162981. lajstromszámú szabadalom • Eljárás szerves termékek optikai fehérítésére pirazolin származékokkal

162981 8 dáljuk és 20—130 C° közötti hőmérsékleten fülöslegben acetsavainhidridet adunk hozzá. A reakcióelegyet keverjük, amikor gyenge saját, felmelegedés közben a hidroxietilszulfon-vegyületek nagyrésze oldatba megy és az acetilszár- 5 mazékok további utókeverésre az oldatból kikristályosodni kezdenek. A reakció befejezé"" után ezeket közvetlenül leszívathatjuk vagy az egész reakcióelegyet jeges vízzel elkeverjük, a fölösleges acetsavanhidrid hidrolíziséig keverés- 10 ben tartjuk, a kivált terméket leszívatjuk éc vízzel utólagosan mossuk. Az acetil-származékok vagy kénsav-észterek alkenil-vegyületekké történő átalakításánál használt lúg mennyiségének — gazdaságossági okok 15 ból lúgként célszerűen nátriumhidroxidot alkalmazunk — elegendőnek kell lenni ahhoz, hogy kb. 10—11 körül pH-Jérték álljon be és ez fennmaradjon. Ha az utólagos keverés közben kb. 20—60 C° közötti hőmérsékletnél a pH-érték 20 csökken, akkor további lúgot kell adagolni abból a célból, hogy a megadott pH-értéket állandóan fenntartsuk. Az acetil-vegyületek, azonban némely esetben a kénsav-észterek, lúgos hasításánál is előnyös az aceton jelenléte, mivel ebben 25 az oldószerben a kiindulóanyagok oldhatóvá tehetők és ezáltal a nehezen kristályosodó alkilszulfon vegyületek kikristályosodása gyorsul. Alkohol, fenolok és ezek tio-származékainak — aimelyek adott esetben még további szubsz- 30 tituenssel helyettesítve lehetnek — addíciója céljából az alkeni^szulfonvegyületeket az illető aktív hidrogént tartalmazó vegyület feleslegével katalitikus mennyiségű alkáli jelenlétében kb. 30—100 C°, előnyösen kb. 40—80 C° közötti 35 hőmérsékleten reagáltatjuk. Katalitikus menynyiségű alkáliként pl. koncentrált nátriumhidroxidot vagy nátriummetilátot használunk. Szilárd vagy viszkózus aktív hidrogént tartalmazó vegyületek felhasználása esetén a reakcióelegy- 40 hez célszerűen egy oldószert, pl. klórbenzolt, dioxánt, dimetilformamidot vagy toluolt adagolunk. Ha az alkenilszulfon vegyületekre primer és 45 szekunder aminokat addicionáltatunk, akkor célszerűen az addicionáltatásra felhasznált amint feleslegben alkalmazzuk adott esetben egy szerves, előnyösen vízzel inem elegyedő oldószer, mint dioxán vagy dimetilformamid jelenlétében. Ezen- 50 kívül felhasználhatók a fölöslegben alkalmazott amin vízzel valamint vízzel és a nevezett oldószerékkel készült keverékei is. A reakcióhőmérsékletet kb. 30 és 100 C", előnyösen 30—80 C° közötti hőmérsékletre állítjuk be. Lúgos katali- 55 zátorok beadagolása egyes esetekben elkerülhető. A nitrogén-atomoin legalább egy hidrogénatomot tartalmazó savamidoknak az alkenilszulfon-vegyületeikre történő addicionáltatásánál a 60 komponensek keverékeit — amelyek az amidből fölösleget tartalmaznak — katalitikumennyiségű alkáli, előnyösen nátriumhidroxid vagy nátriummetilát jelenlétében 50—150 C°, előnyösen 60—120 C° közötti hőmérsékleten 65 melegítjük. Előnyös az, ha ezt a reakciót is egy inert szerves oldószer mint toluol vagy klórbenzol jelenlétében végezzük. Oldószerek felhasználása esetén a reakcióhőmérsékletet valamivel csökkenteni lehet, ekkor azoniban a reakcióidő több órára meghosszabbodhat. A kénessav vagy szulfinsavák addíciója úgy történhet, hogy az alkenilszulfon-vegyületéket vízzel és dioxánnal készült keverékben nátriurr szulfit vagy nátriumszulfinátok jelenlétében kb. 90—100 C°-ra felmelegítjük és a reakció közben híg ásványi sav becsepegtetésével ,kb. 9,5 pH-értéket állandóan fenntartunk. Az addíciós termékek előállítására egy további lehetőséget jelent, ha a II általános képleitű vegyület kénsavésztereinék acetil-származéikait vagy alkálisóit nátriumszulfittál vagy szulfinsavas sókká1 vizes közegben vagy víz és valamely vízzel nem elegyedő szerves oldószer pl. dioxán vagy piridin keverékében a vinilszulfon-vegyület közbenső elkülönítése nélkül több óra hosszat 90— 100 C°-on melegítjük. Ha 1 mól bifunkciós aktív hidrogént tartalmazó vegyületre 2 mól alkenilszulfon-vegyületet addicionáltatunk, akkor viszonylag nagy molekulasúlyú és a legtöbb esetben viszonylag magas olvadáspontú optikai fehérítőszerékhez jutunk, amelyek különösen jól beváltak műanyagok anyagukban történő fehérítésére. Bifunkciós, aktív hidrogént tartalmazó vegyületekként főként a glikolok, diaminok, dikarbonsavamidok és karbamidok váltak be. Az aminők és főként a bázikusan szubsztituált alkoholok, mint a dimetilamino-etanolt, dietilaimino-etiainol, 1 -dimetilamino-propanol-2 add i ciós termékei szokásos módon alkilezőszerek, mint alkilhalogenidok, dimetilszulfát, dietilszulfát vagy p-toluolszulfonsav-metilészter behatására a megfelelő kvaterner ammonium-vegyülctekké alakíthatók át. A találmány szerinti vegyületek oldott állapotban csak gyenge vöröses árnyalatú kéktől csaknem tiszta kék színig terjedő intenzív fluoreszcenciát mutatnak és így a legkülönbözőbb szerves anyagok fehérítésére alkalmasak. A találmány szerint előállítható I általános képletű vegyületek szubsztituensének széles körű változtathatósága lehetővé teszi, hogy a fehérítőszer affinitása a legkülönbözőbb szubsztrátumokra a legkülönbözőbb alkalmazási körülményeik mellett hozzáigazítható legyen. A vízben oldhatatlan találmány szerinti vegyületek jó eredményt adnak pl. acetilcellulózból, poliamidokból, poliuretánokból, poliakrilnitrilből készült lakkok és műszálak, valamint filmek, fóliák, szálköitegek vagy alaktestek optikai fehérítésére. A vízben oldhatatlan vegyületek szerves oldószerekben feloldva használhatók, vagy előnyösen diszpergáló szerek segítségével vizes diszperziók alakjában kerülnek felhasználásra. Diszpergálószerként pl. szappanok, zsíralkoholok, poliglikaléterei, zsíraminok vagy alkilfenolok, cellulóz-szulfitszennylúgok vagy adott esetiben alkilezett naftalin-szulfonsavak 4