162577. lajstromszámú szabadalom • Eljárás mikroporózus réteg előállítására
9 162577 10 verjük össze az aktív hidrogént tartalmazó polimer-anyaggal, majd a keveréket 50—iläO °C-ra hevítjük, vagy oly módon, hogy a poliizocianátot mólfölöslegiben alkalmazott aktív hidrogén tartalmú polimer anyaggal reagáltatjuk, majd a reakciótermék lánczárását további izocvanát mennyiséggel történő reagál tatással hajtjuk végre. Az előpolimer előállítására aromás, alifás és cikloalifás izocianátok, valamiint ezek keverékei használhatók. Ezek között példaként megemlítjük a toluilénH2,4-diizocianátat, a !toJ>uilén^2,iS-diizocianátot, m-tfenilén-diizoeianátot, ibifenilén-4,4'jdiizocianátot, metilén-bisz-(4^fenilizo:CÍanálot), 4-klór-l,3-íeniilén-diizocianátot, naftalin-1,5--diizacianátöt, tetrametilénrl,4-diizocianátot, hexaimetilén-il .ß^diizoeianatot, dekametilén^l ,10-diizooiainátot, iciklohexilén^l,4-diizacianátot, meülén-bisz-J(4-ciklohexil-izocianátot) és a tetrahidronaftaliin-diizocianátot. Az arilén-diizocianátok. tehát azok az izocianátok, amelyekben az izociamát csoport az aromás gyűrűhöz kapcsolódik, igen előnyösek. Általában sokkal reakcióképesebbek, mint az alkiléndiizöciainátok. Az előpolimer előállítására a ípolialkilén-éterek és glikol-észterek előnyösek hozzáférhetőségi és gazdaságossági okokból. A leginkább használatos poliéter-glikolok molekulasúlya a 300—45000, előnyösein 400-^2000. Ezek közé tartozik például: a polietilénétergliikol, a poMipnoipliiiénéter-glikol, a .políítetírametilénéter-glikol, a polihexametilénéter^glikol, a polioktametilénéter-gli'kol, a ipolinonaimetilénéter-glikol, a polidekametilénéter-glikol, a polidodekametilénéter-glikol és ezek keverékei. Az olyan poliglikolok, amelyek lánomolekulájukban több, különféle gyököt tartalmaznak, mint például a HOfCHaQCal^O],, tapasztalati képletű vegyületek, ahol n jelentése I-nél nagyabb egész szám, szintén használhatók. A polialkilénéter-glikolofekal együtt használható glikol-poliésztereket glikolok savakkal, észterekkel vagy savhalogenidekkel végzett reagáltatásával állíthatjuk elő. Glikolikónt a polimetilén-glikolokat, mint az etilén-, propilén-, tetrametilén-, dekametilén-glikolofcait, a helyettesített polimetilén-gliko lókat, mint a 2,2-dimetil-il,i3-propéndiolt, a gyűrűs glikolokat, mint a ciklohexándiolt, valamint az aromás glikolokat, mint a xililénglikolt alkalmazlhaíjiuk. Az alifás glikolokat általában akkor előnyös alkalmazni, ha a termék maximális rugalmassága a cél. Ezeket a glikolokat aránylag kis molekulasúlyú, előnyösen 70 "Cnnál alacsonyabb olvadáspontú és a polialkilénétereknél megadott molekulasúlyú polimereik előállítása végett alifás, cikloalifás vagy aromás dikairbonisavakkal, vagy rövidszénlánoú álkál-észterekkel, vagy azok észter-képző származékaival reagáltatjuk. Ezen poliészterek előállítására alkalmas savaik például a borostyánkősav, adipinsav, panafasav, szebacinsav, tereftálsav és hexaihidro-tereftálsav, valamint e savak alkil- és halogónszubsztituált . származékai. A lánchosszabbítási reakció 80 °C-ig terjedő hőmérsékleten végezhető, de célszerűen 25 °C-5 tói 35 °C-(ig terjedő szobahőmérsékleten végezzük. A reakció során az előpolimer molekulák egy lényegében olyan lineáris poliuretán polimerré kapcsolódnak össze, melynek molekulasúlya általában legalább 5000, egyes esetekben 10 eléri a 300 000^-et. A reakció oldószer nélkül. nagyteljesítményű keverőberendezésben vagy homogén oldatban kivitelezhető. Mivel a kapott ipoliuretán-polimernek a gumihoz hasonló rugalmassága van, „elasztomernek'' 15 nevezzük, noha a rugalmasság mértéke és a gumiszerű ruganyosság az egyes termékeknél nagyon különböző attól függően, hogy milyen a polimer kémiai szerkezete és milyen anyagokkal társítottuk. 20 A polivinilklorid is használható a fent leirt poliuretánnal együtt. Hajlékony eipőfelsőrész^anyag vagy hasonló termék poliuretán lelasiztomerHpoJivinilkfoirid po-25 limer keverékből történő előállítása esetén gyakran előnyös több {'50 s% feletti mennyiségű) poliuretán és kevesebb (50 si% alatti msnynyiségű) polivinilklorid használata. De a találmány szerint a gyakorlatban használható fil-30 mek nyerhetők abban az esetben,is, ha fenti ikeverékibein a polivinilklorid van túlsúlyban (súlyaránya legalább 51 s( V 0 ). Különböző adalékok: stabilizátorok, színező 35 anyagok, lágyítók és hasonlók is adagolhatok az elasztomer oldathoz abból a célból, hogy a késztermék tulajdonságait vagy külső megjelenését javítsuk. Mint fentebb kifejtettük, az elasztomer-oldat 40 előállítására a legelőnyösebb oldószer a dimetilformamid, mivel nagy az oldóképessége és a kicsapó-, ill. koagulálószerként előnyösen használható vízzel elegyedik. Egyéb oldószerek és oldószerelegyek is alkalmazhatók. Oldószerként 45 vízzel együtt dimetilformamid és metil-etil-keton különböző arányú keverékei is használhatók. Az oldószer vagy oldászerelegy megválasztásánál az a feltétel, hogy az elasztomert oldania kell és legalább részben elegyíthető kell 50 legyen a kicsapó- és nedvesítőszerrel. Előnyösebben használható kicsapó- és nedvesí tőszer a víz, mert olcsó. Egyéb kicsapószerek, így vizes elegyek, mint például a vizes alkohol is használhatók. Ezért kívánatos, hogy az elasz-55 tomer-oldószer legyen vízzel vagy vizes elegyekkel elegyedő. A találmányunk szerinti eljárás azokon a hordozóanyagokon alkabnaizható, amelyeket a korábban ismert — és fentebb említett — mód-60 szerek használtak elasztomer réteggel történő bevonásra. Különösen jól bevált a találmány azon hordozóanyagok és összetett hordozóanyagok esetében, amelyeket a 73il 201 ljsz. belga szabadalmi leírásban írtunk le és igényeltünk és 65 amelynek kitamításaira jelen leírásiban is hivat-5
