162462. lajstromszámú szabadalom • Galváneljárás jó szóróképességű savas rézfürdővel

MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS Szolgálati találmány Bejelentés napja: 1971. VII. 28. (OI—143) Közzététel napja: 1972. IX. 28. Megjelent: 1974. VIII. 31. 162462 Nemzetközi osztályozás: C 23 b 5/20 Feltalálók: FARKAS Sándor vegyészmérnök, 50% Dr. HASKÖ Ferenc kandidátus, 50% Budapest Tulajdonos: Orion Rádió és Villamossági Vállalat, Budapest Galváneljárás jó szóróképességfi savas rézfürdővel A találmány galváneljárás jó szóróképességű savas rézfürdővel, amelyben a rézion-koncentráció kicsi és amelybe szulfátot és nitrátot adunk, valamint olyan adalékot, amely a katódos áramkihasználást javítja. A híradástechnikai ipar, illetve, általában az elektronikus készülékek és berendezések gyártása igen sok helyütt igényli alkatrészeinek egyenletes vastagságú, sima galvánbevonatát, mégpedig akként, hogy ez nem csak korrózióvédő hatású legyen, hanem kifogástalanul elláthasson valamilyen funkcionális szerepet is. Erre a célra többféle bevonatfajta közül lehet kompromisszumosán választani. Közöttük különös jelentősége van a rézbevonatnak, kiválóan jó elektromos vezetőképessége miatt. Ez idő szerint az ipar a rézbevonatot főleg cianidos, illetve savas fürdőben állítja elő. A cianidos fürdők veszélyesen mérgező voltuk következtében igen hátrányosak, emiatt az ipar egyre intenzívebben törekszik arra, hogy ezeket a fürdőket kiküszöbölje, annak ellenére, hogy sok jó tulajdonságuk is van. A pirofoszfátos rézfürdőknek, mint ismeretes, szintén kitűnő szóróképességük van, nagy hátrányuk azonban az, hogy nagyon költségesek. Kényszermegoldásként szokás használni a savas rézfürdőket, mert ezeknek a szóróképessége rossz. A találmány célja az, hogy olyan galváneljárást ajánljon, amely az imént felsorolt hátrányos tulajdonságok nélkül adja az ismertetett eljárások elő-10 15 20 25 30 nyeit, azaz, hogy nagy mennyiségű, ill. veszélyes mérget nem tartalmazó fürdőt alkalmazva egyenletes vastagságú, sima rézbevonatot olcsón lehessen előállítani. A találmány szerinti eljáráshoz kézenfekvőnek látszott, hogy a diffúziós polarizációs jelenségét használjuk ki, mégpedig az elektrolit fémtartalmának csökkentésén keresztül. Kiderült azonban, hogy a kis, pl. 0,15 mól/liter fémtartalmú savas oldatokból kapott rézbevonat esztétikailag sem felel meg, minthogy sok rézoxidot tartalmaz és durvaszemcsés. E hátrányok kiküszöbölése céljából adalékanyagokat kell alkalmazni. A vonatkozó szakirodalom a töményebb, pl. 1 mól/liter réziont tartalmazó fürdőkhöz számos fajtájú, ún. fényesítőadalékot javasol, mint például tiokarbamidot és származékait, azután safranint és származékait, továbbá szelénvegyületeket, különböző nedvesítőszereket, míg a DAS 1929562 sz. találmányi leírás nitrát adagolását 0,032—0,4 mól/liter koncentrációban. Viszonylag könnyűszerrel ellenőrizhető azonban, hogy ezek az irodalom szerinti adalékok kis rézionkoncentrációval nem adják a kívánt hatást. A nitrátionok adalékolása megjavítja ugyan a bevonat esztétikai megjelenését, ugyanakkor azonban nagyon elrontja a katódos áramkihasználást. Ezt nem javítja számottevően az sem, ha megváltoztatjuk a nitrátionok koncentrációját, vagy a nitrát-szulfát ionkoncentráció arányát. A találmány szerint eljárás lényege az, hogy a gal-162462 1