162725. lajstromszámú szabadalom • Eljárás kinazolinondiuretánok előállítására

162725 ben szereplő fenilgyök egy vagy több, előnyösen 1—3 szubsztituenst hordozhat. Szubsztituensként ez előnyösen halogénatomokat, különösen fluor-, klór- és brómatomot, 1—4 szénatomos, különösen 1—2 szénatomos alkilcsoportokat vagy előnyösen 1—4 szénatomos alkoxicsoportokat tartalmaz. A találmány szerinti eljárásban alkalmazható II általános képletű diaminokát önmagában ismert módszerekkel állíthatjuk elő a megfelelő dinitro vegyületek katalitikus hidrogénezéséveí, amelyeket az 1 809 174-és 1 809 175 számú nyilvánosságra hozott NSZK-beli bejelentésekben ismertetett eljárással állíthatunk elő nitroantranilsavakból és N-szubsztituált nitrobenzimidlklorddokból poláros oldószerben, így például aeetomban, alifás tercier amin, így például tri etilamin jelenlétében, -0 °C és 50 °C közötti hőmérsékleten vagy eljárhatunk úgy is, hogy nitraantranilsavakat és nitrobenzoilkloridokait a megfelelő benzoxaziinoriioklká alakítunk és ezeket a közbenső termékeket primer alifás vagy aromás aminokkal hozzuk reakcióba. Mindkét esetben résziben közbenső termékek keletkeznek, amelyek szerves oldószerben, például glicerinen 100 °C feletti hőmérsékleten termikusan vagy dehidratáló szerekkel, így pl. foszforpentoxiddal N-métilpirrolidonban a dinitro-vegyüle^ tekké ciklizálhatók. A találmány szerinti eljárásban alkalmazhatók IV általános képletű diizocianátokat a II általános képletű diaminokból állíthatjuk elő isimert eljárások segítségével, például a hidrokloridok fioszgónezésével klórbenzolban, 80—120 °C hősmérsékleten. A találmány szerinti eljárásban alkalmazható IV általános képletű dittoizocianátakat szintén a II általános képletű diaminokból állíthatjuk elő ismert eljárással, tiofoszgénnel végzett rea'kció*val, például 15—35 °C hőtnérsékleten, kalciumkarbonát jelenlétében, vizes szuszpenzióban. A ^hidiroxiuretánokat a diaminokból állíthatjuk elő gliikolkarbonátokkal végzett reakcióval. Az I, III és V általános képletekben R előnyösen egyenes vagy elágazó szénláncú, 1—5, különösen 1—4 szénatomos alkilgyököt jelent, R jelentésében a cikloalkilgyökök előnyösen 3—7, különösen 5 vagy 6 szénatomot tartalmaznak. R jelentésében az aikilgyökök egy vagy több, előnyösen 1 vagy 2 szubsztituenst tartalmazhatnak. Ilyen szubsztituensek hidroxilcsoportok, fénil-, fenoxi- vagy dialkilaminocsoportok, valamint telített vagy telítetlen, 5—7 gyűrűtagú heterociklusos gyűrűk lehetnek, amelyek egy vagy több, előnyösen 1—3 heteroatomot, így oxigén- vagy nitrogénatomot tartalmazhatnak. A kiindulási anyagként alkalmiazott III általános képletű vegyületek és V általános képletű alkoholok ismertek. Az a) eljárásváltozatban (II és III általános képletű vegyületeik reakciója) hígítószerként az összes oldószer szóba jön, amely nem reagál a 10 II és III általános képletű vegyületekkel. Előnyösen azonban olyan oldószereket alkalmazunk, amelyekben mind a kiindulási anyagok, mind a végtermékek oldódnak. Oldószerként például alifás ketonokat, így acetont, aromás szénhidrogéneket, így benzolt, toluolt vagy klórbenzolt, előnyösen azonban rövidszénláncú alifás karbonsavak N,N-dialkilamidjait, így dimetilformamidot vagy dimetilaeetamidot vagy N-alkil-laktámokat, így N^metilpirrolidont alkalmazunk. A b) eljárásváltozatban oldószerként előnyösen az V általános képletű hidroxil-vegyület feleslegét alkalmazzuk, a reakciót azonban közömbös hígítószerek, így például' dioxáh, aromás 16 szénhidrogének, dimetilformamid, dimetilaeetamid vagy N-metilpirrolidon jelenlétében is megvalósíthatjuk. Az a) eljárásváitozatban savmegkötőszerként az összes szokásos savmegkötőszert alkalmaz-20 hatjuk. Az összes olyan esetben, ahol az oldószer önmaga nem szolgál savmegkötőszerként, ajánlatos a keletkező sósavat, általában tercier bázisok, például alkáli- vagy alkáliföldfémkarbonátok 25 vagy -hidroxidok, így például nátriumhidroxid, káliumkarbonát, kalciumkarbonált, nátriumhidrogénkarbonát, trietilamim vagy piridin segítségével megkötni. A II és III általános képletű vegyületek reak-30 ciója sorain [a) elljiárásMáltozat] a reatodóhőmérsékletet széles határokon belül változtathatjuk; általában kb. —10 °C és kb. 100 °C, előnyösen • 0 °C és 50 °C közötti hőmérsékleten végezzük a reakciót. 35 A IV és V általános képletű vegyületek reakciója sonám [ib) eljámásiváilitoziaití] a realktíiólhőimérsékleteket szintén széles határokon belül változtathatjuk; általában kb. 10 °C és kb. 120 °C. előnyösen 25 °C és 80 °C közötti hőmérsékleten 40 valósítjuk meg a reakciót. A találmány szerinti a) eljárásváltozat során 1 mól II általános képletű vegyületre előnyösen legalább körülbelül 2 mól III átalános képletű 45 vegyületet adagolunk, a II és III általános képletű vegyületek mólaránya előnyösen körülbelül 1 : 2,1— kb. 1:3. A II és III általános képletű vegyületek reakcióját adott esetben megvalósíthatjuk szuszpen-50 zióban vagy emulzióban is, például víziben. Ilyen eseteikben azonban ajánlatos a III általános képletű vegyületeket nagyobb feleslegben alkalmazni. A találmány szerinti b) el járás változat meg-55 valósításakor, ha az V általános képletű hidroxil-vegyületet nem használjuk oldószerként, 1 mól IV általános képletű vegyületre előnyösen kb. 1—10 mól, különösen 2,2—6 mól V általános képletű hidroxil-vegyületet adagolunk. 60 Ha az V általános képletű szabad hidroxilvegyületéket IV általános képletű vegyületekkel xieagaltetjiuk, pb) eljáráswáltozait], agánüatos a reakcióelegyhez kismennyiségű bázikus katäli-65 zátort, pl. tríetilamint, piridint, trietiléndiaminit 2