162670. lajstromszámú szabadalom • berendezés huzal és szigetelt villamosvezeték folyamatos feltekercselésére, kétcsévés tekercselőgépekhez

MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS Bejelentés napia; 1969. IV.2. (SchE-227) Elsőbbsége: Német Demokratikus Köztársaság, 1968. IV. ll.(WP47k/131 442 Közzététel napja 1972. X. 28. Megjelent 1975.1.30. 162670 Ncmzatkózi outélyo/át D 07 b 7/00 \ % / ( i Feltaláld'hl Detlef thor Straten, mérnök, Magdeburg, Német Demokratikus Köztársaság. Tulajdonos VEB Schwermaschinenbau, Magdebuig--Buckau, Német Demokratikus Köztársaság. Berendezés huzal és szigetelt villamosvezeték folyamatos feltekercselésére, kétcsévés tekercselőgépekhez 1 A találmány tárgya berendezés huzal és szigetelt villamosvezeték folyamatos fel te ke rose lé sere kétcsévés tekercselőgépek részére, amelynél az egyes csévék tengellyel párhuzamosan vannak egymás mellett felszerelve és amelynél a csévéknek megfogószervük és közös vágószervük van, Kétcsévés tekercselőgépek két alaptípusa ismeretes. Az egyik kivitelnél a két cséve tengelyirányban van egymás mellett elrendezve. A másik kivitelnél a csévék a tengellyel párhuzamosan vannak elhelyezve. Az elsőként ismert típusnál a csévék bolygócsapágyazással vannak megfogva, hogy a tekercselést a forgás közben az egyik tekercsről a másikra lehessen átvinni. Az üres csévét ebből a célból a tele cséve fordulaszámára kell felgyorsítani. A huzalt ekkor gyorsan az üres cséve közelébe kell hozni. Amint a huzalt az üres cséve megfoja, és annak magrészére kezdődik a tekercselés, mindkét csévét meg kell állítani és a két cséve közötti huzalátadás következtében keletkező huzalösszeköttetést vágószerkezettel kell megszüntetni. Ezt a módszert ez idő szerint csak a nagyobb huzalkeresztmetszetek tekercselésére alkalmazzák. Ez a berendezés jelentős hátrányokkal működik. Ilyen hátrány pl. ha a csévéket bolygócsapágyazással kell meefoni. Ez az oka annak, hogy ennél a berendezésnél nagyobb csévéket nem lehet alkalmazni. A csevék kényszerű megállapítása következtében a folyamatos munkamenet megszakad. Az érkező huzal részére tárolókat kell biztosítani, amelyek igen költségesek és a tekercselés sebessége szempontjából is hátrányosak. E megoldás további hátránya abban áll, hogy a vágószerkezetet kézzel működtetik és így pontosan azonos huzalhosszúságok vágása alig oldható meg. A feltekercselő csévék tengellyel párhuzamos elrendezése esetén, - amely kivitel a kettős csévélő korszerű megoldásához tartozik, - a csévének a gép felé néző peremén a csévével együttfogó megfoeótárcsája van. Ez utóbbi rugós villaalaku megfogószerwei van ellátva. Ha a két cséve közül az 35 10 15 20 25 X egyik telítődik, akkor az érkező huzal az időközben odaérkező üres tekercsre vezetődik, és ezzel a szerkezettel a gép oldala felé néző perem segítségével nyomást kap. A huzal ezáltal a megfogószerkezet irányába kerül és azt a megfogószerkezet magával viszi, majd a cséve magrészére tekercseli. Ugyanabban a pillanatban, amikor a megfogás megtörtént, a két cséve között a huzalt lecsapó készszerkezet választja el, vagy szakítja szét. A fent említett berendezés előnye, hogy a szál kényszerátvezetésű, az önműködően elszakad, a csévék kétoldalú csapágyazással vannak megfogva, ami nagyobb méretű csévék alkalmazását is lehetővé teszi. Ennek a berendezésnek hátránya az, hogy csupán maximálisan 3 mm átmérőjű huzalokat lehet tekercselni, mert másképpen a megfogás és a vágás következtében fellépő reakcióerők hatása igen nagy lenne. 3 mm-nél vékonyabb átmérőjű huzalok tekercselésénél így a nyomaték-kiegyenlítőszervet kell alkalmazni. Célunk, hogy az ismert kettős csévéjű berendezéseknél jelentkező hátrányokat kiküszöböljük és ezen berendezések előnyös tulajdonságait egyesítsük. Olyan kétcsévés tekercselőberendezést kívánunk megvalósítani, amely lehetővé teszi, hogy a megfogás és a vágásműveleteket időben elválasszuk egymástól, anélkül azonban, hogy a folyamatos tekercselést és vastagabb huzalok, villamosvezetékek szétválasztásának előnyét feladnánk. A találmány szerint a feladatot úgy oldjuk meg, hogy mindkét cséve megfogószerkezetét az emelőkar egyik oldalán rendezzük el, amely a hajtóművel kényszerforgásban összekötött csúcstámasszal szabadon forgathatóan van ágyazva és a megfogótárcsa peremén túl nyúlik ki: a megfogótárcsára tapadó fékpofákkal a forgatónyomaték átvitelére összekapcsolható: továbbá, hogy a megfogószerkezet önműködően megfogó, a huzalt vagy pedig a villamosvezetéket egy irányban szabadon áteresztő szorítószerkezettel és segédfék-162670