162414. lajstromszámú szabadalom • Memóriaelem és eljárás annak előállítására

MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG «#^> ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS Bejelentés napja: 1970. XII. 23. (HO-1342) Közzététel napja: 1972. IX. 28. Megjelent: 1974. XII. 15. 162414 Nemzetközi osztályozás: G 11 b 5/72; G 11 c 11/14 Feltaláló: Baton Hubert Lucien Lous, mérnök Honeywell Bull Franciaország Tulajdonos: Société Industrielle Honeywell Bull, Paris, Franciaország Memóriaelem és eljárás annak előállítására í A találmány memóriaelem és eljárás annak előállítására. Mint ismeretes, gyorsmemóriák előállítására vékony forromágneses filmeket alkalmaznak, amelyeknek helyszükséglete kicsiny, tárolási képessége viszont nagy. Az ilyen filmek különféle stabil mágneses állapotokat vehet- 5 nek föl, amelyekből a mágnesezés polaritásának megfordításával a nanoszekundum nagyságrendjébe eső igen rövid idő alatt a másik állapotba léphetnek át. A filmeket általában úgy állítják elő, hogy hordozóra elektrolízissel vagy vákuumos elgőzölögtetéssel ferromágneses 10 anyagot visznek föl. Eközben irányított mágneses teret alkalmaznak. Ezzel egytengelyű mágnesezési anizotrópiát, vagyis könnyű tengelynek nevezett olyan irányt biztosítanak, amelyhez a film mágnesezése a mágneses tér irányítottságának megszüntetésekor leginkább igazodik. A fii- 15 mek előállításához leggyakrabban alkalmazott ferromágneses anyagok a vas és nikkel, a nikkel és kobalt biner ötvözetei, vagy a vas, nikkel és kobalt terner ötvözetei, amikoris ezek az ötvözetek esetleg további anyagokat, például alumíniumot, szilíciumot, mangánt, titánt stb. 20 tartalmazhatnak. Amikor a ferromágneses anyagot a hordozón elhelyezték, mágneses tulajdonságainak megtartása végett nemcsak a levegő oxidáló, hanem a nedvesség és különféle savak korrodáló hatásával szemben is meg kell védeni, 25 minthogy ilyen tényezők jóllehet igen kis százalékos arányban, jelen lehetnek a légkörben. A védelem biztosítása végett a ferromágneses anyagot eleinte szigetelőanyagú védőréteggel vonták be. Evégből különféle szigetelő anyagokat alkalmaztak, amelyek közül megemlíthetjük a poli- 30 etilén tereftalátját, a lakkokat és a műgyantákat. Ezek az anyagok azonban nehézségeket okoznak, mert termikusan nem stabilak. Ennek következtében nem biztosítják a ferromágneses anyag hatásos védelmét, amikor véletlen melegedés következtében plasztikusan deformálódnak, vagy többé-kevésbé gyorsan elpárolognak. Ehhez járul, hogy az ilyen szigetelő anyagoknak mechanikai ellenállóképessége viszonylag csekély, annak a ferromágneses filmnek mágneses tulajdonságait pedig, amelynek védelmére vannak hivatva, hosszabb-rövidebb idő alatt megvátoztatják, mert a filmmel vegyi kölcsönhatásba lépnek. Annak elkerülése végett, hogy a ferromágneses film védelme a védőréteg még viszonylag kis melegedés okozta fokozatos minőségromlása folytán bizonyos idő elteltével elégtelenné váljék — és ilyen melegedések a memória normális üzemében mindig előfordulnak —, célszerűnek látszott a film védelmének olyan fémek alkalmazásával való biztosítása, amelyeknek olvadáspontja viszonylag magas, az atmoszferikus hatóanyagokkal szembeni reakcióképessége viszont gyakorlatilag zérus. Ilyen anyagok például a króm, az arany, a platina és a ródium. Ezek a fémek azonban viszonylag költségesek és a ródium kivételével nemcsak a szükséges keménységnek vannak híjával, hanem még az a nagy hátrányuk is van, hogy a mágneses filmet alkotó anyagba diffundálnak és ezzel a film mágneses tulajdonságait érezhetően rontják. De mindezideig még a ródium alkalmazása sem bizonyult kielégítőnek. Ez a fém ugyanis villamosan viszonylag jó vezető. Ezért vezérlés végett a filmhez csatlakoztatott vezetőkben föllépő áramimpulzusok hatása alatt keletkező 162414