján számított: C 75,13%, H 4,14%, N 8,22%.; 65 talált: C 74,92%, H 3,95%, N 8,04%. 2
