162683. lajstromszámú szabadalom • Nagynyomású higanygáz kisülési lámpa fémhalogenid adalékkal
162683 3 "tése, amely a fentiekben említett hibákat és hiányosságokat kiküszöböli, másszóval megakadályozza a kéménycsatornában létrejövő nagymértékű lecsapódásokat, és ezáltal biztosítja, hogy a kémény a gáztüzelés hatására semmilyen káros elváltozást ne szenvedjen. 5 A találmány feladata ezen belül annak biztosítása, hogy a hagyományos cserépkályhákkal szemben ne legyen szükség semmmi olyan intézkedésre, amely az ilyen kályhák építési költségeit, valamint üzemeltetését nagymértékben megdrágítaná, hanem a kályha belső szerkezetében végrehajtott 10 egyszerű módosítás segítségével lehetővé váljék az eddigieknél tökéletesebb és ezáltal a nagyobb anyagi károkat megelőző üzemeltetés. A találmányi gondolat alapja az a felismerés, hogy a kályhában a tüzelés során létrehozott hőmennyiségnek egy 15 csekély részét a kémény falainak közvetlen fölmelegítésére használjuk föl, mert ezzel még nagyrészt a szabadban vezetett falú kémények esetében is a külső hőmérséklet hütőhatását kompenzálni lehet Így a kéménycsatornába bejutó amúgy is alacsony hőmérsékletű égéstermékek lecsapódását, és ezáltal 20 a kémény falazatának idő előtti tönkremenetelét meg lehet előzni. A kitűzött célnak megfelelően a találmány szerinti gáztüzelésű cserépkályha - amelynek hőálló csempével burkolt alapzata, kályhateste, és célszerűen a kályhatest teteje 25 közelében elhelyezett, kéménybe torkolló bekötőcsöve, központi tűztere, a tűztér fölött és a tűztér mellett végeik közelében folyamatosan egymásba átvezetett és ezáltal a tűztérben keletkező égéstermékek eltávozásának útját kijelölő függőleges füstjáratai (A, B, C, D, E) vannak, ezek közül a 30 középső füstjáratba (A) a füstöt váltakozva a kályha elülső és hátulsó felülete mentén való haladásra késztető terelőlapok vannak beépítve, a kályha a tűztér fenékszintje fölött elhelyezkedő tüzelőnyílással, valamint adott esetben egy további, a tűztér fenékszintje alatt elhelyezkedő szellőző- 35 nyílással rendelkezik, és így szilárd tüzelőanyaggal való hagyományos fűtésre is alkalmas, a tűztér a nyílások síkja mentén elhelyezkedő homlokfallal, ezzel átellenben lévő hátfallal, továbbá a homlokfal és a hátfal síkjára előnyösen merőleges oldalfalakkal van határolva, a tűztér fenékszintje 40 közelében valamilyen önmagában ismert gázüzemű égő, vagy égőcsoport van elhelyezve, az elégetendő gáznemű tüzelőanyag pedig például a tüzelőnyíláson keresztül van a tűz térbe bevezetve, - olymódon van kialakítva, hogy a tűztér egyik oldalfalában célszerűen az égő vagy égőcsoport közelében 45 legalább .-5 cm1 , előnyösen 10-20 cm 2 szabad nyílású légkapu van szabadonhagyva, a légkapu a tűztér oldalfala mentén fölfelé haladó beépített légcsatornában folytatódik, a légcsatorna fölső vége közvetlenül a kéménybe vezető bekötőcső közelében az utolsó füstjáratba (E) torkollik, a 50 légcsatornának a betorkolási szakaszán pedig a légcsatornába valamilyen elzárószerv van beiktatva. A találmány szerinti gáztüzelésű cserépkályha egy lehetséges kiviteli alakjánál a légcsatorna a tűztér oldalfalával határos füstjáratok (D, E) közé, egy másik lehetséges kiviteli 55 alak esetében pedig a légcsatorna a tűztér oldalfalával határos füstjáratok (D,E), valamint az oldalfal közé van beépítve. A találmány szerinti cserépkályha előnyös kiviteli alakjának további ismérve, hogy az elzárószerv a légcsatornának az utolsó füstjáratba (E) átvezető nyílását szabályozható 60 módon részben vagy egészben kinyitó, illetve lezáró pl. szelepként, lapként, tárcsaként, zsaluként, stb. van kialakítva, és a .kályhatest külső oldalán hozzáférhető helyen elhelyezett kezelőfogantyúval van ellátva. A találmány szerinti gáztüzelésű cserépkályha legfőbb 66 előnye, hogy a légcsatorna fölső vége közelében lévő elzárószerv kinyitása következtében a légkapun és a légcsatornán át közvetlenül a kéménycsatornába távozó égéstermékek a begyújtástól számítva igen rövid idő - kb. 10 perc - alatt a kémény falait erőteljesen felmelegítik, és ezt a felfűtött, 