162324. lajstromszámú szabadalom • Berendezés sejtszerkezetű félplasztikus könnyűbeton-testek vágására

7 162324 8 éllentartó hasonlóan jobbkéz felöli véghelyzetében van a 7 szállítószerkezet felett, és 13' csatlakozó tagjai keresztülhatolnak az 1 vágókereten olymódon, hogy ezeknek a részeknek a külsó' végei a 3 szállítószerkezet baloldali vége feletti helyzetben vannak, amint ezt a 2. ábra feltünteti. A félplasztikus, cellás szerkezetű A betontestet, amelyet el kell' vágni, most a 3 szállítószerkezeten elhelyezzük egy erre alkalmas megfogó-emeló'szerkezet, egy sablonkeret, vagy hasonló segítségével, amelyet erre alkalmas futódaru szállít. Az 1. ábrán egy ilyen, a még el nem vágott A test kezelésére szolgáló szerkezetet 20 hivatkozási számmal tüntettünk fel, és feltételezzük, hogy ez a szerkezet a 3 szállítószerkezettó'l elmozgatható. Meg kell jegyeznünk, hogy a távolság a 12 tolófej és a 13 ellentartó 12 és 13' csatlakozó tagjai között ebben a pillanatban elegendő nagy ahhoz, hogy lehetővé tegye az A test szabad elhelyezését a 3 szállítószerkezeten a tolófej és az ellentartó között. Ekkor a 12 tolófejnek baloldali irányba történő mozgása megindul, úgyhogy annak 12' csatlakozó tagjai belekapaszkodnak az A test baloldali végébe. Megjegyezzük, hogy ezt a kapcsolatot akkor létesítjük, mielőtt a 14 és 16 kiugrások közötti kapcsolat létrejött volna. Ennek megfelelően a 12 tolófej az A testet balfelé eltolja, és a 3 szállítószerkezet csupán az azt alkotó szállítószalag felső része és a test alsó oldala közötti súrlódás következtében mozog. A 13 ellentartó még jobbkéz felöli véghelyzetében marad, amint ezt a 2. ábra mutatja, amíg az A test baloldali vége kapcsolatot nem létesít annak 13' csatlakozó tagjaival. A rajzokon feltüntetett kiviteli példa esetében, ahol a 13 ellentartóról feltételezzük, hogy saját meghajtómotorral rendelkezik, az ellentartónak a jobboldali véghelyzetét egy ütköző vagy állító tag határozza meg, amelyet nem tüntettünk fel a rajzokon, és amelyhez az ellentartó oda van szorítva, annak a ténynek eredményeképpen, hogy meghajtómechanizmusa jobboldali irányba való mozgásra kényszeríti, azonban lehetővé teszi, hogy csússzék. Mindazonáltal, amikor az A test baloldali vége kapcsolatba kerül a 13 ellentartóval, ez utóbbi arra kényszerül, hogy hátrafelé kitérjen, azaz baloldali irányba mozogjon, míg a meghajtómotorja még arra kényszeríti, hogy jobbfelé mozogjon, és a meghajtómechanizmusában a csúszás még mindig meg van engedve. Ilymódon az A test befeszül 12 tolófej és a 13 ellentartó közé, igen előnyös és erőteljes módon. A 3. ábrán az A test elülső vége már elhagyta a 3 szállítószerkezetet és részben áthaladt az 1 vágókereten, azonban a testnek még olyan nagy része nyugszik a 3 szállítószerkezeten, hogy ez utóbbi csak a súrlódás következtében mozog tovább. A 13 ellentartó még szabályozhatóan van fékezve, annak érdekében, hogy nyomást gyakoroljon a testre a 12 tolófej elé mutató irányban. Azonban az A test csakhamar eléri a 4. ábrán feltüntetett helyzetét, ahol a súrlódás a test és a 3 szállítószerkezet között túlságosan csekéllyé válik, úgyhogy kismértékű csúszás következik be a test és a szállítószalag között, és amikor ez megtörténik, a 12 tolófej kismértékű mozgást végez a 3 szállítószerkezethez képest, úgyhogy igen hamar kapcsolat létesül a 14 és 16 kiugrások között, amint azt a fentiekben leírtuk. Ettől kezdve a 12 tolófej már nemcsak tolja az A testet, hanem kényszerpályán mozgatja ezt a 3 szállítószerkezet mentén. Végül eléri a test az 5. ábrán feltüntetett helyzetét, ahol az elvágott A test keresztülhalad az 1 vágókereten és teljes egészében átkerült a 7 szállítószerkezetre. Ekkor a 12 tolófej baloldali véghelyzetében van, amit egy ütköző vagy állítótag, amit az ábrán nem tüntettünk fel, megfelelő módon meghatároz, és ebben a helyzetben a tolófej 12' csatlakozó tagjai behatolnak az 1 vágókeretbe, és külső végeikkel a második 7 szállítószerkezet jobboldali vége fölött helyezkednek el. Az 5. ábrán feltüntetett helyzetből a 12 tolófej visszatér kündulási helyzetébe, míg ugyanakkor a 13 ellentartó fékezése megszakad, és az utóbbi elszabadul a 7 szállítószerkezettől, és egy további távolsággal hátrafelé, baloldali irányba elmozog, amint ezt a 6. ábra mutatja, úgyhogy az A test most a 7 szállítószerkeaeten nyugszik és hosszirányában elvágva, teljesen szabaddá válik. Ebben a helyzetben az A test. amennyiben erre szükség van, tovább vágható, például egy járulékos 21 vágókeret segítségével, amelynek . abba befeszített 22 vágóhuzaljai vannak, és a vágási művelet végrehajtása érdekében felülről vannak a testre nyomva, 5 amint ezt a 6. ábra mutatja. Meg kell jegyeznünk azonban, hogy a további vágási műveletek az A testben, ha erre egyáltalán szükség van, végrehajthatók bármilyen más, erre alkalmas vágószerv segítségével, nem szükségképpen egy függőleges értelemben mozgatható vágókerettel. 10 Amikor az A test áthaladt az 1 vágókereten, és esetleg további részekre vágtuk, mint fent leírtuk, a 7 szállítószerkezeten marad a 6. ábrán feltüntetett helyzetben, egy jól meghatározott helyzetben, és ezután a testen további vágási műveletek hajthatók végre, és az esetleges további 15 megmunkálás céljából például a gőzzel szilárdítható - nem ábrázolt - autoktávba juttatható. Ennek végrehajtására szükséges, hogy az elvágott testet a 7 szállítószerkezetről egy elkülönített, rácsszerű 25 szilárdítóállványra helyezzük át,; amely egy 26 görgős szállítókocsin van elrendezve a 7 20 szállítószerkezet egyik oldalán. Ezt az áthelyezési műveletet olymódon kell végrehajtani, hogy az elvágott test ne essék le, és a vágások, amelyek abban ki vannak alakítva, ne záródjanak újra össze. A szállítási művelet villás emelő segítségével hajtható végre, amelyet egészében 27 hivatkozási 2g számmal jelöltünk, és amely a 28 sínekben van felfüggesztve, és e sinek mentén ide-oda mozgatható a 7 szállítószerkezet haladási irányára derékszögben. A 27 villás emelőnek 27' villafogai vannak, amelyek függőleges értelemben szinkronban állíthatók, és amelyek a rácsszerű 25 szilárdító-30 állvány kereszttagjai közötti hézagoknak megfelelően, azokba bevezethetően vannak elrendezve. Arinak érdekében, hogy lehetővé tegyük a 27' villafogaknak az elvágott A testek alá történő behatolását, és így azoknak a villafogakkal való felemelését, amikor a test a 7 35 szállítószerkezeten nyugszik abban a helyzetben, amit a 6. ábra tüntet fel, a 7 szállítószerkezetnek e testet felfogó felülete keresztirányú felemelt 30 tartórudakból vagy gerendák sorozatából van kialakítva, amelyeknek azonos a magasságuk és a 7 szállítószerkezet haladási irányában olyan 40 távközzel vannak elrendezve, hogy a 27' villafogak, amikor alsó helyzetüket foglalják el, teljes hosszukban bevezethetők a szállítószerkezet egyik oldala felől az említett 30 tartórudak vagy gerendák közé. E művelet végrehajtása érdekében a 27 villás emelő visszahúzott nyugalmi helyzetéből (lásd az 1. és 45 7. ábrákat) a 7 szállítószerkezet felé mozog mindaddig, amig 27' villafogai a 30 tartórudak közé belépnek, és az A testet alulról annak teljes szélességében átérik. Ezt követően a 27' villafogak arra elegendő mértékben felemelkednek, hogy az A testet átvegyék, a 7 szállítószerkezetró'l, majd ezt követően a 50 villás emelő a felemelt testtel együtt balra, egy közbenső helyzetbe mozog, amint a 8. ábra mutatja.'ahol a test a 27' villafogak leengedésével a 25 szilárdítóállványon foglal helyet. Ezután a 27 villás emelő természetesen rögtön visszatér nyugalmi helyzetébe, úgyhogy a 25 szilárdítóállvány az 55 elvágott A testtel, amely rajta nyugszik, az autoklávba gördíthető. Nyilvánvaló, hogy az előbbiekben leírt oldható, a 17 kiugrásból és 19 reteszelőszerkezetbői álló kapcsolat a 13 ellentartó és a második 7 szállítószerkezet között biztosítja, g0 hogy a felemelt 30 tartórudak ez utóbbin előre meghatározott módon elosztva helyezkedjenek el az elvágott A test alatt, amikor ezt az utóbbit a 27 szállítószerkezet felveszi. Ez nemcsak azért kívánatos, hogy a 7 szállítószerkezet 30 tartórudjain, valamint a 27 villás emelő g5 villafogain a teher kedvezően legyen elosztva, amikor az elvágott test felemelése bekövetkezik, hanem a 7 szállítószerkezetet is különösen alkalmassá teszi vágóágyként való felhasználására, amikor a test esetleges végső elvágását például a 21 járulékos vágókeret segítségével, amint a 6. ábra ezt 70 feltünteti, végrehajtjuk. A 30 tartórudak páronkénti csoportosításával minden végrehajtandó függőleges vágás alatt, amint ezt a 6. ábra feltünteti, a 21 járulékos vágókeret 22 vágóhuzaljai teljesen keresztülhatolhatnak az A testen lefelé mutató irányban, és behatolnak a tartórudak közötti -75 kisebb hézagokba, miáltal annak a kockázata, hogy a vágó-