162580. lajstromszámú szabadalom • Beégethető lakk villamos vezetőkön szigetelő, forrasztható bevonatok előállítására

3 162580 4 a bevont vezetőt magasabb hőmérsékletre hevítik. E szempontból különös jelentőségük van az öttagú imid-gyűrűkkel módosított poliésztergyantáknak ill. poliészterimid-gyantáknak. (Vö. 937 377 és 1 082 181 sz. brit, 663 429 sz. belga, 1391834 sz. francia és 30 838 sz. NDK. szabadalmi leírásokat, valamint 1 494 542, 1 494 454, 1 494 413 és 1 814 497 sz. német nyilvánosságrahozott szabadalmi bejelentéseket.) Az ilj'enfajta, nagy hőállóképességű bevonatokat képező módosított poliésztereknek forrasztásra alkalmas bevonatok előálli'táislátrta tönten ő felhasználása szakember számára nem volt kézenfekvő, minthogy elvárható volt, hogy ezek a bevonatok a forrasztófürdőben nem bonthatók e! eléggé gyorsan és így nem biztosíthatják a fenti értelemben vett műszakilag kielégítő forraszthatóságot. Ha a szok,ásos, kereskedelmi forgalomban levő, nagy hőállóképességű bevonatokat szolgáltató lakkokat vizsgáljuk abból a szempontból, akkor valóban azt tapasztaljuk, hogy ezekkel nem lehet használható, forrasztásra alkalmas bevonatokat előállítani. Meglepő módon azonban azt találtuk, hogy ha az ilyen termékeket meghatározott módon, a molekulában N-tartalmú heterociklusos gyűrűrendszereket tartalmazó vegyületekkel módosítjuk és izocianátokkal reagáltatjuk, akkor az így kapott termékekből forrasztásra alkalmas szigetelő bevonatokat képezhetünk villamos vezetőkön, és ezek a bevonatok egyrészről meglepően nagy hőállóságot (magas hőmérsékletekkel szembeni ellenállóképességet) és vegyszerekkel szembeni ellenállóképességet mutatnak, másrészt azonban a forrasztófürdőben igen rövid forrasztási időket igényelnek. A találmány szerint előállított ilyen bevonatok (fcethtát itutejdranlkiéppiein ellentétes tulajdonságokat egyesítenek magukban, egyrészt a „normális" körülmények közötti nagyfokú termostabilitást, másrészt a forrasztófürdőben mutatott nagyfokú termolabilitást. A találmány tárgya tehát beégethető lakk villamos vezetőkön szigetelő, forrasztható bevonatok előállítására, amelyek szerves oldószerek, valamint szokásos adalékanyagok és/vagy katalizátorok mellett a) a beégethető lakkra vonatkoztatva 60 súlyszázalékig terjedő mennyiségben legalább két hidroxilcsoportot tartalmazó vegyületeket és b) az a) komponens hidroxil-számának megfelelő mintegy sztöohiometrikus mennyiségű burkolt bi- vagy ennél többfunkciós izocianátokat tartalmaznak, ahol az a) és/vagy b) komponens legalább részben tri- vagy ennél többfunkciós, azzal jellemezve, hogy az a) komponens vegyületeinek molekuláiban legalább részben N-tartalmú heterociklusos gyűrűrendszerek vannak 5—12 súlyszázalék hidroxilcsoport-tartalommal. Villamos vezetőként a találmány értelmében — amint általában az eddigi technikában is — előnyösen fémhuzalokat alkalmazunk. A villamos vezető felületének a beégető lakkal való bevonására az e célra szokásos ismert berendezések használhatók. A bevonás ut'.n a lakkot a bevont vezető magasabb hőmérsékletre való hevítésével „beégetjük", amikoris a magasabb 5 hőmérséklet hatására térhálqsodás közben nagymolekulájú vegyületek keletkeznek, amelyek folytonos bevonatot képeznek a vezető felületén. A vezető felületének bevonására szolgáló be-10 égethető lakkokhoz az e téren szokásos adalékanyagok és/vagy katalizátorok is adhatók. Ezek példáiként szerves fémvegyületek, mint butiltitanát, cinkoktoát, ólomnaftenát, futtatószerként erősen poláros jellegű magasabb forráspontú 15 oldószerek és hasonlók említhetők.. Oldószerként . ugyancsak az e téren szokásos oldószerek, mint krezolok, szolventnafta, glikoléterek, glikolacetátok és hasonlók alkalmazhatók. E vonatkozásban a közelebbi adatokat illetően a fentebb 20 idézett szabadalmi leírásokra utalunk. Az a) és/vagy b) komponenseknek legalább részben tri- vagy magasabb funkciósaknak kell lenniük, hogy ezáltal a háromdimenziós térháló-25 sodás köinnyieln véjglbemehiessen. Ez a Oaövieteillmán.y is ismeretes a szakember számára. A jelenlevő hidroxilcsoportoknak az izócianátcsoportokhoz < viszonyított mennyiségi aránya célszerűen kb. 0,6 és 1,3 között van, vagyis akár a hidroxil-30 csoportok, akár az izocianátcsoportok feleslegben lehetnek jelen. A találmány értelmében a) komponensként felhasználásra kerülő, molekulájukban legalább 35 részben heterociklusos gyürűrendszert és 5—12 súly% hidroxilcsoportot tartalmazó vegyületek önmagukban ismert eljárásokkal állíthatók elő. Különösen előnyös eredményekhez jutunk, ha e vegyületek 1000 molekulasúly-egységre szá-40 mítva 0,4—4,0 heterociklusos gyűrűt tartalmaznak. Heterociklusos gyűrűrendszerként e vegyületek a találmány értelmében különösen öttagú imidgyűrűket, pirrolidon-gyűrűket és/vagy hidantoin-gyűrűket tartalmazhatnak előnyösen. Az 45 ilyen gyűrűrendszereik az a) komponensként felhasználásra kerülő vegyületek molekulájában nagy hőállóságot és vegyi anyagokkal szembeni ellenállóképességet nyújtanak a szigetelő bevonatnak. 50 Az a) komponensként felhasználásra kerülő vegyületek általában poliolokból polikarbonsavakkal és/vagy poliizocianátokkal és adott esetben poliaminokkal képezett kondenzációs vagy addíciós termékek. Poliolok, polikarbonsavak, 55 poliizocianátok és poliamidok alatt a találmány szempontjából olyan vegyületeket is értünk, amelyek mind hidroxilcsoportokat, mind pedig fcarboxdl-, izloiciiainát- és vagy airanocsopontokat is tartalmaznak. Előnyös, ha a «0 K = "' ní(F._,—1) képlet által kifejezett viszony — ahol n< a po-65 liolok és poliaminok mól-számát, n-, a polikar-2