70 aránylag magas hőmérsékletét a kéménycsatorna falai akkor sem vesztítik el, ha e kb. 10 perces „előmelegítés" után az elzárószervet elzárjuk. Uymódon a kémény meleg fala mentén lecsapódások létrejönni nem tudnak, amellett a kémény a kályhának kedvezőbb huzatviszonyokat biztosít. -76 További előnye az elgondolásnak abban mutatkozik, hogy ugyanazon gázégő, illetve ugyanolyan teljesítőképességű égő vagy égőcsoport az eddiginél nagyobb fűtőfelületű cserépkályhába köthető be, mivel a fölmelegített és melegen tartott kémény az eddigieknél nagyobb szívóhatást tud kifejteni. Ugyancsak kedvezőbb, hogy a bukójáratú és mesterségesen levegőztetett kályhák amúgyis minimális robbanásveszélyét a találmány szerinti kályhafelépítés végképp kiküszöböli, mert a légcsatornával való érintkezés a kályha két utolsó füstjáratát (D, E) előmelegíti, s ezáltal gáz, illetve égéstermék a kályhatestben megrekedni nem tud. A találmány kiviteli példa kapcsán rajz alapján ismertetjük közelebbről. A mellékelt rajzokon az 1. ábra a találmány szerinti gáztüzelésű cserépkályha egy lehetséges kiviteli alakjának függőleges metszete, a 2. ábra az 1. ábrán bejelölt II-II egyenes mentén vett vízszintes metszet, a 3. ábra az 1. ábrán bejelölt III-HI egyenes mentén vett függőleges metszet, a 4. ábra az 1. ábrán bejelölt IV-IV egyenes mentén vett függőleges metszet, az 5. ábra az elzárószerv egy lehetséges kiviteli alakja, az előbbi ábrákhoz képest nagyított léptékben. Mint az 1. és 2. ábrákon látjuk a találmány szerinti gáztüzelésű cserépkályha - a hagyományos cserépkályhákhoz hasonló módon - hőálló csempével burkolt 1 alapzatból, 2 kályhatestből és a 2 kályhatest 3 teteje közelében a kéménybe torkolló 4 bekötőcsőből áll. A kályha az ismert „ötös lengyeljáratú" fölépítésnek megfelelően a 2. ábrán látható módon a középső A füstjárattal, továbbá az ettől balra elhelyezkedő B és C, valamint a jobboldalt helyet foglaló D és E füstjáratokkal rendelkezik. A kályha 5 központi tűzterében keletkező égéstermékek az egymásba átvezetett öt darab un. bukójáraton az A, B, C, D, E sorrendnek megfelelően haladnak végig, melynek során az 5 tűztér fölötti A középső füstjáraton fölfelé, a hátulsó B füstjáraton lefelé, az elülső C füstjáraton fölfelé, az ugyancsak elülső D füstjáraton lefelé és végül a hátulsó E füstjáraton ismét fölfelé haladva távoznak a 4 bekötőcsövön keresztül a kéménycsatorna felé. A középső A füstjáratban - a 3. ábrán látható módon - a 6 terelőlapok vannak elhelyezve, amelyek az égésterméket váltakozva a 2 kályhatest elülső és hátulsó felülete mentén való haladásra késztetik. Az 5 égéstér 7 fenékszintje szolgál hagyományos szilárdtüzelőanyaggal való fűtés esetén a tüzelőanyag alátámasztására, gázfűtés esetén pedig a 14 égő vagy égőcsoport elhelyezésére. A 7 fenékszint alatt hamutér lehet kialakítva, ez azonban adott esetben mellőzhető is. Maga a 7 fenékszint rostélyként vagy összefüggő tömör lapként is ki lehet alakítva. Az 5 tűztér 7 fenékszintje közelében helyezkedik el a például ajtóval vagy más módon lezárható 8 tüzelőnyílás, amely egyben az égőszerkezet begyújtásához és szabályozásához szükséges szervekkel, továbbá légnyílással, kémlelőablakkal, stb. lehet ellátva, és célszerűen ezen keresztül történhet a tüzelőanyagként szolgáló gáz vezetékének a 14 égőhöz való becsatlakoztatása is. A 8 tüzelőnyílás alatt, előnyösen ajtóval zárható módon foglalhat helyet a 9 szellőzőnyílás, amely azonban adott esetben mellőzhető is. Amennyiben az 5 tűztér 7 fenékszintje alatt hamuteret nem alakítottunk ki, akkor természetesen nincs szükség az ajtóval zárható 9 szellőzőnyílásra sem. Ami az égést tápláló levegőnek az 5 tűztérbe való bejutását illet, az általában amúgy sem a 9 szellőző nyíláson keresztül, hanem a 8 tüzelőnyílás homloklapjában kialakított beáramló nyíláson keresztül szokott történni. Az A középső füstjárat - az 1. és 2. ábrán látható módon - a kályha elülső felülete mentén elhelyezkedő 10 homlokfallal, a kályha hátulsó felülete mentén elhelyezkedő 11 hátfallal, valamint az ezek között - és derékszögű nögyszög 2
