162997. lajstromszámú szabadalom • Eljárás helyettesített fahéjsavamid-származékok előállítására
162997 3 4 kloridot használunk a megfelelő savkloridok kialakítására. A reakciót körülbelül 20 és 100 C° közötti hőmérsékleten oldószer nélkül vagy olyan oldószerben folytathatjuk le, 'amely az alkalmazás körülményei között nem lép reakcióba a reakciókomponensekkel. Ilyen oldószerek például a kloroform, a metilénklordd, az éter, a széntetraklorid, a benzol és hasonló anyagok lehetnek. A kapott savhalogenidet ezután a megfelelő hidroxialkilaminnal kezeljük. Ezt a reakciót körülbelül 5 C° és 50 C° közötti hőmérséklettartományban vitelezhetjük ki. Mivel a reakció hőfejlődéssel járhat, előnyösen olyan oldószerben dolgozunk, amely az alkalmazott körülmények között nem lép reakcióba a reakciókom-Donensekkel. Használható oldószerek például a kloroform, a dioxán, a tetrahidrofurán és hasonló anyagok. A reakció folyamán valamely savimegkötőszert is használhatunk, így nátriumhidroxidot, nátriumkarbonátot, káliumkarbonátot, nátriumhidrogénkarbonátot, káliumhidrogénkarbonátot, piridint, trietilamint és dimetilanilint. Bizonyos esetekben maga a hidroxilalkilarnin is szolgálhat savmegkötő anyagként, ilyen esetben a reakcióhoz szükséges mennyiség kétszeresét kell venni. * Az (I) általános képletű alkoholokat könnyen átalakíthatjuk a megfelelő halogén-származékokká a kérdéses alkoholnak valamely halogénező reagenssel való kezelése útján. A tionilkloridot, mint szívesen használt reagenst említjük. A reakciót körülbelül 10 C° és 50 C° közötti hőmérséklettartományban olyan oldószerben vitelezhetjük ki, amely a felhasználás körülményei között nem lép reakcióba a reakciókomponensekkel. A találmány szerinti eljárás folyamán előnyösen használt oldószer a benzol. Savmegkötőszerként előnyösen alkalmazhatjuk a piridint. Az (I) általános képletű alkoholokat karbamátokká valamely megfelelő karbaminsav típusú acilezőszerrel alakíthatjuk. A „karbaminsav típusú acilezőszer" kifejezés itt egy vagy több olyan vegyületet jelent, amely valamely —CHoOH-csoportot a (IV) általános képletű csoporttá — ahol RH és Rí2 jelentése hidrogénatom, alkil- vagy fenilgyök — képes átalakítani. A hidroxilcsoportöknak karbamátcsopotrtokká történő átalakítási eljárásai a gyakorlatban jól ismertek és bármelyik ilyen jellegű eljárást felhasználhatjuk, amennyiben a kívánt, találmány szerinti karbamátokat eredményezik. Egy nagyon kényelmes mód a kérdéses vegyületek előállítására abban áll, hogy az (I) általános képletű alkoholt Í(RJO — —OH vagy hidroxialkilgyök) (V) általános képletű vegyülettel — amely képletben R halogénatom, alkoxivagy ariloxigyök és X halogénatom — reakcióba hozzuk és az így kapott közbenső terméket ammóniával vagy valamely (VI) általános képletű aminnal — ahol Rn és R12 a (IV) általános képletnél megadott jelentésűek — reagáltatjuk. Előnyösen az első lépésben faszgént és a második lépésben ammóniát használunk. Az ammóniát például ammóniumhidroxid alakjában alkalmazhatjuk. A keletkező karbamátot az ismert módszerek, mint extrahálás, betöményítés 5 és kristályosítás segítségével különítjük el. Egy másik változat szerint az (I) általános képletű alkoholt (Rio = —OH vagy egy hidroxialkilgyök) valamely megfelelő alkil-izocianáttal vagy aril-izoeianáttal reagáltatjuk. 10 Egyébként izocianát alkalmazásával olyan karbamátokat kapunk, amelyekben Rtl hidrogénatom és Rj2 alkil- vagy fenilgyök. A következő példák a "találmány szerinti vegyületek előállításának bemutatására szolgálnak, 15 de a találmány nem korlátozódik a példákban leírt vegyületekre. 1. példa: 20 N-(2-Hidroxi-etil)-fahéj$avamld CHH13 N0 2 M= 191,22 C6 H 5 —CH=CH—1CONH-HCH2—CH 2 —OH (VII) 25 968,4 g (5,8 mól) fahéj savklorid 1000 ml dioxánnal készített oldatához folytonos keverés közben cseppenként hozzáadunk 835,2 g (11,6 mól + 20%) 800 ml dioxánban oldott etanolamint. A reakcióelegy hőmérsékletét 20 C°-oh 30 tartjuk és az etanolamin hozzáadása után szobahőmérsékleten egy óra hosszáig keverjük, majd sósavas jeges vízbe öntjük. A képződött csapadékot víztelenítjük, hidrogénkarbonátos vízzel, majd vízzel mossuk. Az anyalúgnak klo-35 roformmal való extrahálása után kapott anyagot a megszárított termékhez adjuk. A hozam 85—95% (VII) képletű N-(24údroxi-etil)-fahéjsavamid, amely etilacetátból vagy 40 acetonból szép fehér kristályok alakjában kristályosodik ki. Olvadáspont: 100,5—102,5 C°. Súlyszerinti elemzés: 45 Számított, %: C 69,09 H 6,85 N 7,33 Talált, %: C 69,33 H 6,70 N 7,53 Infravörös színkép (KBr-ban): v OH—NH 3300 cm"1 50 v CO 1660 cm-1 d transz CH=CH CH-ja 975 cm"1 Szomszédos 5 H fenilgyűrűn 715—770 cm-1 55 2. példa: N-(2-Klóretil)-fahéj savamid Cu H 12 ClNO M = 209,68 Ct) H 5 —CH==CH—CONH—CH 2 —CH 2 C1 (VIII) 60 11,4 g (0,6 mól) N-(2-hidroxi-etil)-fahéjsavamid és 4,8 g (0,6 mól) piridin oldatához, 40 ml nátriumhidroxidon desztillált benzolban, cseppenként hozzáadunk 7,2 g '(0,6 mól) tionilklori-65 dot 45 C°-on, vagy ennél alacsonyabb hőmér-2
