162517. lajstromszámú szabadalom • Eljárás imidazolin-2-származékok előállítására

162517 A reagens adagolásának befejezése után a reakcióelegyet célszerűen még egy rövid ideig, például 30 percig forraljuk. Egy mól (IV) általános képletű izocianid-dihalogenid átalakulása során 2 mól sósav szabadul fel, ezért a sósav megkötése végett 1 mól izocianid-dihalogenid-származékra célszerűen 2 mól etiléndiamint vagy 1 mól etiléndiamint és megfelelő mennyiségű savmegkötő szert, mint K2CO3-ot, alkálilúgokat vagy tercier aminokat használunk. A reakcióelegyet bepároljuk, a maradékot vízben feloldjuk, és az oldatot meglúgosítjuk. Ekkor az (I) általános képletű vegyület szabad bázis alakjában kiválik, amelyet azután ismert módon szervetlen vagy szerves savakkal a kívánt sókká alakíthatunk. A találmány szerinti eljárás eredményes kivitelezhetősége váratlan volt, mivel ismeretes, hogy a fenilizocianid-dihalogenidek vizes közegben, különösen lúgos kémhatású szerek jelenlétében sósavkihasadás közben fenilizocianátokká alakulnak át. A találmány szerinti eljárás előnye, hogy nem igényel vízmentes oldószereket és vízmentes etiléndiamint, amelyek előállításához különleges munkamódszerekre volna szükség. Ez az előny annál is inkább jelentős, mivel az etiléndiamin szokásos előállítása során vizes oldatként keletkezik, és a víz eltávolítása igen körülményes. Az eljárás további előnye, hogy a reakció során felszabaduló sósav lekötésére újabb 1 mól etiléndiamin helyett más savmegkötő szereket, így alkálikarbonátokat, alkálilúgokat, vagy tercier szerves aminokat használhatunk. 1. példa 4 g nátriumhidroxid 20 ml vízzel készített oldatához és 4,5 g (0,075 mól) etiléndiaminhoz keverés közben 15—20 °C közötti hőmérsékleten hozzácsepegtetjük 12,5 g (0,05 mól) 2,6-diklórfenilizocianid-diklorid 3 ml dioxánnal készített oldatát. A reakcióelegyet az adagolás befejezése után még 2 óra hosszat 50 °C-on keverjük. A színtelen kristálymasszából toluolos átkristályosítás után (aktív szén hozzáadásával) 9,2 g (80,4%) 2--(2',6'-diklórfenilamino)-imidazolin-2-t kapunk, amelynek olvadáspontja: 142—143 °C. Ugyanezt az eredményt kapjuk akkor is, ha dioxán helyett etilalkoholt használunk. 2. példa 1,6 g nátriumhidroxid, 8 ml víz és 1,8 g etiléndiamin 0 °C-ra lehűtött keverékéhez keverés közben hozzácsepegtetjük 5,5 g 2,4,6-triklórfenilizocianid-diklorid 1,2 ml trioxánnal készített oldatát. A reakciókomponensek beadagolása után a keveréket először 1 óra hosszat 0 és 5 °C között, majd 2 óra hosszat 50 °C-on tartjuk. A reakciókeveréket ezután szobahőmérsékletre hűtjük, a kivált 5,2 g nyersterméket leszívatjuk, vízzel mossuk, és szárítás után toluolból átkristályosítjuk. Ily módon 3,8 g (72,4%) 2-(2',4',6"-triklórfenilamino)-imidazolin-2-t kapunk, amelynek olvadáspontja 170—173 °C. 5 3. példa 266 g nátriumhidroxid, 425 ml víz és 90 g etiléndiaminhidrát (77%-os vizes etiléndiamin-oldat) 10 keverékéhez keverés és jeges fürdőben való hűtés közben 2 óra alatt hozzácsepegtetjük 266 g 2,6-diklórfenilizocianid-diklorid 67 ml alkohollal készített oldatát. A reakcióelegyet ezután még 2 órán át keverjük szobahőmérsékleten, majd a ki-15 vált terméket kiszűrjük, kétszer 350 ml vízzel mossuk és 100 °C-on megszárítjuk. A kapott 245 g nyersterméket, amely 135—141 °C-on olvad, 490 ml toluolból, 7 g aktív szénnel derítve átkristályosítjuk. 210 g (83,8%) 2-(2',6'-diklórfenü-20 amino)-imidazolin-2-t kapunk. Olvadáspontja: 141—142,5 °C. A toluolos anyalúgból betöményítéssel további termékmennyiséget nyerhetünk ki. A reakciót eredményesen lefolytathatjuk ak-25 kor is, ha etiléndiamin-hidrát és víz helyett etiléndiamin megfelelően hígított vizes oldatát használjuk. 30 40 Szabadalmi igénypontok: 1. Eljárás (I) általános képletű imidazolin-2--származékok és sóik előállítására, ahol R (II) általános képletű csoportot jelent, amelyben Rí, 35 R

2

és R3 lehet azonos vagy eltérő és a fenilgyűrű 2—6 helyzetében kapcsolódhat, és jelentése hidrogén- vagy halogénatom vagy alkil- vagy alkoxicsoport, vagy ahol R (III) általános képletű csoportot jelent, amelyben R4, R5 és Rß lehet azonos vagy eltérő és a ciklohexilgyűrű 2—6 helyzetében kapcsolódhat, és jelentése hidrogén- vagy halogénatom, vagy alkil- vagy alkoxicsoport, (IV) általános képletű izocianid-dihalogenid-származé_ koknak, ahol R jelentése a fenti és Hal halogénatomot jelent, etiléndiaminnal való reakciója útján, azzal jellemezve, hogy a reakciót víz és egy vízzel elegyedő szerves oldószer, mint dioxán, egy alkohol pl. metanol, etanol, propanol 50 vagy egy keton pl. aceton elegyében hajtjuk végre. . 2. Az 1. igénypont szerinti eljárás foganatosítási módja, azzal jellemezve, hogy az egyik 53 reakciókomponenst fokozatosan adjuk hozzá a másikhoz. 3. Az 1. vagy 2. igénypont szerinti eljárás foganatosítási módja, azzal jellemezve, hogy a reakciót 0 °C és az oldat forráspontja közötti 60 hőmérsékleten hajtjuk végre. 4. Az 1—3. igénypontok bármelyike szerinti eljárás foganatosítási módja, azzal jellemezve, hogy az izocianid-dihalogenid: etiléndiamin mólarányt 1:1 és 1:3 közötti értékre állítjuk be. 65 5. Az 1—4. igénypontok bármelyike szerinti el-