162718. lajstromszámú szabadalom • Inszekticid szerek
3 162718 4 dehidekkel megvalósított Friedel-Crafts-acilezésével katalitikus mennyiségű A1C13 . FeCI,, BF3 , koncentrált kénsav segítségével (v.o. I.W. Howard, J. Amer, Chem. Soc. 57: kötet, 2317. oldal (1937): T. C. Chen, W. T. Sumerford, J. Amer. Chem. Soc. 72. kötet, 5124-5125. oldalak (1950):P. 5 Crooy, Ind. Chim. Belge, 32^ kötet, 268-271. oldalak (1967)) vagy egyéb eljárásokkal (v.o. J. W. Howard, G. N. Stephens, J. Amer. Chem. Soc. 60. kötet, 228. oldal (1928): R. Riemschneider, Monatshefte für Chemie, 82; kötet, 600-606. oldalak (1951): 258.755 számú svájci-szabadalmi 10 leírás). A találmány szerinti készítményekben alkalmazott hatóanyagok eló'állítására az alábbi kiviteli példákat adjuk meg. /. példa 15 147 g ff,0,0-triklór- a- (3,4-diklórfenil)- etanolt 100 cm3 jégecetben összekeverünk 150 cm3 propionsavanhidriddel, és ehhez az elegyhez 80 C°-on hozzácsepegtetünk 102 g 20 koncentrált kénsavat. A reakcióelegyet ezt követően 1 órán keresztül vízfürdőn melegítjük, lehűlés után jeges vízbe öntjük, 1 órával később metilénkloridban felvesszük és a szerves fázist szárítjuk. Az oldószer ledesztillálása után desztillációval kapjuk a (3,0,0- triklór- a- (3,4-diklórfenil)- 25 etanol propionátját, amelynek forráspontja 0,5 Hgmm nyomáson 144-148 C°, hozam 115 g. 2. példa 30 94 g (5UJ,(J-triklór- a- (3,4-diklórfenil)- etanolt 65 cm3 jégecetben összekeverünk 118 g vajsavanhidriddel, és ehhez az elegyhez körülbelül 80 C°-on hozzácsepegtetünk 65 g koncentrált kénsavat. A reakcióelegyet ezt követően 1 órán 35 keresztül vízfürdőn melegítjük, majd 1 liter jeges vízbe öntjük és 1 óra múlva metilénkloriddal extraháljuk és a szerves fázist szárítjuk. Ezután az oldószert csökkentett nyomáson lepáróljuk és a maradékot desztilláljuk. Így a /JjJjJ-triklór- a(3,4-diklórfenil)- etanol butirátját kapjuk 95 g mennyiségben, 4Q amelynek forráspontja 0,4 Hgmm nyomáson 145 C°. Hasonlóképpen eljárva állíthatjuk elő az alábbi I. táblázatban felsorolt (I) általános képletű vegyületéét. 45 1. Táblázat PélForrás da X R pont szá<C°/ ma torr) 3 F -CH, 120/0,3 4 Br -CH, 160/0,3 -csT CH, -CH3 Cl CH, / -C-CH3 CH, -Ch .CH2 -CH 3 H,-CH, 145/05 150/0,4 142/03 50 55 60 65 Amint a fentiekben már említettük, a találmány szerinti készítményekben alkalmazott hatóanyagok kitűnő inszekticid tulajdonságokkal rendelkeznek. Jó hatást mutatnak mind a szívó-, mind a rágó rovarokkal, valamint mindenek előtt a Dipterákkal szemben. 70 75 így a találmány szerinti hatóanyagokat eredményesen alkalmazhatjuk a növényvédelemben és a raktározott készletek védelmében, valamint az egészségvédelem területén a különböző kártevő állatok elpusztítására. A szívó rovarokhoz tartoznak lényegében a levéltetvek (Aphidae), így a zöld őszibarackfalevéltetű (Myzus persicae), a fekete bablevéltetű (Doralis fabae), zablevéltetű (Rhopalosiphum), borsólevéltetű (Macrosiphum pisi) és a burgonyalevéltetű (Macrosiphum solanifolii), továbbá a ribizlilevéltetű (Cryptomyzus korschelti), almafalevéltetu (Sappaphismali). szilvafalevéltetű Hyalopterus arundinis) és a fekete cseresznyefalevéltetű (Myzus cerasi), valamint a pajzstetvek (Coccina), például az oleander pajzstetű (Aspidiotus hederae) és a kehelypajzstetű (Lecanium hesperidum), valamint a Pseudococcus