162440. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 6-amidino-penicillánsav-származékok előállítására

5 162440 6 acetálvegyületeket ugyancsak felhasználhatjuk a szintézis kiindulási anyagaiként. A (II) általános képletű tioamidszármazékokat alkil­halogenidekkel, pl. rövidszénláncú alkil-jodidokkal reagál­tatva reakcióképes tioamid-alkilhalogenid komplex vegyü­letekké alakíthatjuk. A reakciót a szakirodalom részletesen ismerteti. A reakcióképes amidszármazékok és a (III) általános képletű vegyületek reakcióját a kiindulási anyagok jellegé­től függően különféle körülmények között hajtjuk végre. Ha a (III) általános képletű vegyületeket savamid-acetálok­kal reagáltatjuk, a reakciót közömbös, szerves oldószerek­ben, pl. éterben hajtjuk végre. A reakció hőmérséklete a kiindulási anyagoktól függően változik. Ha reagensként savamid-halogenideket, -dialkilszulfát­komplexeket, vagy tioamid-alkilhalogenid-komplexeket alkalmazunk, a reakciót ugyancsak közömbös, szerves oldószerek jelenlétében hajtjuk végre. Oldószerként szá­raz, alkoholt még nyomokban sem tartalmazó anyagokat alkalmazunk. A reakcióközeg a komponenseket oldó anyag — pl. kloroform —, vagy a komponenseket nem oldó anyag — pl. éter — lehet. A reakciót hűtés közben, leg­alább egy ekvivalens tercier amin, pl. trimetilamin, tri­etilamin, N,N-di-izopropil-etilamin vagy N-metil-morfolin jelenlétében hajtjuk végre. Ha a reakcióban savamid-halo­genidekből indulunk ki, és egy ekvivalens tercier amint használunk fel, az (I) általános képletű vegyületek sóihoz jutunk, míg dialkilszulfát-komplexekből és tioamid-alkil­halogenid-komplexekből, egy ekvivalens tercier amin jelen­létében a megfelelő Rí, R2-amidino-penicillánsav-szárma­zékokat állíthatjuk elő. Ha a reakciót legalább két ekvi­valens tercier amin jelenlétében hajtjuk végre, 6-Ri, R2-amidinopenicillánsav-származékokat kapunk, amelyeket kívánt esetben sóikká alakíthatunk. A reakcióidő a kiindulási anyagoktól, a reakció hőmér­sékletétől, és a felhasznált oldószertől függően változik. Ha R3 helyén hidroxilcsoportot tartalmazó (I) általános képletű vegyületeket kívánunk előállítani, a karboxilcso­portot előnyösen trimetilszilil-észtere vagy dimetilszilil-di­észtere formájában védjük, majd a védőcsoportot a reakció lezajlása után lehasítjuk. Ebben a reakcióban reagensként előnyösen savamid-acetálokat alkalmazunk. A 6-amino­penicillánsav szililésztereit az irodalomban ismertetett mó­don állíthatjuk elő. Az amidinopenicillánsav-szililésztere­ket előnyösen enyhe körülmények között végrehajtott hidrolízissel hasítjuk. Az (I) általános képletű vegyületeket úgy is előállíthat­juk, hogy valamely HNR1R2 általános képletű amint — ahol Rí és R2 jelentése a fent megadott — 6-forma­mido-penicillánsavészter reakcióképes származékával reagáltatunk. Az utóbbi reagenst pl. úgy állítjuk elő, hogy a (III) általános képletű vegyületeket 1,1-dihalogén-di­metilészterrel, előnyösen 1,1-diklór-dimetiléterrel reagál­tatjuk. A reakcióban a közbenső termék — pl. a (III) általános képletű vegyület metoximetilén-származéka (6--metoxi-metilén-amino-penicillánsav-származéka) — elkü­lönítésére nincs szükség. A reakciót szobahőmérsékleten, vagy szobahőmérsékletnél alacsonyabb hőmérsékleten, közömbös oldószer, pl. kloroform jelenlétében hajtjuk végre. Az (I) általános képletű vegyületeket ismert módszerek­kel különítjük el és tisztítjuk. A vegyületeket a szabad savak, ill. sóik formájában kapjuk. A szabad savakat — azaz az R3 helyén hidroxilcsoportot tartalmazó (I) álta­lános képletű vegyületeket — egyes észterek enzimes hidro­lízisével, vagy enyhe körülmények között végrehajtott hidrogenolízisével is előállíthatjuk. A szabad savakat kí­vánt esetben az irodalomban leírt módon észtereikké ala­kíthatjuk. 