162758. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 7-alfa-ciano- acilamino-cefalosporánsavszármazékok előállítására
162758 9 10 zuk, majd a szerves fázisokat nátriumszulfát felett szárítjuk, 90 g szilikagélt tartalmazó oszlopon (4,5 cm átmérő, 12,5 cm magas) szűrjük és vákuumban szárazra pároljuk. A maradékot aceton-metanol elegyben oldjuk, és nátrium-a-etil-hexánoáttal nátriumsóvá alakítjuk át. Az extrakciónál leírt módon savalakra visszaalakítva, majd az aceton-kloroform 1:1 elegyben oldott maradékot szilikagéles oszlopon (átmérő-magasság arány 1:9) szűrve 1,28 g 7-cián-acetilamino-3-(2-metil-l,3,4-tiadiazol-5-il-tio)-metilcef-3-em-4-karbonsav keletkezik. A vegyület UV-spektrumban vizes oldatban 268 nm-nél mutat maximumot. Szilikagéles vékonyrétegkromatogramoa Rf52A = 0,36, RfioiA = 0,54, Rf 102 A=0,68 összehasonlításképpen a 7-brómacetil-cefalosporánsav Rf-értékei: Rf52 A = 0,42, Rf í0 2A = 0,77, a „Ceporin"-é: RfioiA = 0,28, Rfi0 2A = 0,23, Rf5 2A = 0,13. 12,8 g 7-ciánacetilamino-cefalosporánsav nátriumsó 280 ml pH 6,4 foszfátpufferes oldatában 6,0 g 2-metil-l,3,4-tiadiazolin-5-tiont szuszpendálunk. Ezután intenzív keverés közben a pH-t 2 n nátriumkarbonátoldatot hozzácsepegtetve 6,6-re állítjuk, és nitrogénatmoszférában 8 órán át 60 C°-on melegítjük. A reakcióelegyet lehűtjük, és egymás után 2 liter és 1,5 liter etilacetáttal mossuk. A szerves fázisokat 20—20 ml pH 6,5 puff érrel visszamossuk, majd a szerves oldatokat elöntjük. Az egyesített vizes fázisokra 2,5 liter etilacetátot rétegezünk, és intenzív keverés közben 4 n sósavoldattal (kb. 35 ml) pH 2,4 értékre állítjuk. Az okkor keletkezett barna csapadékot szűréssel eltávolítjuk. A fázisokat szétválasztjuk, a vizes fázist konyhasóval telítjük és 1,5 liter, majd 1 liter etilacetáttal utánamossuk. A szerves fázisokat kétszer 100—100 ml telített konyhasóoldattal kirázzuk, majd nátriumszulfát felett szárítjuk, 150 g szilikagéllel töltött oszlopon (0 4,5 cm, h = 21 cm) szűrjük és vákuumban szárazra pároljuk. A 13,9 g maradékot kb. 50 ml acetonban oldjuk, száraz etilacetátot adunk hozzá és vákuumban kis térfogatra pároljuk be. Ezt még egyszer etilacetátban oldjuk, bepároljuk, és néhány csepp hexánt adunk hozzá. Egy órán át —15°-on állni hagyjuk, a csapadékot — (7,4 g) — leszívatjuk, és először etilacetát-hexán (3:1) eleggyel, majd hexánnal mossuk. 3,7 g így keletkezett csapadékot acetonos oldatból 300 g szilikagéllel töltött oszlopon adszorbeálunk (0 4,5 cm, h = 45 cm), és először kloroform-aceton (2:1), majd kloroform-aceton (1:1) eleggyel eluálunk. Az első 1,2 liter eluátumot elöntjük, a következő 1,2 liter tartalmazza a terméket. Az utolsó 1,2 liter eluátumot vákuumban szárazra pároljuk, a maradékot 40 térfogatrész acetonban oldjuk, 10 terfogatrész metanolt csepegtetünk hozzá, majd 1,3 térfogatrész 3 m metanolos nátrium-a-etilhexanoát hozzáadásával kristályos 7-ciánacetilamino-3-(2-metil-l,3,4-tiadiazol-5-iltio)metilcef-3-em-4-karbonsav-nátriumsóvá — (2,4 