162842. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és elrendezés periodikus jel mérésére
5 kének számtani közepe, a memória-rekesz tartalma a leszámolt impulzusszám. így a memóriában az egymástól szét nem választható periodikus jel és zaj valószínűség-sűrűség függvényét tároljuk, melyből a numerikus differenciálási szabályok felhasználásával aritmetikai művelettel kiszámítható annak k-adik differenciálhányadosa. Több kapu esetén a kapuk alsó-, és felső küszöbértéke közé eső nagyságú impulzusokat folyamatosan egy-egy integrátorra vezetjük és ezáltal azok kimenetén a periodikus jel és zaj egy-egy egymáshoz képest időben eltolt, de azo*nos jellegű valószínűség-sűrűség függvényét állítjuk elő. Az így kapott valószínűség-sűrűség függvényékből folyamatosan előállítjuk az N csatorna esetén azok (N—l)-ed rendű differenciálhányadosát. A fenti módok bármelyikével előállított differenciálhányados kiválasztott nullátmenetéhez tartozó mintavételezett impulzus nagyságból aritmetikai műveletekkel határozzuk meg a mérendő jel értékét. A fenti eljárás alkalmazható az esetben is, ha a mérendő jel periodikus jelet és zajt tartalmazó impulzus-sorozat. Ez esetben a véletlenszerű mintavételezés nem szükséges. A találmány szerinti eljárás alapján működő készülék egy lehetséges tömbvázlatát a 6. ábra mutatja. A készülék bemenetére — 6. ábra „a" pontja — kerülő egymástól szét nem választó ható jel és zajból az önmagában már ismert 1 mintavételező egység véletlenszerű mintavételezést végez úgy, hogy a vett minta minden időpillanatban a periodikus jel és zaj pillanatnyi értékével arányos és szélessége előre meghatározott. A mintavett impulzus-sort a 2. analizáitoraritmetikai egységben N darab parallel kötött 2/a kapura vezetjük, melynek alsó-, és felső küszöbértéke együttesen folyamatosan lineárisan változtatható, kézi vagy automatikus vezérléssel a ( + B) — (—B) várható impulzus amplitúdó tartományban. Minden kapunál az öszszetartozó alsó-, és felső küszöbértékek együtt változnak és különbségük JU-val egyenlő. A kapuk kimenetei egy-egy csatornát alkotnak. Két egvmással szomszédos kapuhál az alsó küszöbértékek távolsága A\ legyen. Az N darab kapu folyamatosan átengedi azokat az impulzusokat, melyek nagysága a megfelelő kapu alsó-, és felső küszöbértéke közé esik. Az N kapu kimenetét egy-egy integrátorra {2/b] vezetjük, melyek kimenetén a periodikus jel és zaj egy-egy egymáshoz képest J^-val eltolt, de azonos jellegű valószínűség-sűrűség függvényét állítjuk elő. Tehát az I. csatorna előállítja f(§)-t a II csatorna előállítja í(l+AQ-t az N csatorna előállítja £[f+{N—l)/f|]-t A 2/c tömbben az N csatorna jelével a mérési programnak megfelelően az alábbi aritmetikai műveletek végezhetők: 6 1. Valószínűség-sűrűség függvény előállítása. Az I. csatorna jelét a c. pontra kapcsolja. 2. Valószínűség-sűrűség függvény első deriváltjának előállítása. Képzi a II. és I. csatorna jelének különbségét időben folyamatosan és osztja A^-v&l. ám _ m+A$)-m) 3. Valószínűség-sűrűség függvény második deriváltjának előállítása. A III. csatorna jeléből kivonja a II. csatorna jelének kétszeresét, hozzáadva az I. csatorna jelét időben folyamatosan és osztja (zl^)2 -tel d2 f(£) _ m + 2A%)~ 2f(£ + ^)+fi(£) d52 ~ A? 20 A fenti séma szerint N csatorna esetén képezhető a valószínűség-sűrűség függvény (N—1)dik deriváltja. A 6. ábra c pontján levő jel egyrészt a 3. 25 X—Y kiíróra kerülhet, mely a periodikus jel és zaj valószínűség sűrűség függvényt, vagy annak deriváltjait kijelzi, másrészt a 4. kiértékelő egységbe kerülhet, mely a kiválasztott nullátmenethez tartozó mintavételezett impulzus 30 nagyságból aritmetikai műveletekkel határozza meg a mérni kívánt periodikus jel amplitúdóját. A találmány szerinti eljárás alapján működő készülék egy másik lehetséges tömbvázlatát a 8. 35 ábra mutatja. A készülék bemenetére — 8. ábra „d" pontja — kerülő, egymástól szét nem választható jel és zajból az önmagában márismert 5 mintavételező egység véletlenszerű mintavételezést végez úgy, hogy a vett minta 40 minden időpillanatban a periodikus jel és zaj pillanatnyi értékével arányos. A mintavett impulzussort a 6 analizátor egységben egy kapura vezetjük, rr.elynek alsó-, és felső küszöbértéke együttesen fokozatosan min-45 dig egyenletes, vagy előre megállapított lépésekben változtatható kézi vagy automatikus vezérléssel a (+B) — (—B) várható impulzus amplitúdó tartományban. A kapunál az összetartozó alsó-, és felső küszöbértékek együtt változnak 60 és különbségük állandó. A kapu a fokozatosan változtatható alsó-, és felső küszöbértéke közé eső nagyságú impulzusokat átengedi, melyeket a 7 számláló leszámol, majd a 8 memóriában tárolunk úgy, hogy a memória-jrekesz címe a 65 kapu alsó-, ós felső küszöbértékének számtani közepe, a memória-rekesz tartalma a leszámolt impulzus-szám. A memóriában ily módon tárolt valószínűség-sűrűség függvényből a 9 aritmetikai egység a numerikus differenciálási szabá-60 Ívok felhasználásával aritmetikai műveletekkel kiszámítja annak kívánt differenciálhányadosát. A 10 X—Y kiíró, melyre a felvett valószínűség-sűrűség függvényt, vagy annak deriváltjait 65 kirajzolva, a kiválasztott nullátmenethez tarto-3