maritimus, a hólyagoslábúak (Thysanoptera), így a Hercinothrips fermoraiis és a poloskafélék, például a répapoloska (Piesma quadrata), gyapotpoloska (Dysdercus intermedius), agyi ploska (Cimex lectularius), rablópoloska (Rhodnius prolixus) és a Triatoma infestans, továbbá a kabócák, így az Euscelis bilobatus és Nephotettix bipunctatus. A rágórovarokhoz tartoznak mindenek előtt a lepkehernyók (Lepidoptera), így a káposztabagolylepke(Plutella maculipennis), a gyűrűs szövőlepke (Lymantna dispar), az aranylaro szövőlepke (Euproctis chrysorrhoea), és a Malacosoma neustria, továbbá a káposztamoly (Mamestra brassicae) és a vetési bagolypille (Agrotis segetum), a nagy téli araszoló (Pieris brassicae), kis araszolólepke (Cheimatobia brumata), tölgyilonca (Toirtrix viridana), a sereglégy (Laphygma frugiperda) és az egyiptomi gyapotféreg (Prodenia litura), a Hyponomeuta padella, a lisztmoly (Ephestia kühniella) és a nagy viaszmoly (Galleria mellonella). A rágó rovarokhoz tartoznak továbbá a bogarak (Coleoptera), például a gabonabogár (Sitophilus granarius = Calandra granaria), burgonyabogar (Leptinotarsa decemlineata), sóskalevélbogár (Gastrophysa viridula), tormalevélgobár (Phaedon cochlearie), repcefény bogár (Meligethes aeneus), kis málnabogár (Byturus tomentosus), babzsizsik (Bruchidius = Acanthoscelides abtectus). szalonnabogár (Dermestes frischi), gabona porva (Trogoderma grananum). vörösbarna rizslisztbogár (Tribolium castaneum). kukoricazsizsik (Calandra vagy Sitophilus zeamais), kenyérbogár (Stegobium paniceum), közönséges hsztbogar (Tenebrio molitor) és gabonabogár (Oryzaephilus surinamensis), valamint a talajban élő fajok, például a drótférgek (Agriotes spec.) ós a májusi cserebogár (Melolontha melolontha), a csótányok, így a német csótány (Blatella germanica), amerikai csótány (Periplaneta americana), maderiai csótány (Leucophaea vagy Rhyparobia madeiráé), konyhai csótány (Blaberus fuscus), valamint a Henschoutedenia flexivitta továbbá az egyenesszáruak Orthoptera, például a házi tücsök (Acheta domesticus), a termeszek, például a földi termesz (Reticulitermes flavipes) és a hártyásszárnyuak (Hymenoptera), így a hangyák, például a fekete fahangya (Lasius niger). A kétszárnyúakhoz (Diptera) tartoznak lényegében a legyek, így a közönséges muslica (Drosophila melanogaster), a földközitengeri gyümölcslégy (Ceratitis capitata), házilégy (Musca domestical, kis házilégy (Fannia canicularis), a Phormia aegina és a Calliphora erythrocephala), valamint a szuronyos istállólégy (Stomoxys calcitrans). továbbá a szúnyogok, így a sárgaláz szúnyog (Aedes aegypti), dalos szúnyog (Culex pipiens) és a maláriaszúnyog (Anopheles stephensi). A hatóanyagokat az alkalmazás célja szerint a szokásos készítményekké alakíthatjuk, így oldatokká, emulziókká, szuszpenziókká, porokká, pasztákká és szemcsékké. Ezeket ismert módon állítjuk elő, például úgy, hogy a hatóanyagokat vivőanyagokkal, azaz folyékony oldószerekkel és/vagy hordozóanyagokkal összekeverjük, és adott esetben felületaktív szereket is alkalmazunk, azaz emulgálószereket és/vagy diszpergálószereket. Ha vivőanyagként vizet alkalmazunk, adott esetben szerves oldószereket is használhatunk segédoldószerként. Folyékony oldószerként lényegében szóba jönnek az aromás szénhidrogének, például xilol és benzol, 2
