163024. lajstromszámú szabadalom • Eljárás arilhalokarbonil-ketének és származékaik előállítására
163024 hajtható végre. Ezzel szemben a találmány szerint javasolt eljárás hasonló észterek előállítására egyszerű .eszközökkel és kielégítő hozammal végezhető. A ketének felhasználása acetilezaszerként a technika állása alapján ismeretes. Hasonlóképpen ismeretessé vált az aminocsoportok aeilezése kevert savanhidridekkel, sávhalageniidekkel, savazidokkal, i/^tiolacetoinokkal, acilezett enolökkal és karbonsavak és karbonsavdiimidek segítségével (Sheehan, 3 159 617 számú USA szabadalom, 1964. december 1.). Az eddigiékben azonban a 6-aminopeniaillánsav la-karboxil-iarilaoetilcsoportjainak kialakítása egyszerű vagy kevert savanhidridekkel, valamely arilmalonsav halogenidjével vagy arilmalonsavészteres acilezőszerrel sikerült (3 142 673 számú USA és 1 004 670 számú angol szabadalom). Meglepő módon azt találtuk, hogy számos aril-klórkarbonilketén, valamint a megfelelő brómanalógok könnyen élőállíthatók, ha arilmalonsavakat valamely halogénezőszerrel reagáltatunk, majd a képződött reakciótermékeit vákuumdesztillációval feldolgozzuk. A találmány szerinti eljárást és a kapott terméket az A reakcióvázlaton szemléltetjük, A reakcióvázlaton szereplő szubsztituensek jelentése a következő: Rí szubsztitueins tág értelemben aril-csoport, közelebbről pedig tienil-, furil-, piridil-, feniil- vagy szubsztituált fenilcsoport, amelynek szubsztituensei (rövidszénláncú)-alkil-, klór-, bróm-, (rövidszénláncú)^alkoxi-, di-(rövid!szénláncú)^alkilamiino- ós trifluormetil-csoportok lehetnék, míg X szubsztituens klór- vagy brómatom. A találmány szerint javasolt eljárási folyamat Sorm és munkatársai tanítása értelmében meglepőnek és váratlannak minősíthető, mivel az 'említett szerzők szerint fenilmalonilklorid és fenilklórmalonilklorid állítható elő, ha fenilmalonsavat oldószeres közegben foszfoirpentakloriddal reagáltatnak, és a kapott tenmékeíket vákuumdesztillációval kinyerik. A Sorm által javasolt eljárás reprodukálása alkalmával azt tapasztaltuk, hogy fenilmalonilklorid helyett inkább fenilklórkarbonilketén képződik. A ketén vegyület képződését Sorm és munkatársai nem tapasztalták. A javasolt eljárás tág értelemben azzal jellemezhető, hogy valamely aril-csoporttal helyettesített maionsavat P(X)5 , B(X) 3 , PO(X) 3 és SO(X)2 képletű halogénezőszerrel — amely képletben X jelentése a fentiekkel megegyezik — 0 C°-tól kb. 50 C°-ig terjedő hőimérsékleten reagáltatunk. A képződött dihaloigenidet kb. 80— 100 C° közötti hőimérsékleten hő behatására elbontjuk és így a kívánt ariil-halolkarbonil-ketént képezzük. Az arilhalokarbonil^ketének kétfunkciós vegyületek, vagyis mint savhalogenidek és mint ketének is reagáltathatok. Fenti okból kifolyólag ezek a vegyületek értékes közbenső vegyületet képeznek további szintézis műveleitekben. Alkoholok (R2 —OH) és tiofenolok <R 7 SH) pl. az arilhalokarbonil-keténekkel —70 C°-tól kb. 30 C-ig terjedő hőmérséklethatárok között reagálnak és így a megfelelő arilkarboxi- ós arilkarbotiolketéneik állíthatók elő, amelyek hasznos 5 acilezőszerek. A reakció feltételezhetően először a keténcsoporttal játszódik le, aimikoris alábBi képletű COX COX 10 Rt _ J C=0(OR 2 )O— és Rt—C=C(SR 7 )0-közbenső vegyületek képződnek, amelyek hidrogénhaloigenid lehasadása közben arilkarboxi-15 és arilkarbotiol-keténészterekké rendeződnek át. A találmány szerint előállítható arilkarboxi-és arilkarbotiolnketénószterök különösen kedvezően használhatók fel aminők acilezésére, továbbá a-kairbotiol- és ö-karboxil-a-arilacetilaminok 20 észtereinek előállítására. A /tapasztalat szerint jól felhasználhatók a 6^a!mino-penicillá;n-típus.ú aminők acilezésére is, mely acilvegyületék részrben új és részben már ismert antibaktericid sze^ rek. A 6-a:mino-penicillánsav típusú aminove-25 gyületek o.-helyzetben karboxi-aril^acetil-csoporttal történő helyettesítésére a technika állása szerint egyszerű vagy kevert savanhidridek, vagy ariimaionsavak halogenidjeinek felhasználását javasolták. A javasolt acilezőszerekkel tör-30 ténő reakciónál igen gondos reakcióvezetés szükséges abból a célból, hogy megfelelő hozam legyen elérhető, emellett a karboxil-csoport de^ karboxileződését elkerüljék. A találmány szerinti acilezőszerek azonban már alacsony hő-35 mérsékleten az aminokkal könnyen és gyorsan reagálnak, emellett káros melléktermékek nem képződnek. Az aril-karboxÍJketének savbalogenidjeiből és észtereiből oldószeres közegben 3-aril-csoporttal 40 helyettesített 2-oxo^o.xeiténiek i(l,3-epoxipropének) állíthatók elő. Az, így kapott vegyületek hasonlóképpen reagálnak, mint a kiindulási vegyületek. A fenti reakciókat a B reaikcióvázlaiton jelle-45 mezzük. A B reakcióvázlaton szereplő szubsztituensek jelentése a következő: Z szubsztituens jelentése X, vagy X', 50 Rt és X szubsztituens jelentése a fentiekkel megegyezik, X' sziubszítituens OR2 vagy SR7 általános képletű gyököt jelent, ahol R2 szubsztituens 55 fenil-csoport, helyettesített fenil-csoport, amelynek szubsztituensei közül legalább az egyik klór-, bróm- vagy fluor-atom, (rövidszénláncú)-alkil-, (rövidszénláncú)-alkoxi-, (rövid-60 szénláncú)-alkanoil-, karbo-rövidszénláncú-alkoxi-, nitro- vagy di-(irövidszénláncú)-alkilamino-csoport, furil-csoport, kinolil-csoport, 65 metilezett kinolil-csoport, 2
