162230. lajstromszámú szabadalom • Eljárás tiazabiciklo [3,2,0ú] heptán-7-on vegyületek 2-hidroxil-származékainak előállítására

162230 15 16 rítjuk azokat és bepároljuk azokat. A maradé­kot 15 g savval mosott szilikagélen kromatog­rafáljuk, majd kloroformmal eluáljuk. Először a kevésbé poláros melléktermékek eluálódnak, és eztán kapjuk az előállítani kívánt 2a-izoprope­nilmerkapto-3icM;erc.-butiloxikarbonilamino-aze­tidin-4-ont, amely hideg éterből végzett kris­tályosítás után 141 °C-on, és szublimálás után (128—132 °C/0,001 Hgmm) 142—144 °C-on olvad; [cr]20D = _26°± 1° (c = 0,883 kloroformban); ultraibolya abszorpciós spektrum (etanolban): "'•max = 223 m//. (« = 4840); infravörös abszorp­ciós spektrum (metilénkloridban): jellemző sá­vok 3,03 .«-nál, 5,63 ju-ná'l 5,84 .«-nál 6,22 //-nál, 6,67 //-nál, 7,32 «-nál, 7,57 //.-nál, 8,64 '.«-nál, 9,45 /i-nál és 11,65 .»-nál. 0,05 g 2-«-izopropenilmerkapto-3a-terc.-*butil­oxikarbonilamino-azetidin-4-on 0,5 ml hideg tri­fluorecetsavas oldatát 15 percig 0 °C-on tartjuk; az oldat enyhén sárgásra színeződik, utána 1 g kristályos nátriumacetát 2 ml vizes oldatával hí­gítjuk. Háromszor extraháljuk, egyenként 10 ml metilénkloriddal; az egyesített szerves extrak­tumokat szárítjuk és vákuumban bepároljuk: az ecetsavat 0,001 Hgmm-nél távolítjuk el. Szín­telen olajként kapjuk a 4,4-dimetil-azetidino­[3,2-d]tiazolidin-2-ont, amely benzol hozzáadá­sára kristályosodik és benzolból átkristályosítva 115—117 °C-on olvad: [ía]2 " D = +S°±V (c = = 0,845 kloroformban); vékonyrétegkroraatog­ram (szilikagél; rendszer: 1:1' arányú bfeéol­-ecetsavas etilészter keverék): Rf = 0,13; infra­vörös abszorpciós spektrum (metilénkloridban): jellemző sávok: 2,95 //-nál, 5.68 »-nál (kálium­bromid) és 5,78 //-nál. 0.15 g 4.4-dimetil-azetidino [3,2-d] tiazolidin-2--on 10 ml száraz tetrahidrofurános oldatát (fris­sen szűrve alumíniumoxid oszlopon keresztül, az alumíniumoxid aktivitása 1) 0 °C-ra hűtjük. A hideg oldaton 5 percen keresztül foszgént ve­zetünk- át és a reakciókeveréket további 30 per­cig, a levegő nedvességének kizárása mellett keverjük; a kezdetben keletkező csapadék új­ból feloldódik. Ezután bepároljuk és a maradé­kot ' 3 g savval mosott szilikagélen kromatogra­fáljuk. Az előállítani kívánt 3-klórkarbonil-4,4--dimetil-azetidino [3,2-d] tiazolidin-2-ont benzollal és benzol-ecetsavas-etilészter 9 :1 arányú keveré­kével eluáljuk, a termék spontán kristályosodik. Benzol és hexán keverékéből átkristályosítva 178—180 °C-on olvad (átalakulás 140—160 °C-nál); infravörös abszorpciós- spektrum (metilén­kloridban): jellemző sávok 3,04 //-nál, 5,62 //­nál, 5,74 //-nál, 7,48 //-nál, 8,28 //-nál és 11,84 //-nál. 0,1 g 3-klórkarbonil-4,4-dimetil-azetidino[3,2--d]tiazolidin-2-on 10 ml terc.