163026. lajstromszámú szabadalom • Eljárás a xantén és a xantén-9-on bisz-bázisos ketonjai előállítására

163026 5 6 Azt találtuk, hogy a találmány szerinti vegyületek a vírusok széles skálájának hatástalanná tételére és e vírusok működésének megakadályozására alkalmasak és így vírusellenes szerekként használhatók. Ezek a vegyületek vírusos jellegű fertőzések megakadályozására, illetve megelőzésére alkalmasak valamely gazdaállatnál, mimellett különböző módon és készítmények alakjában adhatók be. Ezek a vegyületek vírusellenes szerként úgy adhatók be, hogy a gazdaállatot magát vagy a gazdaállatot és a vírust a hatóanyagok hatásának tesszük ki. A kezelést oly módon végezzük, hogy egy ilyen hatóanyagot a kezelendő állattal érintkezésbe hozunk vagy egyszerűen beadjuk a hatóanyagot. Ez a kezelés abban áll, hogy az állatot a vírussal való fertőzés előtt egy ilyen hatóanyaggal kezelünk •— prof ilaktikus használat — vagy az említett hatóanyagot valamely vírussal fertőzött állatnak adjuk be — terápiás használat, így a találmány szerinti vegyületekkel kezelt élő szervezetekben, akár fertőzés előtt, akár fertőzés után történik a kezelés, a hatóanyag megakadályozza, hogy a vírusok kifejtsék hatásukat. A hatóanyagnak valamely vírussal fertőzött kezelendő állatnak fertőzés előtt vagy fertőzés után történő beadásánál a hatóanyag megelőzi vagy megakadályozza, hogy az egyes vírusfajták a különböző betegségi állapotok között éljenek és fejlődjenek. A „fertőzés" elnevezésen egyszerűen valamely patogén vírusnak a gazdaállatba való bejutását értjük. A „gazdaállat" elnevezéssel olyan biológiai anyagot vagy állatokat jelölünk, amelyek az interferon-képződés megindítására képesek vagy amelyek a vírust befogadják. A gazdaállat különösen melegvérű így emlősállat. Különböző vírusok gazdaállatainak példáiként a következőket említjük: olyan élő biológiai anyagok, amelyek vakcinatenyésztésnél használhatók, például szövettenyészetek, így vese, tüdő, magzatburok-szövet, embriók, például csirkemagzat tápfolyadéka, továbbá különböző állatok, például melegvérűek, így madarak és emlősök, mégpedig egerek, patkányok, tengeri malacok, versenyegerek (Cerbillus), görények és hasonló állatok. Az aktív anyagok hatásmódja nem teljesen meghatározott. Többek között a hatóanyagok interfeironképződést okoznak, ha a gazdaállatot ilyen hatóanyagokkal kezeljük. Az interferon jól ismert vírusellenes anyag, amely egy gazdasejt jelenlétében a vírusok reakciójának a gátlásával van kapcsolatban. Bizonyos vírusokat, amelyeknek a reakcióját az interferon gátolja, Horsfall és Tamm ismertetnek a Viral and Rickettsial Infections of Man című könyv 328 329. oldalain (4. kiadás, 1965, J. B. Lippencott Company). A találmány szerinti eljárás útján előállított vegyületek elsősorban állatóknak, így melegvérő állatoknak, különösen emlősöknek adható be különböző vírusos fertőzéseek megakadályozására. A fertőzések kórokozói: pikornavírusok, például encephalomyocarditis-vírus; influenzavírusok, például Influenza A2 (Jap/305); arbovírusok, például Semliki forest-vírus; herpesz-vírusok, például herpes simplex; és a poxvírusok, például vaccinia IHD. Amennyiben a vegyületeket a betegség megelőzésére a fertőzés előtt adjuk be az állatoknak, előnyös, ha az adagolást a patogén vírussal való fertőzés előtt 0—96 órával előbb végezzük. Ha a vegyületeket gyógykezelés-szerűén a fertőzés megakadályozása végett adagoljuk, az az előnyös, ha a beadást a patogén vírussal történő fertőzés után körülbelül egy vagy két nappal végezzük. A beadott mennyiség attól függ, hogy a ta-15 lálmány szerinti vegyületet kezelés vagy megelőzés végett adagoljuk, függ továbbá a vírustól, az állatfajtától, az állat korától, egészségi állapotától, súlyától, a fertőzés mértékétől, az esetlegesen párhuzamosan folyó más kezelés-20 tői, a kezelés gyakoriságától és a kívánt hatás természetétől. A hatóanyag napi adagja általában 0,1 mg-nál kisebb mennyiségtől egészen 500 mg-nál nagyobb mennyiségig terjedhet 1 kg testsúlyra számítva. A beadott hatóanyagmeny-25 nyiségek például a következő nagyságúak lehetnek: intravénás adagolásnál körülbelül 0,1—10 mg/kg; mterperitoneális beadás esetén körülbelül 0,1—50 mg/kg; szubkután beadásnál körülbelül 0,1—250 mg/kg; orális adagolás esetén 30 0,1—500 mg/kg, előnyösen 1—250 mg/kg; orron keresztül történő beadásnál, illetve becsepegtetésnél 0,1—10 mg/kg; aeroszolként alkalmazva körülbelül 0,1—10 mg/kg az állat testsúlyára számítva. 35 Az új vegyületek hagyományos gyógyszerészeti vivőanyagokkal együtt különböző formákban, így szilárd készítményeik, például tabletták vagy kapszulák alakjában, folyékony oldatok, szuszpenziók vagy elixirek formájában orá-40 lis adagolásra és injekciókként, folyékony oldatokként, szuszpenziókként, emulziókként és hasonló készítményekként parenterális beadásra. A hatóanyag mennyisége az egyes adagoknál általában az adagolási egység típusától, az állat 45 fajtájától és annak súlyától függően különböző. Így az adag 2,0 mg-nál kisebb mennyiségtől egészen 3 grammon felüli mennyiségben tartalmazza a hatóanyagot olyan nem-toxikus gyógyszerészeti vivőanyaggal együtt, amely orálisan 50 topikálisan, szájüregben vagy parenterálisan beadható. Mint előzőleg már említettük a gyógyszerészeti vivőanyag valamely steril folyadék, így víz vagy olaj felületaktív anyaggal vagy anél-55 kül, lehet. Ilyen olajok példáiként az ásványolajat, állati és növényi eredetű olajokat, például a földimogyoró-olajat, szójabab-olajat, továbbá szezám-olajat és hasonló olajokat említhetjük meg. Általában víz, fiziológiás konyha-60 só-oldat, vizes dextróz és rokon cukor-oldatok valamint glikolok, így propilénglikol vagy polietilénglikol az előnyös folyékony vivőanyagok, különösen injektálható oldatok esetén. Steril befecskendezhető fiziológiás oldatok, például az 65 izotóniás konyhasó-oldat, rendszerint 0,5%-tól 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 3