162837. lajstromszámú szabadalom • Eljárás izotiazolil-foszfor-származékok előállítására és ezeket hatóanyagként tartalmazó kártevőirtószerek
3 S-hidroxi-ö-OR'-izotiazoM-karbonitrilt — ahol ft' jelentése a fent megadott — (III) általános képletű foszfor-, foszfon-, tionofoszfor-, illetve tionofoszfonsavészter-halogeniddel reagáltatunk — ahol X, R2 és R 3 jelentése a fent megadott, 5 és Hal halogénatomot, előnyösen klóratomot vagy brómatomot jelent. A kiindulási anyagként felhasznált (II) általános képletű 3-hidroxi~5-OR1-izotiazol-4- karbonitrileket pl. úgy állíthatjuk elő, hogy a meg- 10 felelő S-amino^-karbamoil-S-OR'-izotiazolokat — amelyeket előnyösen a megfelelő 3-amino-4--cián-ö-ORMzotiazolok részleges hidrolízisével állítunk elő — savas oldatban diazotáljuk. Az utóbbi reakcióban kiindulási anyagként felhasz- 15 nált S-amino-é-cián-ö-ORMzotiazolok ismert vegyületek, vagy az irodalomban ismertetett módszerekkel állíthatók elő. A (II) általános képletű 3-hidroxi-5-ORl-izotiazol-4-karbonitrilek és a (III) általános kép- 20 létű foszforvegyületek reakcióját az irodalomban ismertetett körülmények között hajtjuk végre. A reakciót előnyösen a reagensek szempontjából közömbös oldószerben végezzük. Oldószerként előnyösen szénhidrogéneket, így pet- 2 rolétert, ciklohexánt, benzolt, toluolt és xilolokat, továbbá benzolszármazékokat, így klórbenzolt és nitrobenzolt, étereket, például dietilétert, dibutilétert, tetrahidrofuránt és dioxánt, ketonokat, például acetont, butanont, 3-pentanont 30 és ciklohexanont, alkoholokat, így metanolt, etanolt, izopropanolt, butanolokat és benzilalkoholt, továbbá dimetilformamidot, acetonitrilt és propionitrilt alkalmazhatunk. A reakciót természetesen a felsorolt oldószerek elegyében 35 is végrehajtjuk. A reakcióban képződő sav megkötése céljából az elegyhez előnyösen bázist adunk. A reakcióban bármilyen savmegkötőszert felhasználha- 40 tunk. A savmegkötőszerek közül példaként a következő vegyületeket soroljuk fel: alkálifémhidroxidok, alkálifémalkoholátok, alkálif öldfém-hidroxidok, akáliföldfém-alkoholátok, alkálifém- vagy alkáliföldfém-karbonátok, továbbá 45 szerves bázisok, így piridin, trietilamin vagy dimeülanilin. A reakciót —20 C° és a reakcióelegy forráspontja között tetszés szerinti hőmérsékleten 50 végrehajthatjuk. A reakciót előnyösen szobahőmérséklet és a reakcióelegy forráspontja közötti hőmérsékleten, célszerűen +30 C° és + 90 C° közötti hőmérsékleten végezzük. Előnyösen úgy járunk él, hogy a (II) általános 55 képletű 3-hidroxi-5-OR'-izotiazol-4-karbonitrilt és a bázist megfelelő oldószerben oldjuk vagy szuszpendáljuk, a (III) általános képletű foszfor-, vegyületet [vagy a (III) általános képletű vegyület oldatát] erélyes keverés közben az elő- go zőekben kapott oldatba vagy szuszpenzióba csepegtetjük, majd a reakcióelegyet megfelelő ideig — adott esetben visszafolyatás közben— forraljuk. A reakcióidő nem döntő jelentőségű tényező. A reakció rendszerint 0,5—20 óra alatt g5 4 végetér. Ezután a reakcióelegyet szükség esetén szűrjük, és a szűrletből eltávolítjuk az oldószert. Az (I) általános képletű izotiazolil-foszfor-származékokat a legtöbb esetben sárgás, nem kristályosodó olajos maradék formájában kapjuk. Az olajos termékek bomlás nélkül desztillálhatok. A termékeket célszerűen elemi analízissel és/vagy törésmutatójuk alapján azonosítjuk. A találmány szerinti eljárással előállított vegyületek igen előnyös kártevőirtó hatással rendelkeznek. A vegyületek kiváló inszekticid és akaricid hatást mutatnak, és hatásukat a rovar szervezetébe jutva, illetve érintkezés útján egyaránt kifejtik. Az új vegyületek kiváló, és az 1 814 249 sz. Német Szövetségi Köztársaság-beli közrebocsátási iraton ismertetett vegyületekét meghaladó hatását az A—E. kísérletek adataival igazoljuk. A. kísérlet Háziléggyel (Musca domestica) végzett vizsgálatok a) Vizsgálati módszer: A vizsgálandó hatóanyagot acetonban oldjuk, és sorozathígítással különböző töménységű oldatokat készítünk. A legtöményebb oldat miként 0,2 mg, míg a leghígabb oldat ml-ként 0,0002 mg hatóanyagot tartalmaz. 1—1 ml így kapott oldatot 96 mm átmérőjű Petri-csésze felületén egyenletesen eloszlatunk, majd az oldószert elpárologni hagyjuk. Ezután a Petricsészébe 7 napos házilegyeket (Musca domestica) helyezünk, és a Petri-csézséket lefedjük. 24 óra elteltével meghatározzuk a pusztulás százalékát, és az egyes hatóanyagok LD50 értékét kiszámítjuk a kapott adatokból. Az LD50 érték azt a hatóanyagmennyiséget ejlenti //g/100 cmegységekben, amelynél a rovarok 50%-a elpusztul. b) Eredmények: A fenti kísérlet eredményeit az 1. táblázatban ismertetjük. Az 1. táblázatban az (I) általános képletű hatóanyagokkal, valamint az öszszehasonlító vegyületekkel végzett vizsgálatok eredményeit közöljük., összehasonlító vegyületként az 1 814 249 sz. Német Szövetségi Köztársaság-beli közrebocsátási iratban ismertetett foszforsav-0,0-dietil-0-[4-cián-5-metilmerkapto-izotiazolil-(3)]-észtert (1. sz. vegyület) és tionofoszforsav-0,0-dietil-0*[4-cián-5-metilmerkapto-izoüazolü-(3)]-észtert (2. sz. vegyület) alkalmaztuk. A táblázat adataiból látható, hogy a találmány szerinti eljárással előállított vegyületek az összehasonlító vegyületekénél lényegesen erősebb inszekticid hatással rendelkeznek. 2
