162904. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 2-acil-5-nitrotiazolok előállítására

162904 8 bői kiváló kristályokat leszivatjuk. 10 mg 2-(3-fluor-4-metoxibenzoil)-5-aiitrotiazolt kapunk, olvadáspontja 116—118 C°. 15. példa 10 ml metilénkloridban 860 mg 5-nitrotiazol-2-karbonsavkloridhoz 4,5 ml metilénkloridban 310 mg furánt és 4,5 ml metilénkloridban 860 mg titántetrakiloridot adunk. 1. óra hosszat szobahőmérsékleten keverjük, majd a reakcióelegyet az 1. példában leírt módon dolgozzuk fel. A nyersterméket vákuumban (0,1 Hgmm) 140 C° hőmérsékleten szublimáljuk. 350 mg 2-(2-furoil)-5-nitrotiazolt kapuink, olvadáspontja 179 C°. 16. példa 12 ml metilénkloridban 1. g 5-initrotiazol-2^karbonsavkloridhoz 5 ml metilénkloridban 430 mg 2-metiilfuránt, majd 5,3 ml metilénklloridban 1 g titántetrakloridot adunk. 1 órás keverés után a reakcióelegyet szobahőmérsékleten az 1. példában leírt módon dolgozzuk fel. A nyersterméket 170 C°/0,05 Hgmm-en desztilláljuk, majd etanolból átkristályosítjuk. 250 mg 2-(5-metil-2-furoil)-5-<nitrotiazolt kapunk, olvadáspontja 162 —163 C°. 17. példa 66 ml metilénkloridban 5 g 5-nitrotiazoI-2-karbonsavkloridhoz 2,4 g tiofén, majd jéghűtés mellett 26 ml metilénkloridban 5 g titántetrakloridot adunk. 2,5 órás keverés után a reakcióelegyet szobahőmérsékleten az 1. példában leírt módon dolgozzuk fel. 150 C°/0,01 Hgmm-en történő desztilláció és metanolból történő átkristályosítás után 2,75 g 2-(2-tenoil)-5-nitrotiazolt kapunk, olvadáspontja 160—165 C°. 18. példa 23 ml benzolban 2 g 5-nitrotiazol-2-karbonsavkloridhoz 88o mg tiofént, majd jéghűtés mellett 2 g titántetrakloridot adunk. 2 óra hosszat szobahőmérsékleten keverjük, majd a 17. példában leírt módon dolgozzuk fel. 6oo mg 2-(2-tenoil)-5-nitrotiazolt kapunk, olvadáspontja 160—165 C°. 19. példa 5 ml nitrobenzolban 500 mg 5-nitrotiazol-2-karbonsavkloridhoz 220 mg tiofént, majd jéghűtés mellett 1,4 g alumíniumkloridot adunk. Ezután 3 óra hosszat szobahőmérsékleten keverjük, majd a reakcióelegyet a 17. példában leírt módon dolgozzuk fel. 110 mg 2-(2-tenoil)-5- nitrotiazolt kapunk, olvadáspontja 160—165 C°. 20. példa 5 ml nitrobenzolban 500 mg 5-nitrotiazol-2-karbonsavkloridhoz 220 mg tiofént, majd 1,4 g alumíniumkloridot adunk. 15 percig 80 C°-ra melegítjük, majd a reakcióelegyet a 17. példában leírt módon dolgozzuk fel. 90 mg 2-(2-tenoü)-5-nitrotiazolt kapunk; olvadáspontja 160— 165 C°. 21. példa 10 12 ml metilénkloridban 1 g 5-nnitrotiazol-2-karbonsavkloridhoz 510 mg 2-metiltiofént, majd 5 ml metiilénkloridban 1 g titántetrakloridot adunk. 1 órás keverés után a reakcióelegyet szobahőmérsékleten az 1. példában leírt mó-15 don dolgozzuk fel. 5:1 arányú etanol/kloroformból történő átkristályosítás után 1,04 g 2-(5-metil-2-tenoil)-5-nitrotia:zölt kapunk, olvadáspontja 154—156 C°. 20 22. példa 6,6 ml metilénkloridban 1 g 5-nitro'tiazol-2-karbonsavkloridhoz 500 mg 1-metilpirrolt, majd 1,6 g alumíniumkloridot adunk. 3 órás keverés után a reakcióelegyet szobahőmérsékleten az 1. példában leírt módon dolgozzuk fel. 170 C°-on (0,01 Hgmm) történő szublimálás után 400 mg l-metil-2-(5-nitro-2-tiazolilkarbonil)-pirrolt kapunk, olvadáspontja 180—182 C°. 25 30 35 40 45 50 55 60 65 23. példa 6,6 ml metilénkloridban 1 g 5-tnitrotiazoI-2-karbonsavkloridot 490 mg fenol 5 ml piridines oldatához csepegtetünk 0 C° hőmérsékleten. A reakcióelegyet éjszakán át keverjük, majd etilacetát/2 n kénsavval extraháljuk, a szerves fázist káliumhidrogénkarbonát oldattal és konyhasóoldattal mossuk, szárítás és bépárlás után 950 mg 5-nitrotiazol-2-karbonsavfenilésztert kapunk, olvadáspontja 104—106 C°. Ezt az észtert 10 ml nitrobenzolban oldjuk, 750 mg alumíniumkloridot adunk hozzá, és 3 óra hosszat 140 C°an melegítjük. Ezután az oldószert vákuumban bepároljuk, és a maradékot etilácetát/2 n kénsavval extraháljuk. Káliumhidrogénkarbonát oldattal és konyhasóoldattal történő mosás után a szerves fázist megszárítjuk és bepároljuk. A maradékot aktív szén adagolása mellett metanolból kristályosítjuk át. 400 mg 2-(4-hidroxibenzoil)-5-nitrotiazolt kapunk, olvadáspontja 184—185 C°. 24. példa 6,6 ml metilénkloridban 1 g 5-nitrotiazol-2-karbonsavkloridot 650 mg 3-metoxifenollal reagáltatunk a 23. példában leírt módon. A nyers fenolésztert 500 mg alumíniumkloriddal kezeljük. A 20. példában leírt módon történő feldolgozás után 250 mg 2-(2-hidroxi-4-metoxibenzoil)-5-nitrotiazolt kapunk, olvadáspontja 220— 222 C 4