162582. lajstromszámú szabadalom • Eljárás benzodiazepin-származékok előállítására

162582 melyekbein R és R2 jelentése hidrogénatom és B jelentése f erúl- vagy halofeindl^osoport, előnyösen 2'-halofenil-csoport, különösen 2'-f.luor-fenil-icsoport. Eljárásunk különösen előnyös foganatosítási módja szerint R, R2 és B jelentése a fent megadott és Rí jelentése halogénatom, előnyösen klór- vagy brómatom, különösen klóratoim. Eljárásunk igen előnyös foganatosítása módja szerint R, Rí és R2

jelentése a fent megadott, B jelentése fenil-csoport és R:) jelentése hidrogénaitoin, kis szénatomszámú alkil^csopoirt (különösen metil-csoport) vagy dikis szénatomszámú alkilamino-, kis szénatomszámú alkil-HCSoport (különösen dietilaminoetilosoport). Amennyiben B piridil-^csoportot képvisel, jelentése előnyösen 2->piriddl-csoport. A kívánt (IT) képletű vegyületekhez vezető ruténiumtetroxidos oxidáció simán és egyszerűen végezhető el. Eljárásunk előnyös fogamatosítási módja szerint a ruténAumtetroxidot kis molekuláris feleslegben juttatjuk a reakció-zónába. A reakciót előnyösen szobahőmérsékletnél alacsonyabb hőfokon, pl. feb. —20 °C és +1(5 °C közötti hőfokon, különösen mintegy 0—(10 °C-on hajthatjuk végre. A reakciót célszerűen inert szerves oldószerben végezhetjük el. E célra számos oldószert, pl. halogénezett alifás szénhidrogéneket (pl. kloroformot vagy diklórmetánt) alkalmazhatunk. Miután a reakció a kívánt fokig [a (II) képletű vegyületek képződéséig] lejátszódik,' a ruténiumtetroxiidot előnyösen alkalmas reagens hozzáadásával megbontjuk. E célra előnyösen kis szénatomszániü alkanolokat (pl. 2-propanolt) használhatunk. A (II) képletű vegyületek ismert anyagok, melyek antikonvulziv, izomrelaxáns és szedativ szerként alkalmazhatók. E vegyületek hasznos farmakológiai tulajdonságai az irodalomból jóiismertek. R2 helyén hidrogénatomot tartalmazó (i) képletű vegyületek a fentiekben leírt oxidációja során melléktermékként kis mennyiségben (IV) általános képletű vegyületek képződnek (mely képletben R, Rí, R3 és B jelentése a fent megadott). . ' • A találmányunk tárgyát képező eljárásnál — minit már közöltük — a ruténiumtetroxidot előnyösen feleslegben alkalmazzuk. Kis felesleg esetében főtermékként a (II) képletű vegyületet kapjuk. 'Amennyiben a ruténiiumtetroxidot nagyobb feleslegben alkalmazzuk, a (IV) képletű vegyület nagyobb mennyiségben keletkezhet. A kívánt cél eléréséhez szükséges ruténiumtetroxid-mennyáséget a szakember minden további nélkül megválaszthatja. Tekintettel arra. hogy találmányunk (II) képletű vegyületek előállítására vonatkozik, a ruténiumtetroxidot előnyösen kis feleslegben alkalmazzuk. A (IV) képletű vegyületeket litiumalumíniiumhidriddel ismert módszerekkel (II) képletű vegyületekké, vagy a megfelelő, a 2-helyzetben metilén-csoportat tartalmazó vegyületekké [azaz A helyén (a) képletű szerkezeti elemet tartalmazó (la) képletű vegyületekké] alakíthatjuk. Eljárásunk további részleteit a példákban is-5 mertetjük, anélkül, hogy találmányunkat a példákra korlátoznánk. 10 1. példa: 642 mg (2,5 millimól) 7-klór-a,i3-dihidro-<5-ifenililH-il,4-ibenzodiiazepint —10 °C-on (sósjeges hűtéssel) 500 ml^es, mágneses keverővel ellátott háromnyakú lombikba mérünk be. 30 perc 15 alatt 158 ml 0,07 mólos kloroformos ruténiumtetroxid-oldatot (11 millimólt, azaz, 4,4 ekvivalens RuO^-t tartalmaz) csepegtetünk be és további 30 percen át keverjük. A reakcióelegyet 10 ml 2 n propanollal elegyítjük és a kiváló 20 RuÜ2 elválaisztása céljából szűrjük. A RuC^-i forró tetrahidrofuráninal mossuk és az egyesített szűrleteket szárazra pároljuk. A kapott 221 mg 7-klór-l ,3-dihidro-5-fenil-2H-il ,4-benzodiazepin-2-on széntetraklorid'hexán elegyéből tör-25 ténő kristályosítás után 215—217 °C-on olvad. 2. példa: 30 732 mg (2,7 millimól) 7-klór-2,'2-dihidro-l^metil-5-tfenil-lH^l,4-)benzodáazepint —10 °C-on (sósjeges fürdőben) 500 ml-es, mágneses keverővel ellátott háromnyakú lombikba mérünk be. 30 perc alatt 180 ml 0,054 mólos kloroformos 35 ruténiumtetroxid-oldatot (9,7 millimól; 3,6 ekvivalens) csepegtetünk be és további 30 percen át keverjük. Ezután 5 ml ,2-propanolt és 200 ml vizet adunk hozzá, majd az elegyet Celiten szűrjük. A szürletet választótöicsérhe visszük, 40 a kloroformos fázist elválasztjuk, a vizes réteget kloroformmal háromszor mossuk és az ilymódon kapott kloroformos fázisokat a fenti kloroformos réteggel egyesítjük. A kapott oldatot magnéziumszulfát felett szárítjuk, szűrjük és 45 kis térfogatra 'bepároljuk. A maradékhoz hexánt aduink és állni hagyjuk. A kristályos 387 mg súlyú 7-klór-l ,,3-dihidro-l-metil-H5^fenil-2H^l ,4--benzoddazepinH2-ont (op. 127—130,5 °C) szűréssel izoláljuk. 50 3. példa: 678 g (2,S millimól) 2,3-.dihjidro-l-metil-7-55 nitro-l5^feniÜHliH-!l,4-benzodiazepinit —-10 °C-on (sósjeges fürdő) 500 mines, mágneses keverővel ellátott, háromnyakú kombikba mérünk be. 30 perc alatt Íi65 ml 0,077 mólos kloroformos ruténiumitetroxid-oldaitot (12,i7 millimól, 5,1 ekviva-60 lens) csepegtetünk be és a reakcióelegyet további 30 ípenden kiereszitül keverjük. 5 ml 2--propanolt adunk hozzá, majd a reakcióelegyeL szűrjük. A kiváló RuCVt kloroformmal mossuk, az egyesített «zűrieteket bepároljuk. Az 65 ilymódon kapott 336 mg l,3-dihidro-l-metil-7-