5 A (III) általános képletű vegyületek egy része ismert (Burger: Medicinal Chemistry, 3 rd. edition [1970]). A (III) általános képletű vegyületeket 6-amino-penicillán­sav, vagy védőcsoportot hordozó 6-amino-penicillánsav, előnyösen a megfelelő 6-tritil-vegyület észteresítésével ál-10 líthatjuk elő. A tritilcsoportot a reakció lezajlása után a laktámgyűrűt érintetlenül hagyó módszerekkel hasíthatjuk le. A (III) általános képletű vegyületeket továbbá az ipar­ban általánosan alkalmazott penicillinek észteresítésével, majd az acil-oldallánc lehasításával is előállíthatjuk. Az 15 acil-oldalláncot kémiai vagy enzimes úton hasítjuk le, olyan körülmények között, amelyekben az észtercsoport nem lép reakcióba. Az (I) általános képletű vegyületek a szervezet által jól tolerálhatok. Az R3 helyén hidroxilcsoportot tartal-20 mázó (I) általános képletű vegyületeket előnyösen paren­terális úton, pl. steril, vizes oldatok formájában adjuk be. Az észtereket előnyösen orálisan beadható készítmények­ké alakítjuk. A készítmények az észtereken ill. sóikon kívül adott esetben szilárd hordozóanyagokat és/vagy 25 segédanyagokat is tartalmazhatnak. Az orális alkalma­zásra szánt készítményekben a hatóanyag és a hordozó­ul, segédanyagok aránya 1—95% közötti érték lehet. Az orálisan beadható készítmények tabletták, pilulák, drazsék, kapszulás készítmények, vagy üvegekben kiszerelt 30 készítmények lehetnek. Az orális, enterális vagy helyi felhasználásra szánt készítmények előállításához gyógyá­szatilag alkalmazható, folyékony vagy szilárd hordozó­anyagokat is felhasználhatunk. A hordozóanyagok közül az alábbiakat említjük meg: zselatin, laktóz, keményítő, 35 magnéziumsztearát, talkum, növényi és állati zsírok és olajok, gumi, polialkilénglikolok. A gyógyászati készít­mények a fertőzéses megbetegedések kezelésére alkalmas egyéb hatóanyagokat, pl. egyéb antibiotikumokat is tar­talmazhatnak. 40 Az (I) általános képletű vegyületeket olyan dózisban adjuk be, hogy a kívánt mértékű hatás mellett ne lépje­nek fel kellemetlen mellékhatások. Az (I) általános képletű vegyületeket előnyösen legalább 0,025 — 1 g (I) általános képletű szabad savnak (R3 = 45 = OH) megfelelő mennyiségű hatóanyagot tartalmazó dózisegységek formájában adjuk be. A dózisegységek elő­nyösen 0,05—0,5 g hatóanyagot tartalmazhatnak. A „dó­zisegység" kifejezésen a betegnek beadható, fizikailag sta­bil, könnyen kezelhető és csomagolható, a hatóanyagot, 50 vagy a hatóanyag szilárd gyógyászati hordozóanyagokkal képezett elegyét tartalmazó, egyetlen adagot értünk. A hatóanyagot tartalmazó dózisegységeket a beteg álla­potától függően naponta egyszer, vagy meghatározott idő­közönként naponta többször adhatjuk be. 55 A hatóanyagokat általában a szabad savra számított napi 0,2 — 5,0 g-os dózisokban adjuk be. Négy kísérleti személynek egyetlen orális dózisban 200 ml vízben oldott 200 mg 6-[(hexahidro-lH-azepin­-l-il)-metilénamino]-penicillánsav-pivaloiloximetil-észter 60 hidrokloridot adtunk be, majd időről időre meghatároztuk a vérszérum és a vizelet hatóanyagtartalmát. Az ered­ményeket a 3. táblázatban közöljük. A táblázat adataiból látható, hogy a hatóanyag igen kedvező koncentrációban van jelen a vérben. A koncentrációértékeket a szabad 65 savra számítottuk. 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom