162562. lajstromszámú szabadalom • Berendezés elektromos és elektronikus alkatrészek önműködő osztályozására

162562 jelentá, hogy a mérés időtartama alatt a mérőjel mem melegítheti a wolfram szálat, mert 2— 8 °C melegedés hatására, már 1%-os ellenállás növekedés lép fel. A mérés a kis mérőteljesítmény miatt igen 5 hosszadalmas. A mérőjel nagysága a termelő üzemekben levő, általában nagy zavarszint miatt nem csökkenthető le tetszőlegesen. A feszültség .bekapcsolását követően a wolframszál felmelegedését figyelembe véve, valamint 10 a mérésnél használt feszültséget a névleges feszültség néhány százalékára csökkentve le, maximális mérési időnek kib. 1 eared másodperc adódik. Ugyanakkor a rövid mérési idő ellenére a le- 15 hető legnagyobb mérési pontosságra kell törekedni. Ez a követelmény már a hagyományos elektronikus módszerekkel nem oldható meg. A találmány szeráiniti berendezéssel a felső- 20 rolt hiányosságokat kívánjuk megszüntetni. A találmány értelmében ezt olyan berendezéssel énjük el, amelynek hiibajelképző egysége és erősítője közé, vagy pedig hibajelképző egy- 25 sége és mérőjelet szolgáltató generátora közé bemenetet kapuzó egység(ek) vani(inak) kötve, amikor is a kapuzó egység(éket) az ütemadó vezérli. Az erősítő(k) fcimeneta(ii) és a tároló egység közé célszerűen az erősítő(k) kimenetét 30 kapuzó minitáj(ka)t vételező egység(ek)et kapcsolunk, amely(ek)et szintén az ütemadó vezérel. A bemeneti kapuzó egység(ek) és a kimeneti kapuzó egységi(ek) előnyösén vagy elektrome- 35 ehanifeus kapcsolá(k), (pl. reed jelfogó), vagy fényelektromos átalakítá(k) (pl. fényellenállás), vagy pedig félvezető eszköz(ök) (pl. tranzisztor). 40 A találmány részletesebben az 1. és 2. ábra alapján ismertetjük, amely a találmány szerinti berendezés példakénti kiviteli alakja. Az il. és 2. ábra kapcsolási vázlat. Amint az 45 1. ábrán látható 1 mérendő alkatrész, mely esetünkben izzólámpa, vizsgálandó tulajdonságának, azaz névleges feszültségen felvett teljesí taiényének (áramának) méréséhez 11 mérőjel generátorhoz csatlakozik, amely stabilizált 50 egyenfeszültségű áramforrás. Az izzólámpa áraimát hidkapesolásban mérjük, mely egyben 2 hibajelképző egység is. Az izzólámpa áramával arányos feszültséget 55 az ún. mért jelet a híd egyik ága, míg a másik az osztályozási határt az ún. előírt értéket állítja elő. Több osztályozási határ (tűrésmező) esetén értelemszerűen valamennyi osztályozási határ előírt értékét elő kell állítani. A mért érték és 60 az előírt osztályozási érték(ek) közötti különbségek az ún. hibajel(ek). Az 1 mérendő alkatrésznek (izzólámpának) a mérőáramkörbe való be- illetve kikapcsolását követő (tranziens jellegű), valamint a lámpa 65 bekapcsolását követő ellenállás változás időtartama alatt az állandósult (stacioner) érték eléréséig a hibajel(ek) nem értékelhető(k), ezért annak (azoknak) továbbjutását a 4 a, 4 b, 4 c erősítő(k)-be a 3 a, 3 b, 3 c bemenet kapuzó egység(ek) megakadályozza, (akadályozzák). A 3 a, 3b, 3 c, bemenet kapuzó egység(ek) reed jelfogóik). Az 1 mérendő alkatrész csatlakoztatása után a 11 mérőjel generátort a 9 ütemadó bekapcsolja, míg a 3 a, 3 b, 3 c bemenetet egysége(ke)t csak a hibajel(ek) feldolgozására alkalmas időpontban és időtartamra nyitja ki. A 9 ütemadó működéshez szükséges időrendben és időtartamra a mérést vezérlő jeleket állítja elő. A kapuzott hibajel(ek)nek sem a feszültségszintje, sem időtartama nem elegendő -ahhoz, hogy azokat a 7 logikai egység közvetlenül kiértékelje, sem ahhoz, hogy a 10 osztályozó és gyűjtő készüléket működtesse, ezért a 4 a, 4 b, 4 c, erősítő(k)re és 6 tárolóegységre van szükség. A kiértékelhetőség miatt a hibajelet előjelhelyesen kell erősíteni. Erre a célra eddig az egyenáramú erőerősítőket használták. Ismeretes, hogy a mérés és osztályozás pontossága elsősorban a hibajej erősítésének mértékétől és annak időbeli állandóságától függ. Az egyenáramú erősítés mértékének felső határát a megengedett drift szabja meg, melynél nagyobb erősítést már csak váltakozóáramú erősítővel lehet megvalósítani. Találmányunk szerinti berendezésnél mind egyenáramú, mind váltakozóáramú erősítő(k) felhasználható(k). Példaként a berendezésben nagyobb pontosságot biztosító váltakozó áramú erősítőket alkalmazunk. Találmányunk szerinti berendezésnél nincs szükség a nibajel(ek)nek váltakozó (periodikus) jelekké való átalakítására, mert a kapuzott (egyetlen) hibajel (impulzus) időtartamát célszerűen 1 ezred másodpercre választva a kapuzott hibajelet váltakozó áramú erősítővel nehézség nélkül a kívánt szintre erősítjük. A felerősített hibajeleket a 4 a, 4 b, 4 c erősítők (kimenetei és a 6 tároló egység) közé iktatott 5 a, 5 b, 5 c kimeneti kapuzó egységek meghatározott időben kapcsolják. Az 5 a, 5 b, 5 c kimeneti kapuzó egységek szintén reed jelfogók. A bemenet(ek) és a kimenet(ek) kapuzása azonos időtartamon belül történik, így a kapuzott és felerősített hibajelek előjelei között egyértelmű kapcsolat van. A hibajelek megszűnését követően a 4 a, 4 b, 4 c erőerősítőkben fellépő tranziensek a kiértékelés szempontjából hatástalanok, mivel a kimenet kapuzása már korábban befejeződött. A 3 a, 3 fo, 3 c bemeneti kapuzó egységek és az 5 a, 5 b, 5 c kimeneti kapuzó egységl(ek) időben helyes működését a 9 ütemadó biztosítja. Megemlítjük, hogy egyenáramú 4 a, 4 b, 4 c erő-2