162819. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 14alfa, 17alfa-metiléndioxiösztra-1,3,5(10)-triének előállítására

162819 6 gyületek az ismert 14cc4iidroxi-ösztronból is előállíthatók. Ez a vegyület átalakítható a megfelelő (VIII) általános képletű 3-éterré — ebben a képletben R'2 a fenti jelentésű. A reakció ugyanúgy hajt- 5 ható végre, amint azt leírtuk a (III) általános képletű éterek előállítására. Egy (VIII) általános képletű ösztronszármazé­kot azután hidrazinnal reagáltatva a megfe­lelő 17-hidrazonszármazékhoz juthatunk. A 10 reakciót előnyösen katalizátor, például trietil­amin jelenlétében hajtjuk végre. Ezután a hid­razönt jóddal trietilamin és tetrahidrofurán ke­verékében 17-jódszármazékká alakítjuk, majd az utóbbit nátriummal egy alkanolban, a meg- 15 felelő 16-dehidroszármazékká, amely a 18a,17a­-epoxiszármazékká való átalakítás után — pél­dául egy peroxisawal — ismét redukálható, például litiumalumíniumhidriddel egy (IV) álta­lános képletű 9a,14a,17/a-dihidroxi-ösztratriénné. 20 Egy olyan (IV) általános képletű vegyület, amelynek képletében R2 legfeljebb 3 szénato­mos alkilcsoportot jelent, a fentiekben leírttal analóg módon alakítható olyan megfelelő ve- 25 gyületté, amelynek képletében R2 hidrogénato­mot jelent. Egy további eljárásváltozat szerint (I) álta­lános képletű ösztratriének előállíthatók (IX) általános képletű androszténszármazékoknak az 30 1,2-helyzetben való mikrobiológiai dehidrogéne­zésével — ebben a képletben Rí a fenti jelen­tésű —, majd az így kapott 1,2-dehidroszárma­zéknak naftillitiummal történő melegítéssel való aromatizálásával. A mikrobiológiai dehidrogéne- 3ß zést egy alkalmas mikroorganizmussal, például Ccrynebacterium simplexszel végezhetjük. Az 1,2-dehidroszármazék naftillitiummal aro­matizálása előnyösen forrásban levő tetrahid- 40 rc-furánban végezhető el nitrogénatmoszférában. A (IX) általános képletű androsztánszármazé­kok az ismert 14a, 17a-21-trihidroxi-progeszte­ronból állíthatók elő. Ezt a vegyületet először átalakítjuk 14a,17a-dihidroxi-androszt-4-én-3- 45 -oin-17/?-karbansavvá, például perjódsawal szo­bahőmérsékleten alkalmas közegben, például piridinben és vízben. Ez a vegyület azután át­alakítható egy RiCHO általános képletű alde­hiddel reagáltatva egy X általános képletű 50 androsztén-n^-karbonsavvá a h) alatt a (II) általános képletű ösztratrién-17/9-karbonsavak előállítására leírttal analóg módon. Ezután a (X) általános képletű androsztén­-17/?-karbonsavak (IX) általános képletű and- 55 roszténszármazékokká dekorboxilezhetők. A de­karboxilezés a (II) általános képletű ösztratrién­-í 7/?-karbonsavak dekarboxilezésére leírttal analóg módon végezhető. A (X) általános képletű androsztén-17/?-kar- 60 bonsavak egy részét a 159 765 számú magyar szabadalmi leírás ismerteti. A találmány szerint készült gyógyszerkészít­mények legalább egy (I) általános képletű öszt­ratriént és egy farmakológiailag elfogadható 65 hordozót vagy hígítót tartalmaznak. A készít­mények a gyógyhatású anyagok beadására szo­kásos bármilyen alakban lehetnek, de előnyösek egyrészt a perorális beadásra szántak, főképp a tabletták, köztük a retard tabletták, továbbá pilulák és kapszulák, másrészt a parenterális alkalmazásra szánt készítmények. A tabletták és pilulák szokásos módon készülhetnek egy vagy több farmakológiailag elfogadható hígító­val vagy más segédanyaggal, és csúsztatószere­ket tartalmazhatnak. A kapszulák abszorbeálható anyagból, például zselatinból lehetnek, és a hatóanyagot magában vagy szilárd vagy folyé­kony hígítóval keverve tartalmazhatják. A fo­lyékony készítmények a hatóanyagnak vízzel vagy perorális beadásra szánt farmakológiai ké­szítményekben használatos más folyékony kö­zeggel készült szuszpenziói, emulziói, szirupok vagy elixirék lehetnek. A hatóanyag kikészíthető parenterális alkal­mazásra is, például steril vizes vagy injekciós készítményekhez használatos szerves oldószeres, például növényi olajos, kukorica- vagy oliva­olajos steril szuszpenziókent vagy emulzióként, vagy vizes vagy szerves oldószeres steril oldata ként. Parenterális alkalmazásra a napi adag 100— 250 mg, a hatóanyag alkalmas koncentrációja egy injekciós készítményben 100 mg/ml. Pero­rális alkalmazásra a napi adag 0,1—500 mg lehet. A találmány értelmében egy alkalmas gyógy­szerkészítmény előállítható például 8 g 3^hid­roxi-14a!,17ia-hexilidéndioxi-ösztrarl,3,5(10)^trá­énnek 1 liter tisztított kukoricaolajban való ol­dásával, és az oldat leszűrésével. Ezután zse­latin-kapszulákat töltünk meg kapszulánként 0,25 ml ilyen oldattal. A következő példák szemléltetik a találmány szerinti eljárás gyakorlati végrehajtását, korlá­tozás szándéka nélkül. A hőmérsékletet Celsius­fokban adjuk meg. 1. példa: a) 20 g 14a, 17a, 21-trMdroxi-pregn-4-én-3,20--dionnak 300 ml tetrahidrofuránnal és 45 ml vízzel készült oldatához hozzáadjuk 19,5 g per­jódsavnak (H5 JO e ) 78 ml vízzel készült oldatát olyan ütemben, hogy a müvelet 15 perc alatt befejeződik. Ezután a keveréket 2,5 órán át 25°-on tartjuk, majd 280 ml vizet adunk hozzá, és a keveréket vákuumban bepároljuk. A ma­radékot vízzel mossuk, és vákuumban megszá­rítjuk. Hozam 17,5 g 14a, lTa-cti'hidroxi-and­roszt-4-én-3-on-l 7^-karbonsav. Olvadáspontja: 200—205 C°. Infravörös, spektrum ifeáliumbromidban): "max —3320, 2650, 2580, 1725, 1660, 1619 és 1198 cm-1. b) 200 g 14or,17!'r-dihidroxi-androszt-4-én-3-on­-17/?-karbonsav 10 liter metilénkloriddal, 200 g paraformaldehiddel és 200 ml 70%~os perklór-3

Next

/
Oldalképek
Tartalom