g) — alakítjuk át. A nátriumsó sem mutat éles olvadáspontot, kb. 215°-on bámulás közben bomlik. A szabad sav 146—147°-on olvad (vákuumcsőben, bomlás közben). UV-spektrumban Xmax = 272 nm (e = 13 500); [a]20 D = —35° ± 1° (c = 1,02 vízben). Szilikagélen végzett vékony-5 rétegkromatogiráfiás vizsgálat során Rfs2A = 0,36, RfioiA = 0,54, Rfio2,A,== °>S 8 > etilacetát-jégecet (9:1) rendszerben Rf = 0,14. A vegyület magas aktivitást mutat gram-pozitív és gram-negatív mikroorganizmusokkal 10 szemben, mind parenterális, mind orális adagolás esetén. In vitro kísérletekben (hígítási sorban) Staphylococcus aureusra a minimális gátló koncentráció (MIC) 0,01—1 gamma, gram-negatív szervezetek, pl. Escherichia coli, Klebsiel-15 la pneumoniae vagy Salmonella typhosa esetén a MIC hiígítási kísérlet szerint 0,1—0,5. 2. példa 20 0,94 g száraz ciánecetsav 10 ml tetrahidrofurános oldatát erős keverés közben —50°-ra hűtjük, és nitrogénatmoszférában 1,5 ml trietilamint és 1,2 ml triklóracetilkloridot adunk hozzá. Keverés közben 15 percig —50°-on továbbreagál-25 tatjuk. Ezután a hőmérséklet tartása közben 1,5 g 7-am;ino-3-(2-metil-l,3,4-tiadiazol-5-iltio)-metilcef-3-em-4-karbonsav és 2,5 ml trietilamin 25 ml abszolút metilénkloridos, előre hűtött oldatát adjuk hozzá, majd még 15 percig —50°-on ós 30 30 percig —20°-on nitrogénatmoszférában keverjük. Ezután a reakcióelegyet 20 ml 10%-os vizes káliumdihidrogénfoszfátoldattal kirázzuk. A fázisokat elválasztjuk és a vizes fázist még 50 ml etilacetáttal extraháljuk. A szerves fázisokat két-35 szer 50—50 ml 1 m foszfátpufferrel (pH 5) mossuk. Ezután az egyesített vizes fázisokra 150 ml etilacetátot rétegezünk, a pH-t híg sósavoldattal 2,önre állítjuk be, összerázzuk és elválasztjuk a fázisokat. Az alsó fázist konyhasóval telítjük 40 és további 100, majd 50 ml etilacetáttal utánaextraháljuk. A szerves fázisokat szukcesszive kétszer 5 ml telített konyhasóoldattal mossuk, nátriumszulfáttal szárítjuk, és 8 g szilikagélt tartalmazó oszlopon (0 20 mm) szűrjük, majd 45 bepároljuk. A maradékot kevés száraz etilacetáttal eldörzsöljük, az oldhatatlan terméket leszívatjuk és nátrium-a-etil-hexanoáttal kristályos 7-ciánacetilamino-3-(2-metil-l,3,4-tiadiazol-5-iltio)-metilcef-3-em-4 karbonsav nátriumsóvá 50 — (1,17 g) — alakítjuk át. Ez megegyezik az 1. példa b) pontja szerint előállított vegyülettel. A kiindulási anyagként használt 7-amino-3-(2--metil-1,3,4-tia diazol-5-iltio) -metilcef-3-em-4--karbonsavat a következőképpen állíthatjuk elő: 55 1. 7~(D-5-aminoadipoilamino)-3-(2--metil-l,3,4-tiadiazol-5-iltio)-metilcef-3-em-4--kar bonsav. 6,42 g 7-(D-5-aminoadipoilamino)-cefalosporánsav 112 ml pH 6,4 foszfátpufferes oldatában 2,4 60 g 2-metil-l,3,4-tiadiazolín-5-tiont szuszpendálunk. Ezután intenzív keverés mellett 2 n nátriumkarbonátoldat hozzácsepegtetésével a pH-értéket 6,6-ra állítjuk, és nitrogénatmoszférábaín az elegyet 6 órán át 60°-on melegítjük. A reakcióele-65 gyet G4-es üvegszűrőn leszűrjük, a szürlethez 5
