162840. lajstromszámú szabadalom • Eljárás komplementer bipoláris tranzisztorokat tartalmazó integrált félvezetőelrendezés előállítására

162840 3 4 A találmány eljárás npn és pnp komplemen­ter bipoláris tranzisztorokat tartalmazó félve­zetőelrendezések előállítására, mely tranziszto­rok egy egykristályos, mindkét oldalon kontak­tírozott rétegen belül vannak kialakítva és tartótárcsával vannak összekötve. A találmány kialakítható olymódon, hogy önmagában ismert módon 10—100 Ohm cm fajlagos- ellenállású egykristályos félvezetőrétegbe — mely vagy ön­álló, vagy hordozórétegen helyezkedik el — valamennyi npn- tranzisztor kollektorrétegét szelektív úton diffundáltatjuk, ezt követően n­típusú epitaxiális réteg alá ágyazzuk, majd temperálással a kollektorréteg szennyezőanya­gának egy részét az epitaxiális rétegbe diffun­dáltatjuk, ezután a epitaxiális rétegen a követ­kező diffúzió maszkjaként passzíváit réteget alakítunk ki, valamennyi pnp-tranzisztor bázis­rétegét gyűrűalakú, az epitaxiális rétegen ke­resztülnyúló p+ -típusú rétegdiffúzió útján szige­teljük és az npn-tranzisztorok később kialakí­tandó kollektorrétegeit egyidejűleg ugyanilyen rétegdiffúzióval elhatároljuk, majd utána a pnp-tranzisztorok emitter-rétegeit és az npn­tranzisztorok bázisrétegeit p-típusú diffúzió út­ján — melynek behatolási mélysége kisebb, mint az epitaxiális réteg vastagsága — a diffú­ziós rétegek tartományán belül, végül az npn­tranzisztorok emitterrétegeit és ezzel egyidejű­leg az npn-tranzisztorok báziskontaktus rétegét n-típusú diffúzió révén alakítjuk ki, majd ismert módon a félvezetőtárcsák felső felületén az egyes alkatelemek kivezetéseihez csatlakozó összeköttetést alakítunk ki, mely a passzíváit réteg és a fémes összeköttetésre felvitt kötő­réteg között létesít kapcsolatot, a kötőréteget tartótárcsával kötjük össze, ezután a félvezető­tárcsák hátulsó oldalát mindkét típusú tranzisz­tor bázis- kollektor- és diffúziós rétegeit, lemun­káljuk, majd ugyanúgy, mint a félvezetőtárcsa felső felületén, alsó felületén is fémes érintke­zéseket alakítunk ki. A kollektorpálya ellenálásának további csök­kentését az npn-tranzisztoroknál alacsony faj­lagos ellenállás értékű, rejtett n-tartomány elő-' állítása révén érhetjük el, amely a pnp-tran­zisztorok p+ -kollektorrétegeinek diffúziója előtt, vagy után ugyancsak diffúzió révén állítható elő. Diffundáltatott ellenállásokat a p-típusú dif­fúzió révén is elő lehet állítani úgy, hogy p­típusú réteg diffúzióval alakítjuk ki a kontak­tustartományok alját. A pnp-tranzisztorok kis értékű bázisréteget ellenállásainak kialakítására egy másik lehető­ség is van, s ez abban áll, hogy pótlólagosan 10 ß cm érték alatti n-típusú diffúziót viszünk be a pnp-tranzisztorok bázis-rétegébe, melyet a p-típusú réteg diffúziója előtt vagy után lehet elvégezni. A fent leírt eljárást komplementer úton is lehet foganatosítani, azaz olyképpen, hogy az n-t és p-t egymással felcseréljük a fent leírt eljárásban. Az eljárás lehetővé teszi komplementer bipo­lar tranzisztorokkal integrált félvezetőelrende­zések előállítását négy, vagy legfeljebb öt dif­fúziós lépés segítségével. Az ezen eljárás szerint előállított félvezetőelrendezések szerkezetileg lé­nyegesen tömöttebbek, mint az ismert integrált tranzisztorok. Ezen túlmenően a kétoldali kon­taktírozás és vezeték-kialakítás révén kisebb soros kollektor- és bázisellenáUásokat és rövi­debb vezeték-kialakítási lehetőséget nyerünk. A találmányt egy kiviteli példa kapcsán kö­zelebbről is megmagyarázzuk. A leíráshoz tar­tozó rajzokon az 1. ábra az epitaxiális tárcsa metszetét mu­tatja a beleágyazott kollektortartománnyal, a 2. ábra a tárcsa metszetét mutatja a diffúziós technológiai kivitelezés után, a 3. ábra a tárcsa felülnézetét mutatja a dif­fúziós tartományok elhelyezkedésével, egy npn és egy pnp tranzisztornál, a 4. ábra a tárcsa metszetét mutatja a hordozó­tárcsával Való összekötés és a félvezetőtárcsa lemunkálása után, az 5. ábra a teljesen kész félvezetőszerkezet met­szetét mutatja. Az 1. ábra szerint egy egykristályú 10—100 Ohm cm értékű p-típusú 1 szilíciumtárcsába p-típusú 2 kollektorrétegeket ismert fotólito­grafikus, lakkmaszkos maratási eljárás útján diffundáltatunk. Különleges esetekben, a 2 kol­lektortartományok diffúziója előtt, vagy után kis Ohmértékű rejtett n+ -rétegeket alakítunk ki az npn-tranzisztorok kollektorának leendő tartományában. Az n-típusú 3 szilícium epitaxiális réteg ki­alakítása után a 2 kollektortatományokat a 3 epitaxiális rétegbe diffundáltatjuk. Ezt követően a 3 epitaxiális rétegen egy passzíváit 4 réteget képezünk termikus oxi­dáció, vagy rétegfelrakás segítségével. A p+ -típusú diffúzió révén a pnp-tranzisz­torok 7 bázisrétegeinek 5 szigeteléséhez, vala­mint az npn-tranzisztorok 8 kollektorrétegének lehatárolásához szigetelőgyűrűket alakítunk ki. A p-típusú diffúzió révén egyidejűleg az npn­tranzisztoroknak 9 bázisrétegeit és a pnp-tran­zisztorok 10 emitter-rétegeit állítjuk elő. Az npn-tranzisztorok 11 n+ -típusú emitter­rétegével együtt a pnp-tranzisztorok báziskon­taktusainak tartományában az ^-tartományo­kat alakítjuk ki. Ezt követően a 4 passzíváit rétegbe belema­ratjuk a 13 kontaktushelyeket és a 14 árkokat, amelyek a 15 fémes érintkezések vezetésére szolgálnak. A 15 fémes érintkezések kialakítása után ismert felgőzölögtetéses, vagy maratásos eljárás útján önmagában ismert módon, a 16 üveg-réteg segítségével a 1, 3 félvezetőtárcsát (pl. oxidált Si-tárcsát) a 17 hordozótárcsával ter­mokomprimálással összesűrítjük, majd csiszolás és marás útján az 1 félvezető tárcsa hátulsó oldalát egészen a pnp-tranzisztorok 2 kollektor­rétegének és 5, 6 p+ -rétegének (lyukrétegének) 10. 15 20 25 30 35 40 45 60 55 60 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom