162871. lajstromszámú szabadalom • Eljárás rostos anyagok előállítására polietilénből

162871 9 10 jobb sajátosságokkal rendelkező rostos anyago­kat kapunk, ha a polimerizációs elegy polimer­koncentrációja a hígítószerre vonatkoztatva 5 és 35 súly% közötti érték. A legmegfelelőbb kon­centrációtartománynak a 15—25 súly°/o-os inter­vallum bizonyult. A fenti intervallumok felel­nek meg az átmeneti koncentrációtartományba eső polimer-ihígítószer elegynek, amelyből a hígítószert pillanatszerűen elpárologtatjuk. Amint már korábban közöltük, a felmelegítés hőmérsékletét úgy kell megválasztanunk, hogy az expandáltatás előtt a polimer folyékony le­gyen, a hígítószer teljes mennyisége elpárolog­jon, és az expanzió alatt a polimer megszilár­duljon. A felmelegítés hőmérséklete a rostos anyag szerkezetét is befolyásolja. Általában mi­nél magasabb hőmérsékletre melegítjük az ele­gyet, annál rostosabb szerkezetű anyagot ka­punk. Egységes szerkezetű anyag előállítása ér­dekében előnyösen az elegyet szigorúan állandó hőmérsékletre melegítjük fel. A hőmérséklet ál­landó értéken tartására a polimerolvadékból és hígítószerből álló elegyet a sajtolófejbe vezető vezetékbe termosztátot építhetünk be. Amint már közöltük, a polimerolvadékból és hígítószerből álló elegy fizikai állapota az ural­kodó nyomástól függ. Az elegyet legalább ön­nyomásának megfelelő nyomás alatt kell tar­tani, hogy elkerüljük a hígítószer túl korai el­párolgását. Attól függően, hogy az üzemi nyo­más az átmeneti nyomásértéknél nagyobb vagy kisebb, az expandálásra kerülő elegy egyetlen folyékony fázisból áll, vagy két, egymásban finoman eloszlatott folyékony fázist tartalmaz. Nyilvánvaló, hogy az elegy fizikai állapota dön­tően befolyásolja a képződött rostos anyagok szerkezetét. Az expanzióra kerülő elegyet ezért előnyösen állandó nyomáson tartjuk, pl. úgy, hogy az elegyet egy szelepen keresztül előze­tesen enyhén expandáltatjuk. A szelep nyitá­sát automatikusan vezéréljük, a szelep kiveze­tése és a sajtolófej közötti vezetékben mért nyomás függvényéként. A sajtolóf éjen egyetlen nyílás lelhet; a nyílás méretét az elegy áramlásának és fizikai saját­ságainak megfelelően választjuk meg. A nyílás alakja tetszőleges lelhet. A hígítószer elpárologtatására szolgáló, kis­nyomású berendezést olyan, a polimer olvadás­pontjánál alacsonyabb hőmérsékletre fűtjük fel, amelyen a hígítószér el tud párologni. A készü­lékben uralkodó nyomást a hígítószernek az adott hőmérsékletihez tartozó telített gőznyomás­nál lényegesén kisebb értékben tartjuk, így a hígítószer gyorsan, csaknem pillanatszerűen el­párolog. Ha a szokásos hígítószerekkel dolgo­zunk, a készüléket közel atmoszférikus nyomás alá helyezzük. A hígítószer pillanatszerű elpárologtatásakor képződött, egybefüggő vagy diszkontinuus ros­tos anyagot bármilyen ismert berendezéssel, pl. végtelen szalaggal, forgó dobban vagy forgó szekrényben vezethetjük el. A hígítószer gőzeit a berendezésből egy hűtőbe vezetjük. Az elveze­tett hígítószert tisztítás után visszavezethetjük a polimerizációs reaktorba. A találmány szerinti eljárás egy megvalósí­tási módját a csatolt rajz segítségével ismer­tetjük. A polimerizációt az 1 kádtípusú reaktorban végezzük. A reaktor forgó keverővel van felsze­relve. A reaktorba a 2 vezetéken etilént, a 3 vezetékeri katalizátort, és a 4 vezetéken hígító­szert vezetünk. Az etilént gázalakban juttatjuk a reaktorba, míg a katalizátort a hígítószerben oldva vagy szuszpendálva tápláljuk be. A be­táplálást folyamatosan végezzük. A reaktort a polimerizáció során képződő hő elvezetése cél­jából kettősfalú köpennyel vesszük körül. A polimerizációs közegben szuszpendált poli­mert folyamatosan távolítjuk el a reaktor fe­nekén, az elegyet az 5 szelepen a 6 gázelvá­lasztó készülékben uralkodó nyomásra expan­dáltatjuk, majd az elegyet a 6 gázelválasztó készülékbe vezetjük. A gázelválasztó készülék­ben uralkodó nyomást közel atmoszférikus érté­ken tartjuk, és a készüléket kettősfalú fűtő­köpeny segítségével a hígítószer forráspontjá­nál kissé alacsonyabb hőmérsékletre fűtjük fel. Ebben a készülékben távolítjuk el a reagálat­lan etiléngázt, és az egyéb, illékony komponen­seket. A gázt a készülék felső részén, a 7 vezetéken keresztül vezetjük el, a polimerizá­ciós nyomásra komprimáljuk, a polimerizációs reakció hőmérsékletére hűtjük, majd a 2 veze­téken keresztül visszavezetjük a polimerizációs reaktorba. A hígítószerben szuszpendált polimert a ké­szülék fenekén vezetjük él, a 8- centrifugáiszi­vattyú segítségével. A szuszpenziót,a 9 olvasztó­kádba vezetjük, amelyet a polimer olvadáspont­jánál kissé magasabb hőmérsékletre fűtünk fel. A 8 szivattyút elhagyó szuszpenzió nyomása nem lehet kisebb a hígítószernek a 9 kádban uralkodó hőmérsékletihez tartozó telített gőz­nyomásánál. A 9 kádat kettősfalú fűtőköpeny­nyel fűtjük, és a keverést forgó lapátkerékkel biztosítjuk. A polimerkoncentráció állandó érté­ken tartása érdekében a 9 kádba a 10 vezeté­ken keresztül polimert vagy hígítószert' vezet­hetünk. A 9 kádban előnyösen két, egymásban fino­man eloszlatott folyadékfázisból álló elegyet állítunk elő. Az elegyet a kád fenekén folya­matosan távolítjuk el, a 11 állandó áramú fo­gaskerékszivattyű segítségével. A berendezés ki­vezetésénél úgy szabályozhatjuk az elegy ára­mát, hogy a 11 szivattyút elhagyó elegy egy részét a 12 hurokvezetéken keresztül visszave­zetjük. Az elegyet ezután a 13 csöves hőcserélőbe vezetjük. A 13 hőcserélő kimeneténél az elegy hőmérsékletét és nyomását úgy növeljük, hogy egyetlen folyadékfázis képződjön, majd az ele­gyet a 14 szűrők egyikén szűrjük. A szűrők 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 5

Next

/
Oldalképek
Tartalom