162729. lajstromszámú szabadalom • Eljárás krisztályos kanamicinhidroklorid-sók előállítására

3 162729 4 betegségek kezelésénél, különösen szubkután vagy parenterális beadás esetén. így például két gramm terápiás egyenértékű kanamicin-bázis, amely körülbelül hat milliliter vízben oldható szulfátként, tetrahidroklorid esetén .körülbelül négy milliliter vizet igényel az oldáshoz és ezzel egyharmadnyi térfogatcsökkenés érhető el. Az eredeti kanamicin antibiotikumot a 2 931 798 számú USA-beli szabadalmi leírás (H. Umezawa és mtsai, 1960. április 5.) ismerteti. Ez a szabadalmi leírás mind az A, mind a B formájú kanamicin fermentációs úton történő előállítását, valamint a sav-addiciós sók előállí­tását leírja. Az 1115 413 sz. NSZK-beli szabadalmi leírás kanamicin A-ra illetve kanamicin B-re vonat­kozik, a Zanetti: Hydrolyse des Kanamycins und Versuche zur präparativen Synthese der Spalt­produkte (1962. Juris Verlag, Zürich) c. mű 23. oldalán kezdődő szövegrészben pedig a kanami­cin különböző sóit ismertetik. Az irodalmi helyeken azonban sehol sem ta­lálható kristályos kanamicin sók előállítására vonatkozó közlemény. A kristályos sók fő előnyei, hogy ezek nem higroszkópos, jól meghatározható, tiszta kristá­lyos alakban állíthatók elő, Az amorf alakban levő sókat sokkal nehezebb a reakcióközegből kinyerni. A technika jelenlegi állása szerint az amorf sók kinyerésére alkalmazott módszer, vagyis a liofüizáláis útján itört|éniő elkülöníités kisebb tisztasági fokú terméket eredményez, mint a találmány szerinti kristályosítási eljárás. A találmány szerint a négy kanamicinihidroklö­rid-só közül bármelyik olyan alakban állítható elő, amely közvetlenül felhasználható gyógyszer­készítményekhez. Az orvos választhatja meg azt a sót, amelynek pH-ja legközelebb áll a kívánt fiziológiai pHnhoz; így ipl. ipH 7,4 alkalmas szem­kezeléshez használt oldathoz, ennek adagolása előtt egyáltalán nem, vagy csak kis mértékben szükséges a pH változtatása. Amint erre már utaltunk, a kanamicin jelen­leg alkalmazott és gyakorlatilag egyedül meg­felelő sója a szulfát. A találmány szerinti hidro­klorid-sók ezeknél előnyösebbek, mert sokkal jobb oldhatósággal rendelkeznek és kisebb tér­fogatban adagolhatok. A találmány szerinti eljárás lényege, hogy kanamicin A-t vagy kanamicin B-t vízben ol­dunk, a kapott oldat pH-ját sósav adagolásával a kívánt hidroklorid-só aminocsoportjai semle­gesítési pontjának megfelelő értékre (ezt a to­vábbiakban természetes pH-nák nevezzük) állít­juk be, majd a keletkezett sót kicsapjuk és el­különítjük. A kanamiein itejhiát kristályos iMdrolklorid-isó alakjában szelektív semlegesítés útján előállít­ható. A kanamicinhidroklorid kristályos formáit javított fizikai és kémiai tulajdonságok jellem­zik, megnövekszik oldhatóságuk és tisztaságuk, ezért különösen alkalmasak gyógyászati haszná­latra. A különböző kanamicinhidroklorid-sókat álta­lában kanamicin A vagy kanamicin B bázis ol­(."yiatából készítjük. Nem szükséges, hogy ez az * oldat átlátszó, valódi oldat legyen; olyan szusz-5 penzió is lehet, amelyben a folyékony fázis bi­zonyos mennyiségű kanamicint tartalmaz oldva. A kanamicint tartalmazó oldat pH-ját sósavval az egyes készítendő fajták természetes- pH-jára állítjuk be. 10 A kanamicinhidrokloridot mono-, di-, tri­vagy tetrahidroklorid-sóként állíthatjuk elő oly módon, hogy a kanamicin-bázist vízben szusz­pendáljuk ós a szuszpenziót sósav adagolásával a teahamicirí'-bázis amina-csoportjainak meg-15 felelő pH-értékig semlegesítjük. Abban az eset­ben, ha az elegy pH-ja a körülbelül 4-es érté­ket eléri, az amino-csoportok teljes semlegesítése megtörténik. A trihidrokloridot körülbelül 6,4— 6,5 pH-értéken készítjük, míg a di- és mono-20 hidroklorid körülbelül 7,2—7,4, illetve 8,1—8,3 pH-nál keletkezik. Ennek értelmében a meg­felelő hidrokloridokat úgy készítjük, hogy az oldat pH-ját a kérdéses só képződésének terme­sztés pH-jáig semlegesítjük és a kívánt sót ki-25 csapjuk. A kristályos terméket, amely oldódik abban a vizes közegben, amelyben keletkezik, a szokásos kicsapó és kristályosító módszerek útján kap­hatjuk. Vízzel elegyedő oldószereket adhatunk 30 az oldathoz avégett, hogy az oldatot a túltelí­tettséghez közeli állapotba hozzuk. Minden olyan vízzel elegyedő oldószer használható, amelyben a kanamicinhidroklorid viszonylag oldhatatlan. Ilyen oldószerek példáiként a me-35 tanolt, etanolt, acetont, dimetiiformamidot, n­-butanolt, izopropanolt és hasonló oldószereket, valamint ilyen oldószerek elegyét említjük. Az oldószert szobahőmérséklettől az oldószer 40 forráspontjáig, előnyösen 60 °C-ig, terjedő hő­mérsékilietien lassan adjuk a vizes oldatthoz. A hőmérséklettől, a választott oldószertől, ennek adagolási sebességétől és hasonló tényezőktől függően a csapadék kristályos anyagként vagy 45 olyan olajszerű félszilárd anyagként keletkezik, amely kristályos formává alakul, ha a felül­úszó oldószerrel érintkezésbe hozzuk. Azt talál­tuk, hogy a kissé megnövelt hőmérséklet meg­könnyíti a kristályképződést. Az a hőmérséklet, 50 amelyen a só képződik, a választott oldószertől függően általában 20 °C-tól 60 "C-ig, előnyösen 20 °C-tól 50 °C-4g terjed. A kristályképződés elősegíthető a kívánt hid-55 roklorid oltókristályainak az oldatba való ada­golásával a kiválás megindulása előtt. A hidroklorid kicsapásánál a kicsapó oldó­szert elegendő mennyiségben kell adni az oldat-60 hoz a jelenlevő kanamicin-bázis teljes kinyeré­sére. Megfelelő víz/oldószer-arány nem lényeges tényező aibtoain az esetiben, ha a só oldhatósága az oldószer-eiegyben nagymérvű. Azt találtuk, hogy a kanamicinhidroklorid hatásosain választ-65 ható ki olyan víz/izopropanol-elegyből, ahol a

Next

/
Oldalképek
Tartalom