-butanolos oldatá­hoz 0,2 g kalciumkarbonátot adunk és két és fél napon át 90 °C-os fürdő-hőmérsékleten és keve­rés közben tartjuk zárt edényben. Lehűlés után leszűrjük a keveréket, a maradékot benzollal mossuk és a szűrletet vákuumban bepároljuk. A maradékot benzolban felvesszük; a szerves oldatot vízzel mossuk, szárítjuk és újból bepá­roljuk. A maradékot mégegyszer feloldjuk ben­zolban és 1 g — savval mosott — szilikagélen kromatografáljuk. A terc-butiloxikarbonil-4,4-5 -dimetil-azetidino [3,2-d] tiazolidin-2-ont benzol és ecetsavas etilészter 9:1 és 4:1 arányú keve­rékeivel eluáljuk és éter és pentán keverékéből átkristályosítjuk, op. 117—120 °C (az analitikái­kig tiszta preparátum op.-ja: 120,5 °C); [Ű]20 D = 10 = —274° (c = 0,522 kloroformban); vékonyréteg­kromatogram (szilikagél; rendszer: 1 : 1 arányú benzol-ecetsavas etilészter keverék): Rf = 0,15; infravörös abszorpciós, spektrum (metilénklorid­ban): jellemző sávok: 2,95 //-nál, 5,62 //-nál, 5,90 15 //-nál, 7,25 //-nál. 7,35 .«-nál, 7,75 //-nál, 8,65 //­nál, 9,36 .«-nál, 10,60 //-nál, 11,65 ; i/-nál és 12,30 /«-nál. Az így kapott terc.-butilöxikarbonil-4,4-dime-20 tilazetidino[3,2-d]tiazolidin-2-ont felhasználhat­juk — mint ahogy az a 263 768 és 264 537 szá­mú osztrák szabadalmi leírásokból látható — közbenső termékként a 7-amino-cefalosporán­sav és e vegyület N-acil-származékaínak az elő-25 állításához. Szabadalmi igénypontok: 30 1. Eljárás az I általános képletű vegyületek, valamint ezek 0-(rövidszénláncú)-alkanoil- vagy O-benzoil-származékai illetve ezek izomerjei elő­állítására, ahol Ac 35 valamely Y—<Cm H 3m )— CO— általános kép­letű acil-csopotrtot jelent, mely utóbbi képlet­ben m jelentése 0 és 4 közötti egész szám és a —(CmH) m )— képletű alkilén-csoport egy szén­atomja adott esetben, egy kívánt esetben he-40 lyettesített amino-osoponttal, valamely szabad, éterezett vagy észterezett hidroxil- vagy mer­kapto-esoporttal vagy valamely szabad vagy funkcionálisan átalakított karboxilJ csoporttal le­het szubsztituálva és Y valamely, adott eset-45 ben, egy kívánt esetben helyettesített amino­csoporttal, saalbád, éterezett vagy észterezett hidroxil- vagy merkapto-csoporttal, szabad vagy funkcionálisan átalakított karhoxil-csoporttal, szulfo-csoporttal vagy nitro-csoporttal helyet-50 tesített aromás vagy cikloalifás szénhidrogén­csoportot vagy heterociklusos csoportot vagy valamely, a fentieknek megfelelő aromás vagy cikloalifás szénfaidrogén-Gsoporittal vagy hetero­ciklusos csoporttal éterezett hidroxil- vagy mer-55 kapto-csoportot jelent vagy valamely CfI H 2rl +i~^CO— vagy Cn K-2 n \ — —CO— általános képletű acilcsoportot jelent, mely képletbén n jelentése 1 és 7 közötti egész 60 szám és a szénlánc adott esetben oxigén- vagy kénatommal lehet megszakítva és/vagy halo­génatomokkal, trifluormetil-, szabad vagy funkcionálisan átalakított karboxil-, szabad vagy helyettesített amino- vagy nitro-csopor­(55 tokkal lehet szubsztituálva, vagy 8

Next

/
Oldalképek
Tartalom