162749. lajstromszámú szabadalom • Eljárás hipoglükémiás hatású acilaminoetil- benzolszulfonilkarbamid- származékok előállítására
162749 7 8 aHiido)netil]^ein2o]isz(uMoiniV^'^c^lolhiexil^kairíbamidot kaptunk, amelynek qp.-ja 220—222 °C, dioxániból átfcmsitályosítva. 9. példa: A 4. és 5. példák szerint eljárva 4,15 g N-/4--[^-(kinioliinr^kailboxaimidoj-iétilj-toíenaolsaulifonil/Hmetil-ui'etániból és 1,312 g l-^aimino-<l-azaio:!kloihieptáinlból 3,i8 g N-.(il-1 azaioilkloíbe(pt-il-il)-iN'-./4-^[^ikiinoliin-4^kairboxaimlidio)Hetil]-banizoliszulifonü/-fcarbamidot álMitottunk elő, imíg a fenti 4,d5 g metLluiretánt és 3-aminoH3Hazabiioikla[i3,2,i2]inonán 1,45 g-rját 3,>1 g N^iS-azaibicáikloDS^^Slinoin-S-41)jN'V4-[^(lkiinQliin^4^kair(boxanTlido)-tetil]nbenzolsaulfandV-toarlbaimiddá alakítottuk át. 10. példa: Az 1. ,példa szerint 3.17 g 2^etil-kinazoláni-4--toanibonsavlból 4,3 g Nn /i4-[/?H(2jmatil-(ki'nazo.Min^44carfboxaimido)Hetiill4>6niZolszu]tfianliÍ/^N'-iaiikliohexil-kairibamidot állítottunk elő, amelynek oü.ja 208—,210 °C, etilalkoholból á^ristályositva. 11. példa: A 4. példában leirt eljárással 4,ilS g N-/4-i[/3--(íkiiniazoldn-44oarboxaniido)Hetil]J benaolszullforiil/-metü-uiretáníbál és 1 ,i32 g !^amino-il-azaoikloiheptáníból 2,i9,6 g N-iíll-iazaciiklolh'ept-l-ilí-N'-M- [j(?^(kina2iolin^^ka.rtooxaimáido)^étil]-tóeinzolsizulforail/-tkar'baimidoft állítottunk elő, majd a monidott metiluiretánt és 3Hamino-3Hazaaikl0[3,i2,l21nbmánt reagáltatva N-i(3-iaza(bfiicMq[3,i2,2]-non-,3-il)-iN'-/4-J[/?H(lk4riiazölm^-kar(bioxainiid!o)Hertil]-lbenzolszul!fonáV-toaribamidot kaptunk.. 12. példa: r 347 g kinoxalin-2-kaiitbonsavat 35 ml vízmentes acetonlban 2,155 ml Metilaiminnal reagáltattunk 15 percen át 0 °C-on, majd keverés köziben 1,96 ml etilklórfomiiátot csepegtettünk az elegybe 30 percen kereszitül, és —ö °C-ira hűtöttük. 12 ml víziben oldott 3,63 g p-i(/?Hamiinoetlil)-^benzolszuiifonaimídot és 2,Í5'5 ml trietilatmiint adagoltunk -ibe hirtelen, az elegyet 5 órán át szofoawőmérsékletan foeveirtünk és egy éjszakán át állni hagytuk. Az aoetont desztillálással visziszanyertük és a maradékot sásaivival savanyítottuk meg. A tenmékiet szűréssel elkülönítettük, és mnelag etilalkohollal mostuk. 3,i6,5 g. 4-Í/?^(kiinoxalim-2-lfeairtboxaim!Ído)Hetil] -Jbenizolszlulfonamddot kaptunk, (op.: 265 °C), amelynek'egy részét, 3,56 g-ot 5 ml 2 n raátriumhidroxid-oldaitlban és 125 ml acetonlban szuszpendáltuk, majd csap-penként 1,25 ml diklolhexilizocianáítot adagoltunk a szuszpenzióhoz és a hőmérsékletet 0—5 °C között tartottuk. Az'.elegyet 3 órán át szobahőmérsékleten kevertük, vízzel hígítottuk, és az oldhatatlan részt szűréssel eltávolítottuk, A szűrletet sósav oldattal savanyítottuk meg, majd 10 15 20 25 a, kivált anyagot etilalkoholból átkrisiíiályosiítva 1,7 g N-/4-[/J-i(lkiinoxalinH2Hk!aiiboxamido)-ietil]--benzolszulifoinál/^N'-icikliolhexilfcairbamidot ' kaptunk, melynek op.