162231. lajstromszámú szabadalom • Eljárás folyadékban finoman diszpergált anyagok kapszulázására
5 .l«22äl 6 ként mind a túlnyomórészt monomolekuláris, mind a nagyobb mértékben előkondenzált termékeket alkalmazhatjuk. A reaktív tenzidek előállítására kündulóanyagokként alkalmazott aminoplaszt-előkondenzátumok 1—3 szénatomos alkanolok étereiként — főképpen mint metiléter — is rendelkezésire állhatnak. Reaktív tenzidekként előnyösen az erősen fe^ lületaktív, éterezett metilolmelaminokat vagy metilolkarbamidokat alkalmazzuk. A találmány szerinti eljárás számára alkalmas számos reaktív tenzid között nemionos, anionos és kationos tenzidek szerepelnek. Különösen alkalmas nemionos reaktív tenzidek például azok a keményíthető, éterezett metilol-csoportokat tartalmazó aminoplaszt^előkondenzátumok, amelyek metilol-csoportjai részben az (I) általános képletű hidroxi-vegyületekkel HO—(CH 2—CH 2 —0) n — H (I) — mely képletben n 2-től 115-ig terjedő egész számot jelent — és részben valamely 4—7 szénatomos monoalkohollal éterezettek. Az (I) általános képletű vegyületek elsősorban polietilénglikolok. Monoalkoholként pl. lamilalkoholok, hexanol-(l), 2-etilbutanol-(l), dodekanol, benzilalkohol, sztearilalkohol vagy főképpen n-butanol említhető meg. Reaktív tenzidekként különösen fontosak a metilolkarbamidok, vagy metilolmelaminok olyan keményíthető éterei, amelyek metilol-csoportjai részben valamely 1000—5000 átlagos molekulasúlyú polietilénglikollal és részben valamely 4—7 szénatomos alkanollal éterezettek. Ilyen reaktív tenzideket ismertet az 1381811 számú francia szabadalmi leírás. Anionos jellegű reaktív tenzidekként például olyan éterezett metilol-csoportokat tartalmazó aminoplaszt-előkondenzátumokiat alkalmazhatunk, amelyek metilol-csoportjai részben legalább 4 szénatomos monohidroxi-vegyületekkel, részben legalább két hidroxil-csoportot tartalmazó alkoholokkal vannak átalakítva és amelyek szénatomokhoz kapcsolódó Me—O3S-CSO-portokat tartalmaznak, ahol Me alkálifém-atomot jelent, pl. nátrium-, kálium- vagy lítiumatomot. Az ebbe a csoportba tartozó tenzidek közül különösen előnyösek azok az éterezett metilolkarbamidok, vagy metilolmelaminok, amelyek metilol-csoportjai részben 4—18 szénatomos alkanolokkal, részben a H—(O—CH2—CH2) m —OH képletű alkoholokkal — ebben a képletben m legfeljebb 25-ig terjedő egész számot jelent — éterezettek és amelyek szénatomokhoz kapcsolódó Me—O3—S-csoportokat tartalmaznak, ahol Me alkálifém-atomot jelent. Ilyen anionos reaktív tenzideket ismertet az 1 470 103 számú francia szabadalmi leírás. További fontos anionos jellegű reaktív tenzidek pl. azok az éterezett metilol-csoportokat tartalmazó aminoplaszt-előkondenzátumok, amelyek metilol-csoportjai részben 4—22 szénatomos monohidroxi-vegyületekkel, részben 2—4 szénatomos alifás hidroxikarbonsavakkal és adott esetben részben valamely 2—6 szénatomos alkanolaminnal éterezettek. Az említett reaktív tenzidek közül különösen előnyösek azok az éte-5 rezett metilolkarbamidok vagy metilolmelaminok, amelyek metilol-csoportjai részben 4—22 szénatomos alkanolokkal, részben 2—4 szénatomos telített hidroxialkánkarbonsavakkal és adott esetben részben etanol-, dietanol- vagy trietanol-10 aminnal éterezettek. Ilyen anionos reaktív tenzideket ismertet az 1 581 989 számú francia szabadalmi leírás. Ügynevezett kationos reaktív tenzidekként 15 előnyösen olyan aminoplaszt-előkondenzátumo» kat alkalmazunk, amelyek metilol-csoportjai részben valamely legalább 4 szénatomos alkanollal, vagy valamely legalább 4 szénatomos zsírsavval és részben valamely 2—6 szénatomos 20 alkanolaminnal vannak átalakítva. Ilyen tenzidek különös előnyös képviselői azok a metilolmelaminok, amelyek metilol-csoportjai részben valamely 4—22 szénatomos alkanollal és részben etanol-, dietanol- vagy trietanolaminnal étere-25 zettek. Ilyen kationos reaktív tenzideket ismertet az 1 065 686 számú francia szabadalmi leírás. A primer kapszula-emulziót az említett típusú reaktív tenzidek valamelyikének segítségével állítjuk elő az 1 487 905 számú francia szabadalmi 30 leírásban ismertetett eljárás szerint. A kis felületaktivitású aiminoplaszt-előkondenzátumok előállítására ugyanolyan aminoplasztképzőkből indulhatunk ki, mint amelyeket a reaktív tenzidek számára ismertettünk. Ennek 35 során kis felületaktivitású aminoplaszt-előkondenzátumként előnyösen valamely nem éterezett, vagy legfeljebb 3 szénatomos alkoholokkal éterezett metilol-melamint ós/vagy ennek megfelelő metilolkarbamidot alkalmazunk. Különö-40 sen fontosak a dimetilolmelamintól a hexametilolmelamin-ig terjedő vegyületek. A kis felületaktivitású aminoplaszt-előkondenzátumok — a reaktív tenzidekkel ellentétben — valamely oldószerrel összekeverve és rázva gyakorlatilag 45 nem eredményeznek stabil habokat. Az ilyen aminoplaszt-kondenzátumok híg oldatban rendszerint az oldószer felületi feszültségét is csak jelentéktelen mértékben befolyásolják. Ilyen aminoplaszt-előkondenzátumok előállí-50 tása ismert. Vizes közegben pl. úgy állíthatók elő, hogy 1 mól karfoamidot, vagy melamint anynyi vizes — kb. 37%-os — formaldehid-oldatban oldunk, hogy 1 mól karbarnidra kb. 1,2: —2 mól, 1 mól melaminra kb. 3—6 mól formaldehid jut. 55 A keletkezett oldatokat adott esetben kissé meghígítjuk és 8,0 feletti pH-értéknél, valamint némileg magasabb hőmérsékleten rövid ideig előkondenzáljuk. Az így előállított aminoplaszt-előkondenzátum-oldatokat a már előkészített pri-60 mer kapszula^szuszpenzióhoz adjuk, ügyelve arra, hogy a szuszpenzió diszperzitásfoka megmaradjon. Minden egyes kapszulának szabadon kell mozogni, amit megfelelő mennyiségű víz adagolásával biztosítunk. A szekunder gyanta-burok 65 néhány órán belül kialakul, karbamid-formalde-3
