162222. lajstromszámú szabadalom • Öntő-fedőpor acélingotok és öntvények öntéséhez

MAGTAR SZABADALMI 162222 NÉPKÖZTÁRSASÁG LEÍRÁS SZOLGALATI TALÁLMÁNY ,^I!P% Nemzetközi osztályozás: ip Bejelentés napja: 1970. V. 18. B 22 d 7/00; 7/10 ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL Közzététel napja: 1972. VII. 28. Megjelent: 1974. IX. 30. Feltalálók: Szipka Károly oki. kohómérnök, Horváth Gyula oki. kohómérnök, Kállay Endre oki. kohómérnök. Lengyel József üzemvezető, Budapest Tulajdonos. N Csepel Vas- és Fémművek, Budapest öntő-fedőpor acélingotok és öntvények öntéséhez Ismeretes, hogy nem elegendő az acélt jól elkészíteni a kemencében, mert a minőségét nagymértékben befolyásolja az öntés módja is. Az öntésinek két módját alkalmazzák, az egyik a felülről, a másik az alulról történő öntés. A jobb felületet az alsó öntéssel lehet elérni, mert viszonylagosan sok öntecs minősége tartható egy szinten, ill. jobban szabályozhatók a hő­mérsékletben ingadozások. Az alsó Öntés hát­ránya, hogy a kokillában emelkedő acél felü­lete érintkezik a levegővel, aminek következ­ményeként az acél felületén oxidhártya, azaz pille keletkezik. Az oxidhártya viselkedését nagymértékben befolyásolja a kokillában ural­kodó atmoszféra milyensége, az acél hőmérsék­lete, az öntés sebessége és az acél összetétele. A sok könnyen oxidálódó elemet tartalmazó acéloknál az oxidhártya (pille) képződése erör sebb, mint a kevesebb, könnyen oxidálódó ele­met tartalmazó acéloknál. Ugyanez a helyzet az acél széntartalma vonatkozásában is, minél magasabb a széntartalom, annál erősehb az oxidhártya képződése. Ha az oxidhártya túlságosan megnövekszik, akkor elég és hozzátapad a kokilla falához. Ilyenkor a tovább emelkedő acél magába zárja, ami az öntecsfelületen folytonossághiányt ered­ményez. Ezeken a helyeken a melegmegmun­kálás során szakadás, vagy hólyagok keletkez­nek. Természetesen az ilyen acél megbízható­ságot követelő helyre nem építhető be. Az oxidhártyának a kokilla falálhoz tapadá­~> sát többféleképpen igyekeznek meggátolni. Igen elterjedt, régóta alkalmazott módszer az, hogy a kokilla falára szénihidrogénekből álló bevo­natot visznek fel. 10 Az öntés során ez a bevonat az acél hőmér­sékletén -először gázzá alakul, majd begyullad. A keletkező gázban szénmonoxid és hidrogén van. Ez a két elem képes arra, hogy az oxid­hártyában levő, nem túl stabil oxidokat redu­l<r > kálja, ugyanakkor a fejlődő gáz a koküla fa­lához közeledő oxidhártyát eltaszítja. A leírt öntési mód bizonyos összhangot kíván meg az acél emelkedési sebessége, valamint a kenő­anyag gyulladási és égési sebessége között. 20 Minden olyan esetben, amikor ettől a kedvező optimumtól eltérés van, hátrányos következmé­nyek jelentkeznek az öntecsen. Ugyanis, ha ké­sőbben történik a kenőanyag elgázosodása és elégése, akkor hólyagos lesz az öntecs, ha pe-25 dig korábban, akkor oxidhártya tapadás, azaz folytonossághiány következik be. Ezért olyan öntési módokat kerestek, amelyek nem kíván­ják meg ennyire optimális körülmények bizto­sítását. Ilyen öntési módok az öntőpqr, grafit, S0 továbbá az öotő-fedőpor alatti öntés. 162222

Next

/
Oldalképek
Tartalom