162247. lajstromszámú szabadalom • Központosított szemétgyűjtő berendezés

162247 3 4 Mint a jelenleg ismert és alkalmazott szerkezetek ismertetéséből kitűnik, a központi szemétgyűjtő berendezéseknek a lakóterekben mutatkozó zaj-, bűz és pormentessége eddig: nem volt elhárítható. 5 A találmány célja olyan berendezés létrehozása, amelyben a lezuhanó és felütköző szemét nem okoz zajt, a bűz,- és pormentességhez szükséges depresszió az ejtőcsőben biztosítható s így a szemétledobó ejtőcsövének költséges, előteres elhelyezése mellőzhetővé válik. A találmány azon a felismerésen alapul, hogy a szemétledobó ejtőcső zajosságának megszüntetéséhez nem a keletkezett zaj hangszigeteléssel való elhatárolása szükséges, hanem a zaj keletkezésének kell elejét venni olyan szerkezeti megoldással, amelynek eredményeképpen ütődésből, súrlódásból eredő zaj egyáltalán nem keletkezik. A környezet por- és bűzmentessége az ejtőcső, ill. a szellőzőcső teljes hosszában létrehozott depresszióval érhető el, amit a szellőzőcső felső vége közelében alkalmazott fűtéssel, esetleg ventillátorral lehet megvalósítani. A zaj megszüntetése az ejtőcső belsejében alkalmazott rugalmas anyagú lemezekkel valósítható meg. A lemez, egyrészt csuklós felfüggesztés, ill. rugalmas alakváltozása révén, a hozzá ütődő szemét hatására szabadon elmozdulhat, másrészt rugalmassága folytán az ütődés nem jár zajjal. A szellőzőcső, ill. ejtőcső környezetét képező előterek hőmérséklete általában sem nyáron, sem télen nem haladja meg a 20 C°-ot. Ha tehát a szellőzőcső fűtését hőrelé segítségével oly módon vezéreljük, hogy a szellőzőcső fűtött szakaszában a hőmérséklet ne csökkenjen 20 C° alá — vagy ehelyett, hogy a szellőzőcső és a környezet közötti hőmérséklet-különbség ne legyen kisebb egy meghatározott értéknél —, akkor a szellőzőcsőben mindenkor depresszió lesz. A találmány szerinti berendezés lényege, hogy az ejtőcső két félrészből és a közöttük elhelyezett rugalmas betétből álló vastagfalú, rezonancia-mentes szerkezet, amelyben a beöntőcsonkkal szemben, a csőfal előtt szabadon felfüggesztett rugalmas falbetét van. Célszerűen az ejtőcső alján, a szemétledobó felett csonkakúp-alakú végfékező és végül az ejtőcső felső végénél szellőzőcső van. A falbetétnek be- és 'kiakasztható csuklós felfüggesztése van. A végfékező rugalmas anyagú csonkakúpjának oldalhasítékai vannak. Végül a szellőzőcsőben villamos fűtőtest és ehhez hőfokérzékelős önműködő kapcsoló nyer alkalmazást, vagy ehelyett a szellőzőcső közelében melegvíz-, vagy gőzfűtésű fűtőtest és célszerűen hőszigetelő, ill. hőtároló test van. A találmány szerinti berendezés példaképpe'ni kiviteli alakját ábrázoló rajzokon az 1. ábra egy rezonanciamentes ejtőcső egy részének függőleges síkban, a beöntő fej szimmetriatengelyében vett metszete, a 2. ábra az ejtőcső vízszintes síkjában vett metszet a beöntőfej csúszdája közepéről, a 3. ábra az ejtőcső vízszintes síkban vett metszete a beöntőfej alatt; végül a 4. ábra a függőleges metszetnek két emelet közé eső részét ábrázolja, nagyobb méretarányban. A vastagfalú 1 és 2 félrészből álló ejtőcső, 3— 5 cm vastag kopásálló műanyag, vagy felületkezelt beton, vagy azbesztcement. Az 1 és 2 félrészek, egymással szemben elhelyezve, a 3 tömítéssel légmentesen kerülnek összeszerelésre, bontható vagy esetleg nem bontható összefogókötő szerkezettel. Az 1, 2 félrészből álló ejtőcsövön a 4 beöntőcsonk keresztmetszetének megfelelő vaskerettel ellátott nyílás szolgál a csúszda tömített felszerelésére. Az egymás feletti részek összeillesztésénél a végrészék közé is 5 tömítőanyag kerül. Az 1, 2 ejtőcső önhordó és a szeméttárolóban elhelyezett 11 vasbeton alapra támaszkodik. Az emeleteknél, az átvezető nyílás és a cső között, az ejtőcső terjeszkedését nem akadályozó tömítést alkalmazunk, amely egyúttal a függőleges kitámasztást is szolgálja. A zajosság csökkentésére nem a keletkezett hangot tompítjuk szigeteléssel, hanem gondoskodunk arról, hogy a szemét lezuhanásakor hang egyáltalán ne képződhessen. Ezt úgy lehet elérni, hogy a 4 beöntőcsonkot rugalmas 6 béléslemezzel, célszerűen habalátétes padlókárpittal fedjük és a beömlő nyílással szemben ugyanebből, vagy hasonló anyagból kötényszerű, vagy körbefutó 7 falbetétet alkalmazunk. Ez az 1, 2 ejtőcső falától 1—2 cm-re eláll. A szemét beöntése után a 4 beöntőcsonkról lecsúszó szemét nekiütközik a 7 falbetétnek s ezért zajt nem okoz, tekintve, hogy a 7 falbetét hátrafelé kissé elmozdulhat, a felülete pedig rugalmas és nyomásra benyomódik. E kettős hatásra a zuhanó szemét mozgásmennyisége megsemmisül. A szemét a 7 falbetétről nem pattan vissza, hanem függőleges irányt vesz és további felütődés nélkül esik le; ezért zörejt nem idéz elő. Az 1, 2 ejtőcső alján, a 10 szemételosztó felett helyezkedik el a rugalmas anyagból készült, csonkakúp-alakú 8 végfékező, amelynek alsó, szűkülő szakasza fel van hasítva. Az ezen áthulló szemét esés közben elveszti mozgási energiája nagy részét, így a 10 elosztóra való esése nem okoz zajt és emellett a 10 elosztót is kisebb ütések érik, miáltal az élettartama meghosszabbodik. Az 1, 2 ejtőcső több emelet magas és emeletenként egy-egy jól záródó 9 beöntőnyílással bír. A földszinti részen levő 10 elosztónál állítható 12 levegő bevezető nyílást alkalmazunk. Az 1, 2 ejtőcső legfelső végén alkalmazott szűkített méretű 13 szellőzőcsőben helyezzük el a 14 bimetál érzékelőt és kapcsolót, valamint a 16 elektromos fűtőtestet, — vagy ehelyett ventillátort. A 13 szellőzőcső 17 szigetelése miatt a felmelegedett cső is jól felveszi a 16 sugárzó fűtőtest melegét és azt lassan adja vissza a csőben felfelé haladó szellőző levegőnek, még azután is, amikor már a fűtőtestet az időrelé kikapcsolta. A 16 fűtőtest be- és kikapcsolódásának periódikusságát az átvezetett levegő mennyiségével 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 2