-ja 218—220 °C. ! 13. példa:* v / 3,7,3 g 34diár-kinoxalin-i2-!kairbonisiavat 3 ml itionilklorid elegyét 25 ml vízmentes benzolban, 4 órán keresztül visszaf olyaitó hű^ő alkalmazása mellett melegítettük. A benzolt és a tionilklorid felesleget desztilláoióval visszanyertük. A savklorid imaradékot vízmenitas dioxániban eseppenként adagoltuk 3,63 g pM(/?-.am4noetíl)-benzolszullfonamid és 2,i9 ml vízmentes piridin szuszpenziójálba, és az elegyet 2 órán át visszafolyató hűtő alkalmazása mellett melegítettük. A dioxánt ledesztilláltuk, a maradékot sósav oldatlba adagoltuk, leszűrtük, és megkaptuk a nyers 4-i[/ff-i(i3-(klór-lMnoxalinH2Hk.ar(boxamido)-etilj-benzolsaulfonaimidot, .amelynek 3,i9 g-jiát az 1. példa szeriint kezeltük 50 ml aoetonnal, 5 ml 2 n nátriuimhiidroxid-<>ldattal és 2 ,'56 ml ciklohexüizaaianáttal. Elkülönítés és krisitályosütás után 4,1 g N-^-i^-iiS^klor-Jkiinioxaliin^Hkanboxaimido)HeM]43(enzo]|szipficmU/-iN'-oklo(hexil-karbaitiidot kaptunk. 30 ,14. .példa: v 3,48 g kinoxaliin^2Hkanbonsflivat reagáltattunk 2,5 ml tionilkloriddal 25 ml vízmentes hemzol. ban, összesen 4 órán át, majd a benzolt és a 35 változatlan ttonilkloridot ,ladesztáilláltuk.,A kapott saviklorid oldathoz kevés' vízmentes kloroformot adagoltunk, majd az egészet beoseneigtettük 6,6 g N-[l4-l(^aminoetil)-lbenzolszulfonl il)-lN , -ciklohexilnkarbamiid kloroformos szuszpenziójá-40 ,ba, amely 3,65 ml vízmentes ipiridiint tartalmazott. Az elegyet 5 órán át viissaaf olyató hűtő alkalmazása mellett melegítettük, majd a kloroformot ledesztilláltuik. A maradékot ismételten 1%-os ammóniiumhidroxid oldattal kezeltük, le-45 szűrtük és a szűrés után, 5%-DS sósavval meg- savanyítottuk. A szűrés után kapott nyers terméket etilalfcdbolból átkristályosítottiuk és 6.5 g • N-/4-[/?-(kinoxaTiin-i2-kairboxaimido)-'etil] -ibenzolszulfonil/-N'Hcikloihexil^fcaribamiidoit kaptunk, 50 melynek öp.-rja 218—1220 °C. Hasonló módon mlás vegyületek előállíthatók az 1—11. példák és a 13. példa bármelyike szerint. 55 ,1(5. példa: 9 g N-/4n[/?-l(i6;7-idiiímetil-ikinoxalin-i2-kadbox.amido)^etill^benzolíszullfoniV-metil-iuiretánt szuszrpendálituinfc ISO ml xilolban, majd 2 g ciklo-60 hexdlamkinal kezeltük, majd élénk keverés közben 140 °Cnra hevítettük. A xilolt dekantáMssal elválaszto'ttuk, és kristályosítás után IM g N-/44/3-i(6,7-idlmatil-kiinoxalin-l24cairiboxamtidio)-etil1-ibenzolszuMonil/^'-icMdhexUHkair(bamdidot 65 kaptunk. 4
