162952. lajstromszámú szabadalom • Eljárás kvaterner tenil-foszfónium-sók előállítására és ezeket hatóanyagként tartalmazó növényi növekedést szabályozó szerek

162952 6 cianát- vagy nitrátion, Az la általános képlet­ben R' különösen klór- vagy brómatomot jelent, R" és R'" jelentése hidrogénatom, R n-butil-cso­portot jelent és X - jelentése klorid-, nitrát­vagy tiocianátion, míg az Ib általános képletben 5 R' és R'" jelentése klór- vagy brómatom, R" je­lentése hidrogénatom, R n-butil-csoportot képvi­sel és-X~ klorid-,tiocianát- vagy nitrátiont je­lent. R', R" és R'" előnyösen hidrogénatomot vagy 10 halogénatomot, különösen klór- vagy brómato­mot jelent, R 1—12 szénatomos, különösen 4—12 vagy 4—8 szénatomos alkil-csoportot vagy fenil­-csoportot képvisel és X - jelentése halogenid­ion, különösen bromid- vagy kloridion, továbbá 15 tiocianát- vagy nitrátion, 0,0-dietil-ditioioszfát­ion, O-etil-xantátion, N,N-dimetil-ditiokarba­mátion. R' és R'" előnyösen hidrogénatomot, klór­vagy brómatomot jelent, R" jelentése hidrogén- 20 atom, R n-oktil-n-butil- vagy fenil-csoportot képvisel ós X - jelentése klorid-, bromid-, tio­cianát-, nitrát- vagy 0,0-dietilditiofoszfátion. Az la általános képletben R' különösen elő­nyösen hidrogénatomot, klór- vagy brómatomot 25 jelent, R" és R'" jelentése hidrogénatom, R n-butil-csoportot vagy fenilgyököt képvisel és X~ jelentése kloridion, míg az Ib általános kép­letben R' és R'" klóratomot vagy brómatomot jelent, R" hidrogénatomot képvisel, R jelentése 30 n-butil-csoport vagy fenilgyök és X - jelentése klorid- vagy nitrátion. A találmány szerinti eljárásban kiindulási anyagként alkalmazott fenilhalogenideket a Ha és IIb általános képletek egyértelműen meghatá- 35 rózzák. Ezek a kiindulási anyagok ismertek és nagy­iparilag könnyen előállíthatók (2 623 049 számú USA szabadalmi leírás). 40 A kiindulási anyagként alkalmazott fenilhalo­genidek példáiként megnevezzük az alábbiakat: 2-tenil-klorid, 2-tenil-bromid, 45 5-klór-2-tenil-klorid, S-bróm^-teniPklorid, 5-metil-2-tenil-klorid, 2,5-dil klór-3-tenil-klorid, 2,5-dibróm-3-tenil-klorid, 50 2,4,5-triklór-3-tenil-klorid, 3,4,5-triklór-2-tenil-klorid, 2,4,5-tribróm-3-tenil-klorid, 3,4,5-tribróm-2-tenil-klorid, 2-klór-5-bróm-3-tenil-klorid, 55 2-bróm-5-klór-3-tenil-klorid, 5-j ód-2-tenil-klori(l, 5-fluor-2-tenil-klorid, 2-metil-5-klór-3-tenil-Jklorid, 2,5-dimetil-3-tenil-klorid. 60 A találmány szerinti eljárásban kiindulási anyagként alkalmazott trialkil-, triaril- vagy ve­gyes trialkil-aril-szubsztituált foszfionokat a III általános képlet egyértelműen jellemzi. 65 Ezek a kiindulási anyagok ismertek és nagy­iparilag könnyen előállíthatók. A találmány szerinti eljárásban alkalmazható trialkil-, triaril- vagy vegyes trialkil-aril-foszfi­nok példáiként megnevezzük az alábbiakat: tri-n-butil-foszfin, tri-n-oktil-foszfin, trifenil-foszfin, fenil-dimetil-foszfin. A reakciót előnyösen oldószerek (beleértve a hígítószereket is) jelenlétében valósítjuk meg, különösen olyan oldószerek jelenlétében, ame­lyekben a végtermék oldhatósága nem nagyon nagy és amelyek a reakcióval szemben közöm­bösek. Az ilyen oldószerek példái az alábbiak: szénhidrogének, így n-hexán, n-heptán, benzin, benzol vagy toluol, éterek, így dietiléter, dioxán vagy tetrahidrofurán, alacsony forráspontú ali­fás nitrilek, így acetonitril, amidok, így dimetil­formaimid, alkilszulfoxidok, így dimetilszulfoxid, alifás ketonok, így aceton, klórozott alifás szén­hidrogének,, így kloroform és diklórmetán, alifás karbonsavak alifás alkoholokkal alkotott észte­rei, így etilacetát vagy hasonlók és a fentiekben ismertetett oldószerek kívánt elegyei. A kitermelés és termékminőség optimalizálása érdekében kívánatos, hogy vízmentes és hidro­xil-csoportokat nem tartalmazó oldószereket al­kalmazzunk, valamint oxigén ne legyen jelen a reakciónál, ezek azonban a reakció sikere szem­pontjából nem különös jelentőségűek. A reakcióhőmérsékletet széles határokon be­lül változtathatjuk, a reakciót általában körül­belül —20 C° és 130 C°, előnyösen körülbelül 20 C° és 80 C° közötti hőmérsékleten valósítjuk meg. Gazdaságossági és hatékonysági okokból álta­lában úgy járunk el, hogy a reagenseket körül­belül ekvimoláris mennyiségekben adagoljuk. A reakciót megvalósíthatjuk például oly módon, hogy a tenilhalogenidet például 5-klór-2-tenil­kloridot a foszfin, például tri-n-butil-foszfin víz­mentes éterrel készített oldatához adjuk szoba­hőmérsékleten, és a reakcióelegyet néhány na­pon keresztül szobahőmérsékleten állni hagyjuk, majd a képződött szilárd kristályokat leszűrjük. Az így kapott terméket gyakorlatilag tiszta for­mában kaphatjuk, ha hideg, vízmentes éterrel többször kimossuk. Az ily módon előállított 2-(vagy 3-)-tenil-tri­alkil, triaril- vagy vegyes trialkilarilföszfónium­halogenideket adott esetben valamely más aniont tartalmazó foszfóniumsóvá alakítjuk a kívánt anionnal rendelkező komponenssel rea­gáltatva, ezt a szokásos módon valósítjuk meg valamely oldószerben, így acetonban, etanolban, dimetilformamidban, amelyben mindkét reagens némileg oldódik. A reakció során képződő fém­halogenid (például kálium-, nátrium-, ezüsthalo­genid) elválasztása és az oldószer csökkentett nyomáson való ledesztiHálása után a kívánt sót gyakorlatilag tiszta alakban kapjuk. 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom