162540. lajstromszámú szabadalom • Távbeszélőhálózathoz csatlakoztatott rádió-távhívórendszer

162540 4 a hívott állomás (kocsiállás) nem válaszol, auto­matikusan összeköttetést létesít a körzethez tar­tozó távhívó-adóállomással, és az első jelentke­zett hívott kocsi egyedi adóállomását a távbe­szélő-hálózaton át összeköti a hívó féllel. Ez a rendszer csak egy körzetben (városon) belüli hí­vásra alkalmas, több városra vagy országos vi­szonylatra nem terjeszthető ki, és egyes szemé­lyek (azaz vevőkészülékek) szelektív hívását sem teszi lehetővé. Az 1 006 025 és az ezt kiegészítő 1 013 736 szá­mú NSZK szabadalmi leírás olyan távhívási rendszert ismertet, amelyik helyhez kötött és mozgó állomások közötti kétirányú összeköttetés létrehozására alkalmas. Az ismertetett megoldás elsősorban a légköri zavarok és hasonló zavar­jelek kiküszöbölésére alkalmas, és az a lényege, hogy hívó, illetőleg válaszoló kapcsoló működte­tésével két, egymástól eltérő frekvenciájú előjel­zést bocsát ki. Az 1 005 480 számú angol szabadalmi leírás olyan rendszert ismertet, amelyben a távbeszélő­hálózattal számítógépek vannak összekapcsolva, és a rendszernek az egyes számítógépeket ter­heltségi állapotuktól függő kiválasztó berendezé­sei vannak. A leírásban ismertetett rendszer szá­mítógépek kapacitásának jobb kihasználására szolgál és az jellemzi, hogy egy szokványos te­lefonhálózathoz több számítógép van csatlakoz­tatva, és a központi számítógép olyan automa­tikus keres'Derendezésekkel van ellátva, illető­leg úgy var, programozva, hogy a távbeszélő­hálózaton &. automatikus hívóegységek felhasz­nálásával kitérési az éppen nem foglalt számító­gépet, amely számítógép szintén el van látva olyan eszközökkel, amelyek a távbeszélő-hálóza­ton át visszafelé összeköttetést létesítenek a köz­ponti számológéppel, és ily módon a számítási eredményeket ennek visszaszolgáltatják. Az eddig ismert valamennyi távhívórendszer­nek az a közös hátránya van, hogy minden egyes körzethez tartozó adóállomásnak szükségszerűen egy külön távbeszélő-hívóiszáma van, és ennek megfelelően minden egyes hívandó körzetet a hívó félnek külön-külön kell felhívnia. Miután a városközi távbeszélőrendszereknek megfelelően az egyes körzetek egymástól eltérő hívószámmal rendelkeznek, a különböző körzetekhez, illetve adóállomásokhoz ugyanazt a hívószámot nem le­het hozzárendelni. Másképpen kifejezve, az ed­dig ismert rendszereknél minden városnak, il­letőleg nagyobb hívókörzetnek külön-külön táv­hívórendszere kellett legyen. Ezek az egymástól független rendszerek egymás között nem voltak összeköthetők, legalábbis az előfizető szempont­jából nem, és így a hívó fél egy hívással csak egy városon (körzeten) belül távhívószolgálatra volt korlátozva. Az eddig ismert rendszereknél an­nak elérésére, hogy az előfizetőt több mint egy városban lehessen távhívni, minden egyes körze­tet külön-külön kellett felhívni és minden hí­váshoz még külön telefonszámokat is kellett vol­na használni. Ez a művelet lassú és azonkívül a 20 25 távbeszélő-hálózat túlterheléséhez is vezet. En­nek megfelelően az eddigi távhívórendszerek gyakorlatilag csak egyes nagyvárosok területére voltak korlátozva. 5 Célkitűzésünk olyan rádió-távhívórendszer ki­alakítása volt, amelyik tetszőleges számú hívási körzetre kiterjeszthető, annak a kikötésnek a fenntartásával, hogy bármely előfizetőhöz tetsző­leges számú hívási körzet tartozhat, és hogy az 10 összes kijelölt körzetekre a távhívás egyetlen szám egyszeri hívásával történjék. Jelen leírásunkban és az igénypontokban a „hívás" és „hívó" kifejezésen egyrészt a távbe­szélőrendszer által átvitt villamos jeleket értjük, másrészt e jelek keltését. A villamos jelek nem­csak olyanok lehetnek, amelyeket a szokványos telefontárcsákkal kelthetünk, hanem azokat a di­giteket képviselő hangjelzéseket is magukba fog­lalják, amilyeneket például a hangkódos touch­tone rendszer alkalmaz, vagy bármilyen más, a telefonhálózaton átvihető olyan jelzéseket is, amelyekből távbeszélő-hívószámokat képező je­lek alkothatók. A hívás nemcsak kézi, tárcsázás­sal történő művelet, hanem olyan automatizált mechanikus és/vagy villamos berendezések mű­ködésére is vonatkozik (mint például az automa­tikus hívóberendezések), amelyeknél kézi mű­ködtetés egyáltalán nincs. 30 A találmány szerinti rádió-távhívórendszer tet­szőleges számú, meghatározott körzetek besugár­zására alkalmas rádióállomásból, távbeszélő-háló­zatból és ezekkel összekötött tároló, adatfeldol­gozó, tároló, számító és jelátalakító berendezé-35 sekből áll, és a távhívást lebonyolító berendezé­sek lehetővé teszik, hogy az egyes távhívó-előfi­zetők hívása tetszőleges, előre kijelölt körzetekre terjedjen ki. Ezek a körzetek előfizetőnként egy­mással egyezők vagy egymástól eltérőek is le-40 hétnek. A találmány tehát távbeszélő-hálózathoz csat­lakoztatott rádió-távhívórendszer egyedi hívó­számmal ellátott előfizetők egy vagy több kör­zetben történő távhívására, amely rádió-távhívó-45 rendszernek a körzetek számának megfelelő szá­mú, az előfizetők vevőkészülékeinek megfelelő je­lek adására szolgáló rádió-adókészüléke, és a rá­diókészülékeket a távbeszélő-hálózathoz csatla­koztató, egymástól különböző azonosítási számú 5° legalább egy vezérlőkészüléke van, és az jellem­zi, hogy a távbeszélő-hálózat távbeszélőközpont­jához csatlakoztatott, az előfizetők digitális je­lekből álló hívószámának első része által hív­ható, az egyes előfizetőket a hívószám második része által azonosító és az egyes előfizetőkhöz tartozó körzetek adatait tároló legalább egy adat­feldolgozó berendezése van, és az adatfeldolgozó berendezés az egyes előfizetőkhöz tartozó körze-6Q teknek megfelelő vezérlőkészülékek azonosítási számának hívásával a távbeszélőközponton ke­resztül van a megfelelő vezérlőkészülékekhez csatlakoztatva. A távhívás az előfizető hívószámának tárcsá-65 zásával történik és a következő módon jön létre: 55

Next

/
Oldalképek
Tartalom