162770. lajstromszámú szabadalom • Eljárás másoló sablon előállítására

162770 További ismert eljárás szerint szeszes máso­lósablont készítenek, és az eredeti iratról köz­vetlenül elektrofotografikus másolatot készítem nék speciális xerografikus kötőanyag lapon, 'amely fotóvezetőként kristályibolyát alkalmaz, 5 aimeljFen ; a latens elektrosztatikus képet mű­gyajate részecskékből álló színezővel hívják elő. Az előhívott lképré hordozó alátétet helyeznek rá, majd a rögzített színes képet kémiailag tapadóvá teszik, vagy viszkozitását csökkentik 10 azáltal, hogy oldógőznek teszik ki, úgy hogy a színező a sablon papír réteg szomszédos vagy alatta fekvő rétegeihez és a fotovezető anyag­hoz tapad. Azután a sablon papír réteget le­húzzák a Xerox gmfikus lapról és a színező 15 képen' jelenlevő kristályibolyát leválasztják a többi területről és a színező kép a sablon papír réteghez tapad, és azon kiemelkedő képet ké­pez, amely a színezett képből képződik és amely kristályos violettet tartalmazó kötőanyaggal van 20 bevonva. Ezt használják ezután szeszes másoló­mintaként. Másik ismert eljárásnál a Xerox-másolat szo­kásos fotóvezető anyagon készítik el, amely a 25 Xerox-lemezt fedi és átvivő réteget használnak amelyet a cinkoxid Xerox-lemez képfelületeire visznek fel. Ezután a színezőt „tapadóvá" teszik vagy lágyítják kémiai gőzök vagy hőhatással azáltal, hogy az átvivő réteget és lapot két for- 30 ró lap közé helyezik. A színező kép az átvivő réteghez tapad, amely, amikor a lemezről le­húzzák, magával viszi a fotovezető anyagot a képfelületre. A lapon maradó fotovezető anya­got vagy kötőanyagot ezután bármilyen meg- 35 felelő módon „tapadóvá" teszik és porózus anyagból levő réteget visznek rá fel. Ez a ré­teg az alapja a stencil sablonnak. A „tapadássá" tett fotovezető anyag vagy kötőanyag a porózus alaphoz kötődik úgy, hogy lehúzáskor inkább. 40 ehhez tapad, mint a laphoz. Ezt alkalmazzák azután stencilként. Az ismert módon, transzporens másolólapo­kon előállított másolatok nemcsak nyomófor­maként vagy sablonként alkalmazhatók, hanem *5 kivetíthető diaképként vagy fényképészeti má­solatok készítéséhez is előnyösen felhasználha­tók. ;' A találmány egyszerűbb és kevésbé költséges módon az ismerteknél jobb eredményt kíván eléírni. A találmány szerinti módon .előállított sokszorosító sablon elsődleges gyártásban szo­kásos módon elektrofotografikus módon alap­rétegből áll, amely fölött fotovezető réteg, mint pl. cinkoxid réteg van, amelyre előhívjuk és rögzítjük a színező részecskékből álló képét. Az átvivő réteget, amely lényegében az infra­vörös sugarakat átengedi, szoros kapcsolatba hozzuk a fotovezető réteg felületén levő képpel. 'Ezután a fotovezető rétegnek csupán a kép­felüteteit melegítjük, az átvivő rétegen keresz­tül, «iriíneí következtében csak a színező kép jut |1 'az olvadáspontig. A színező kép melege meglágyítja a plasztik átvivő réteg szomszédos részeit oly mértékben, hogy a színező kép és az 65 50 55 60 átvivő réteg szomszédos' szakaszai összeolvad­nak. Így ha a hőforrást eltávolítjuk annyi időre, hogy a színező kép lehűljön, az átvivő réteget az elektrofotografdkus másolatról le lehet húzni és a színező kép az átvivő réteghez fog tapadni. A fotovezető réteg, azon szakaszain, amelyen a színező képet előhívtuk, szintén a színező képhez tapad és így az átvivő rétegen az ere­deti irat kiemelkedő képét hozza létre. Az át­vivő réteggel szomszédos kiugró képrész pig­mentpor részecskékből álló színező tartalmaz, amelyet külső felületén, az alaprétegből leté­pett fotovezető anyag burkol. Abból a célból, hogy a sokszorosító sablonnal nyomni lehessen, a kiemelkedő képet jól ismert módon nyomdafestékkel vonjuk be. A nyomda­festékkel bevont kiemelkedő képet ezután a nyomásra kerülő tárggyal hozzuk kapcsolatba. Egyes nyomdafestékek esetében elegendő a nyomás ahhoz, hogy a nyomdafestékes képet a nyomandó tárgyra átvigye. Más nyomdafes­tékeknél hőt alkalmazunk az átvivő réteg hát­oldalán, hogy szelektíven fűtsük a színező ké­pet, azonban kisebb hőmérsékletre melegítjük, mint az olvadáspontja, aminek következtében a nyomdafesték expanzió útján a fotovezető rétegből kiszorul a nyomandó tárgyra. A találmányt részletesebben a rajz alapján ismertetjük, amely a találmány szerinti eljá­ráshoz alkalmazott sablon példaként! kiviteli alakját ábrázolja. Az 1. ábra a fotovezető másoló réteg vázla­tos keresztmetszetét ábrázolja, amely színező képet hord. A 2. ábra az 1. ábra szerinti színező kép fölé felvitt átlátszó réteg elhelyezését ábrázolja. A 3.. ábra az átvivő réteg" hátoldalán alkal­mazott infravörös sugár alkalmazását ábrázolja, amellyel a színező képet szelektíven fűteni le­het. A 4. ábra azt ábrázolja, hogyan lehet az át­vivő réteget a fotovezető rétegről úgy eltávolí­tani, hogy ezáltal a kép átadódjék az átvivő rétegnek. A találmány értelmében eredeti irat máso­latát készítettük el a jólismert közvetlen elekt­rofotografikus eljárással. Részletesebben az 1. ábra ábrázolja annak az eredeti iratnak a má­solatát, ill. annak egy részének keresztmetsze­tét, amelyet az elektrofotografikus eljárással ké­szítettünk. Amint az 1. ábrából látható, a ka­pott foto vezető 11 másoló réteg fotovezető 13 szigetelő rétegből, ez alatt fekvő, a 20 színező képet hordó 12 vezető alaptagból áll, amint azt elektrosztatikus feltöltéssel, exponálással és elő­hívással kaptunk az előzőekben említett elekt­rofotografikus eljárás szerint. Az ehhez alkal­mazott berendezést nem ismertetjük, mivel köz­ismert. Különböző típusú elektrofotografikus lapok alkalmazhatók 11 másoló rétegként pl. jelenleg a legjobban kedvelt, a cinkoxiddal burkolt pa­pír, mint kereskedelmileg könnyen kapható má­solópapír.

Next

/
Oldalképek
Tartalom