162463. lajstromszámú szabadalom • Galváneljárás rézbevonat előállítására
MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS Szolgálati találmány Bejelentés napja: 1971. VIII. 26. (OI—144) Közzététel napja: 1972. IX. 28. Megjelent: 1974. VIII. 31. 162463 Nemzetközi osztályozás: C 23 b 5/18 Feltalálók: FARKAS Sándor vegyészmérnök, Dr. HASKÖ Ferenc kandidátus, Budapest Tulajdonos: Orion Rádió és Villamossági Vállalat, Budapest Galváneljárás rézbevonat előállítására A találmány tárgya galváneljárás különösen egyenletes rézbevonat előállítására, jó szóróképességű savas rézfürdővel, amelyben kis rézion-koncentráoió mellett viszonylag nagy nitrátion-koncentráció van és fürdő nem tartalmaz sem cianidot, sem pirofoszfátot. Az elektronikai ipar általában és ezen belül különösen a híradástechnikai ipar mind gyakrabban igényli azokat az eljárásokat, amelyek segítségével nagyon egyenletes vastagságú és felületű rézréteget lehet leválasztani még egészen bonyolult alakú testek felületén is. Idetartozóként meg lehet említeni — többek között — az alakos műanyag testeket és különösképpen a nyomtatott áramkörű, ill. huzalozású alaplemezek kis átmérőjű átmenő furatainak palástját. Ez idő szerint a bonyolult alakú vagy profilú tárgyak felületét többnyire igen bonyolult segédanóda-rendszerek alkalmazásával cianidos, vagy pirofoszfátos fürdőben vonják be galvánrézréteggel. Ami viszont annyit jelent, hogy ezeknek a fürdőknek egyébként eléggé jó szóróképessége az ilyen bonyolult alakú tárgyak bevonásához önmagában elégtelen, míg a szórás korrigálása céljából elengedhetetlenül alkalmazandó segédanóda-rendszereket csak kísérleti úton, többszöri próbálgatással lehet megfelelőre kialakítani anyag és különösen értékes munka felhasználásával. Ismeretes továbbá az is, hogy a cianidos rézfürdők, erősen mérgező voltuk miatt, egyáltalán nem kívánatosak, sőt, nagyon is hátrányosak. Ez a hátrány ugyan nincs 10 15 20 25 30 meg a pirofoszfátos fürdőknél, amivel szemben azonban ezek annál költségesebbek. Mindezek miatt a korszerű galvántechnika egyre újabb eljárások után kutat, hogy minél optimálisabb kompromisszumot találjon a munkavédelem (nem mérgező fürdő), a jó szóróképesség, a katódos áramkihasználás, a teljesítőképesség, a megfelelő költségszint, a leváló galvánbevonat egyenletességének és simaságának, valamint finomszemcsézettségének egyidejű kielégítésére. Ilyen kielégítőnek látszó kompromisszumot nyújt az 1.929.562 számú német közzétételi leírásban ismertetett eljárás és fürdő galván-rézréteg leválasztására. Ez a fürdő gyengén savas rézfürdő, amely kis koncentrációban tartalmaz nitrátionokat (0,03—0,4 mól literenkénti mennyiségben), valamint a nitrátionok mennyiségéhez viszonyítva megadott határok között kötött mennyiségben szulfátionokat is, a legjellemzőbb összetevőkként. Igen hátrányos azonban az, hogy ebben a fürdőben csak viszonylag igen szűk áramsűrűség-határok között lehet kedvező elektromos tulajdonságú galván-rézréteget leválasztani. Noha a nitrátion—szulfátion arány határértékeire több tízes nagyságrendű tartomány van megadva, e tág határok között mégsem lehet találni olyan összeállítást, amelyben a gyakorlati tömeggyártás igényeinek megfelelő jóval szélesebb áramsűrűség-határokat lehetne alkalmazni, holott a biztonságos és selejtmentes munka termelékenységének ez az egyik legfontosabb feltétele. Vagyis, ez a fürdő sem elégíti ki azt a biztonsági, 162463 1
