162960. lajstromszámú szabadalom • Eljárás nagy diszperzitásfokú, abszolut száraz szilicium-dioxid előállítására

162960 6 csapadékként kapott kovasavakkal szemben, amelyeknek szilanolcsoportjai, mint ún. kötött szilanol-csoportok, főképpen a térben egymás­hoz közel állókból állnak, emellett az esetleg je­lenlevő szabad szilanol-csoportdk mennyisége egyáltalán nem jelentékeny. Meglepő továbbá, hogy a találmány szerint végzett magas hőmérsékletű kezelésnél megma­rad a teljes rehidratizáló képesség, ami ellen­tétben áll mindavval, amit az irodalom a mai napig közölt az ilyen magas hőmérsékleteken iz­zított kovasavákról. További előnyökként említ­jük, hogy ez az eljárás maradéktalanul eltávo­lítja az SiC>2-aerogélből az összes, adott esetben jelenlevő, illékonnyá váló szennyezéséket, így pl. a még jelenlevő sósavat. Az alacsony hőmérsék­leten végzett hosszabb hőkezelések önmagában ismert előnyei tehát meglepő módon megma­radnak a találmány szerinti rövid időtartamú magas hőmérsékletű kezelésnél, emellett azon­ban a magas hőmérsékletek egyértelműen leírt hátrányait az eljárás elkerüli — nyilvánvalóan az igen rövid reakcióidő következtében. A jelen termikus eljárás, utólag hozzákapcsolt eljárási lépés formájában közvetlenül beépíthető az SiC>2-aerogél előállítási eljárásába, vagy szét is választható mind térbelileg, mind időbelileg és az alkalmazás helyén közvetlenül beiktatható a tovább-feldolgozás elé, és így abszolút száraz Si02-aerogélhez jutunk, egyidejű savtalanítás mellett. A kötött szilanol-csoportok, valamint a víz hiánya e terméket különösen erősen aktívvá teszi. A találmány tehát vonatkozik a találmány sze­rinti eljárással előállított nagy diszperzitásfokú, abszolút száraz szilicíum-dioxidra is. Ezt a ter­méket szabatosan úgy jellemezhetjük, hogy a sza­bad szilanol-csoportok megtartása mellett nem tartalmaz a felületen kötött víztől eredő hidro­xil-csoportot és nem tartalmaz vagy csak extré­men kis mennyiségben tartalmaz olyan felületi hidroxil-csoportokat, amelyek hidrogénhíd kép­zése közben egymással reagálhatnak. A termék erős aktavitása nemcsak reaktív anyagok addíciójára, ill. adszorpciójára vonat­kozik, hanem ugyanúgy vonatkozik mind a szi­lanol-csoportokon végbemenő kémiai reakciókra, amelyek ilyen termékkel könnyebben és tökéle­tesebben végezhetők, mint a kezeletlen vagy előzetesen szárított aerogélekkel, mind a talál­mány szerinti eljárás során jelentős mennyiség­ben keletkező reaktív sziloxán-csoportok kémi­ai reakcióira is. E reaktív sziloxán-csoportok alkalmasak egyrészt — a szilanol-csoportokhoz hasonlóan — reaktív anyagok hasítására és ezt követő kémiai reakciókra, valamint alkalmasak közvetlen addícióra is, pl. poláros XH-vegyüle­tekkel mint alkoholokkal, aminokkal stb. A kapott termék közvetlenül bedolgozható tet­szőleges szerves száraz oldószerbe, és ily módon szállításra kész állapotba hozható az abszolút száraz SiC^-aerogel, anélkül, hogy a szállítás közben vagy a feldolgozás helyén a nedvesség hozzájuthatna az ilyen módon elkészített pasztá­hoz. Az előbbiekben leírt módon pl. a pirogén-szi­lícium-dioxid legkülönbözőbb fajtáit is átalakít­hatjuk különösen nagy aktivitású Si02-aerogéllé, hidroföbizált, vagy ennek megfelelő egyéb haté-5 kony felületkezeléssel ellátott termék esetében is. Így pl. a 100—400 m2 /g felületű és 0,2—5,0% közötti legkülönbözőbb víztartalommal rendel­kező kiindulási SiC>2-aerogélek tulajdonságai a 10 kezelés után erősen módosultak. Egyrészt vál­tozott, emelkedett pH-értékük, valamint válto­zott a felületük is és ezenkívül tetemesen emel­kedett a sűrítő hatásuk és tixotropiájuk. Megle­pő módon még a szerves szennyezéseket tartal-15 mázó Si02-aerogélek is erősen aktív, extrém tiszr­ta aerogéleket szolgáltatnak a csupán néhány másodpercig tartó kezelés következtében. Az alábbi példák közelebbről szemléltetik a találmányt: 20 1. példa Si02-aerogélt (1) (380 m2 /g felületű) kezelet-25 len 110 C° és 10~ 3 Hg mm-en másfél órát szá­rítunk (2), majd egy percnél rövidebb ideig ke­zeljük 950 C°-on és 3—4 Hg mm-en csőkemen­cében (3) és egy további mintát 1 percnél rö­videbb ideig kezelünk 950 C°-on közönséges 30 nyomáson, ellenáramban egy kb. 150—200 C°-ra előhevített oxigéntartalmú gázkeverékkel (4) (fe­lület: 360 m3 /g). Mind a 4 mintából — amelyek közül a szárí­tott minta (2) és a 950 C°-on termikusan kezelt 35 minták (3 és 4) ugyanabból az Si02-aerogél-ből (1) minta származnak — azonos mennyiséget ve­szünk és ezeket azonos mennyiségű széntetraklo­ridban szuszpendáljuk, majd csövecskékbe önt­jük és azokat leolvasztjuk. A különböző sűrűség 40 még hosszabb idő után is világosan felismerhető. A sűrűségbeli különbségek 4 hónapos tárolási idő után is változatlanul megmaradtak a zárt csövecskékben. 45 2. példa 1,20 m hosszú, 25 mm átmérőjű és 1 m hosszú hevítési zónával rendelkező kvarc-csőkemencé-50 ben friss szilíciumdioxid-jaerogélt (felülete 300 m'2 /g), amely kb. 0,5%-os normál víztartalom­mal (adszorbeált a fiziszorbeált víz) rendelkezik, abszolút száraz, kötött szilanol-csoport-mentes tiszta Si02-aerogéllé (felület: 300 m^/g) alakí-55 tunk át. A reakció végbemenetelét mind a kiin­dulási — mind a végtermék IR-spektrumával igazoltuk. A kapott termék infravörös spektru­ma — széntetrakloridban mérve — 4000 és 2000 cm-1 között csupán' egyetlen, keskeny intenzív 60 sávot mutat kb. 3700 cm-í-nél. A teljesítőképességtől függően óránként 500— 800 g fentiekben ismertetett száraz terméket kap­tunk; a kísérletet 50—100 l/h, 100—200 C°-ra előmelegített levegővel és ellenáramban végez-65 tük. 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom