162283. lajstromszámú szabadalom • Eljárás klórtartalmú vinilpolimerek stabilizálására és/vagy feldolgozhatóvá tételére

3 162283 4 hogy a kívánt tulajdonságok (polaritás-viszonyok, molekulasúly, fémtartalom) eddig példátlan módon a követelményeknek megfelelően legyenek méretezhetők. Ezek az új stabilizátorok a klórtartalmú vinilpolimer rendszerekben igen könnyen és gyorsan, kis energia-ráfordítással 5 molekulárisán eloszlathatóak. A találmány tárgya eljárás klórtartalmú vinilpolimerek stabilizálására és/vagy feldolgozhatóvá tételére, azzal jellemezve, hogy a klórtartalmú vinilpolimerhez stabUizátorként a polimer súlyára vonatkoztatott 0,3-30 io súly %, előnyösen 1-20 súly% mennyiségű (I) általános képletű vegyületet vagy azok keverékét adjuk - a képletben Q aril-csoportot, 2-18 szénatomos, telített vagy telítetlen, egyenes vagy elágazó láncú szénhidrogén-csoportot jelent, R 4-20 szénatomos, helyettesítetlen vagy egy vagy több 16 hidroxU-csoporttal helyettesített, egyenes vagy elágazó láncú alifás vagy aromás csoportot jelent, M aluminium ólom és ón fémeknek a fém egy koordinációs számára jutó egyenértékét jelenti, n és m egytől háromig terjedő egész számot jelent, és az 20 m * n összeg jelentése legalább kettő, de legfeljebb négy, azonban ha M az ólom fém egy koordinációs számára jutó egyenértékét jelenti, Q kizárólag aril-csoportot jelenthet. Az (1) általános képletű stabilizátorok új vegyületek. Az (I) általános képletű vegyületek egyszerűen és gazdaságosan 25 állíthatók elő úgy, hogy a (II) általános képletű vegyületeket - ahol Q R, m és n jelentése a fenti és X nátriumot vagy káliumot jelent - vizes közegben a megfelelő két- vagy háromértékű fémionokat szolgáltató vegyületekkel reagáltatjuk. 30 A találmány szerinti (I) általános képletű új stabilizátorok molekuláinak méretei többszörösei lehetnek az eddig alkalmazott stabilizátorok molekula-méreteinek, ami igen előnyös a migrálásra való hajlam csökkentése szempontjából. A stabilizátor molekulájában lévő észteroldalláncok bizonyos 35 mértékű lágyító, sőt egyes esetekben csúsztató hatást is kifejtenek, ezért az azonos plaszticitás eléréséhez kevesebb hagyományos lágyító adalék is elegendő. További előny, hogy a nagyméretű stabilizátor molekula kedvező polaritásszekvenciája a migrálásra hajlamos olcsóbb lágyító-adalékokra 40 retenciós hatást fejt ki, ezáltal a kompozíció előállítási költsége tovább csökkenthető. A találmány szerinti (I) általános képletű stabilizátorokkal lényegesen kevesebb fém bevitelével lehet jó stabilizálást elérni, mint a hagyományos, pigmentszerű stabilizátorok esetében, és különösen előnyös, hogy a nem toxikus újtipusu alumínium-származék önmagában is képes a feldolgozásnál megkívánt stabilizálás elérésére. A speciális igények kielégítésére a stabilizátor kapacitása olymódon is növelhető, hogy a molekulába sósav-akceptor részeket (pl. szén-szén kettős- vagy hármas-kötéseket) építünk be. Az új (I) általános képletű stabilizátorok további előnye, hogy könnyen és gazdaságosan előállíthatók, a kitermelés gyakorlatilag teljessé tehető. A találmány szerinti (I) általános képletű stabilizátorokkal elérhető stabilizáló hatás jellemzése érdekében vizsgálatokat végeztünk az ismert, igen elterjedten alkalmazott és kiválónak elfogadott dibutil-ón-dilaurát (DBTL) és a találmány szerinti eljárással előállított néhány új stabilizátor összehasonlítására. A stabilizátorokat a vizsgált vinilklorid- polimerre vonatkoztatott 6 és 15%-os mennyiségben adagoltuk. A táblázat adatai a stabilizátort nem tartalmazó minta adataira vannak vonatkoztatva. A stabilizátor hatékonyságát számszerűen jellemző minősítési faktor (q) a gyakorlati felhasználás szempontjait tükrözi: egyenesen arányos az indukciós periódus nagyságával, és fordítva arányos az indukciós periódus utáni polimer degradáció sebességével és az elszíneződés mértékével. A táblázatból kitűnik, hogy valamennyi bemutatott (I) általános képletű új stabilizátor kedvezőbb adatokkal rendelkezik, és hatékonyabb stabilizátornak bizonyul, mint a dibutil-ón-dilaurát. Különösen szembetűnő, hogy a mono; oktil-ftálsavészter aluminium sója - minden vizsgált stabilizátorral ellentétben - az indukciós periódus után is csökkenti a polimer degradálódásának a sebességét. A monooktil-ftálsavészter ólom sójának meglepően nagyfokú az' elszíneződést gátló hatása. Stab, nélkül DBTL 6% PbOP 6% 15% , AIOP 6% 15% A - sósavfejlődés indukciós periódusa (200 C*) B = a sósavfejlődés sebessége az indukciós periódus után (200 C*) C = a poliének összes mennyisége (200 C\ 90 perc) D - az elszíneződést okozó poliének mennyisége 1200C*, 90 perc) 1,00 1,00 1,0 1,00 3,20 1,52 0,93 1,00 3,00 7,00 3,20 5,00 1,65 1,90 1,00 0,45 0,47 0,08 0,71 0,44 0,36 0,04 0,68 0,38 A stabilizátor minősítési faktora A 1,00 2,10 5,05 92,11 4,71 29,24 4" B . D 1,00 2,10 5,05 92,11 4,71 29,24 PbOP = ftálsav-monooktilészter ólom sója AIOP • ftálsav-monooktilészter alumínium sója 2