162207. lajstromszámú szabadalom • Eljárás aminofenilamidin-származékok előállítására
3 162207 4 R1 ' hidrogénatomot, vagy adott esetben egy kettős kötést tartalmazó, 1—3 szénaitornos alMl-csoportat jelenít, R2 ' jelentése hidrogénatom, R3 ' jelentóse hidrogénatom, klóraitam, bróimartoim, metil- vagy ciano-icsoport, R4 ' hidrogénatoimot, 1—i3 szénaitornos alkil-csoportot, metoxii-csaportat, trifluorimetil-esoiportot, klóratomoit, brómatomoit vagy oiaino-'osoportot jelent, R5 ' 1—i3 szénatamos alku-csoportot jelent, vagy R' és R3 ' együtt —(CiH2) m — : általános képletű csoportot képezhet, ahol ím jelenítése 3, 4 vagy 5, R6 ' ,1 vagy 2 szénaitornos alkil-csopontot jelent. Az i(I) általános képletű vegyületeket a találmány szerint úgy állítjuk elő, hogy valamely (IV) általános képletű nitrofeinil-iamádint — ahol R, R;!, R 4 , R 5 és R 6 jelentése a fent megadott — és/ivagy a {IV) általános képletű vegyület sóját redukáljuk, és a kapott (I) általános képletű amirwfenilamidiinit — ahol R1 és R 2 jelentése hidrogénatom és R, R3 , R 4 , R 5 és R 6 jelentése a fenit megiadott — adott esetben valamely (VII) láüitallánios iképletű oxo-vegyülettel — ahol R8 hidrogénatomot vagy rövidazénlánoú alku-csoportot, és R9 rövidszénláncú aMl-iosopoirtot jelent — reagáltatjuk és a kapott kondenzációs terméket redukáljuk, és adott esetben az így kapott vegyületet sóikká alakítjuk. -Az R8 helyén álló lalkil-csopoirtok előnyösen ,1—15, célszerűen 1—4 szénatomot tartalmaznak. R9 előnyösen il—5 szénatomos, célszerűen 1 vagy 2 széniatamos aillkil-icsoportot jelent. A (IV) általános képletű nitrofenilaimidiinek és/yagy sóik redukálását önmagában ismert módon végezzük. A i(IV) általános képletű 'Vegyületeket pl. katalitikus hiidrogénezéssel redukálhatjuk. Katalizátorként pl. iRaney-niktoelt alkalmazhatunk, és a reakciót adott esetben oldószer, így alkoholok, pl. metanol, etanol, etanolos sósavoldat, éterek, pl. tetrahidrofiuirián jelenlétében, fcb. 0 °C és 100 °C iközötti hőmérsékleten, előnyösen kb. 20—28 °Con, adott esetben atmoszférikusnál nagyobb nyomáson, pl. 1—100 at, előnyösen 60—£0 at nyomáson • hajíthatjuk végre. Redukálószerként cink-sósav keveréket, vagy óni(iH)]kioridioit is alkalmazhatunk. Az utóbbi esetben a reakciót előnyösen vizes közegben, pl. tiszita vízben hajtjuk végre. A redukciót úgy is végiwhiajthatjuik, hogy a (IV) általános képletű vegyületeiket oldószerben, pl. alkoholokban, így metanolban vagy etanolban vagy éterebben, így itetrahíidrofuránban, kb. 20—100 0Cion, előnyösen az oldószer iforrásponitján náWumszuifiddal reagáltatjuk. -Redukálószerként a felsoroltakon kívül komplex fémhidrideket, pl. nátriuimibórhidridet is felhasználhatunk. A reakciót alkohol (előnyösen etanol) és víz elegyéfoen, előnyösen 20—S0 °C,on hajítjuk végre. Az (I) általános képletű ivegyületeket — ahol R1 és R 2 jelenítése hidrogénatom és R, R 3 —R" 5 jelentése a megadott — és (VII) általános képletű oxo-vegyületeket — ahol R8 jelenítése hidrogénatom vagy rövidszénláncú aikil-csaport és R9 jelentése röviidiszénláncú ,alkil-iCsqpor,t — előnyösen .1 :1 molarányiban reagáltatjuk egymás-10 sal. A reakcióban oldószerként például alkoholokat, így ímetainolt vagy etanolt, étereket, így 'tetraihidnofuiiánt, vagy aromás szérihidrogénéket, így benzolt vagy toluolt alfcaflimiazhatuink. A reakciót kb. 0 °C és 100 °C közötti hőmérsékle-15 ten, előnyösen kb. 2i0—60 °C-oin hajítjuk végire. A fenti lépésben kapott Sohiff-ibázisokat adott esetben az elkülönítés után ismert módon hidrogénezhetjük. A hidrogénezést pl. katalitikus úton, pl. Raney-inilkkel katalizátor jelenlétében 20 végezhetjük. A katalitikus ihidrogénezésit előnyösen szobahőmérsékleten (kb. 20 °C-on), adott esetben atmoszférikusnál nagyohb nyomáson (1—80, előnyösen 60 lat nyomáson), adott esetben oldószer, pl. alkoholok, így metanol vagy 25 etanol, aromás szénhidrogének, így ibenzol vagy toluol vagy éterek, így tetoahidmfiurán jelenlétében hajtjuk végre. A Sahiff-bázisok redukálásához komplex fém-30 hidrideket, például nátriumbóiihiidiridet is felhasználhatunk. A komplex fémihidridet előnyösein klb. siztöchiometrikus mennyiségiben alkalmazzuk. A reakciót klb. 20—80 "Cnon hajtjuk végre. Oldószerként előnyösen alkoholokat, pl. 35 metanolt vagy etanolt, vagy víz-alkohol elegyeket alkalmazhatunk. Az (I) általános képletű új vegyületeket egy további eljárásváltazat szerint úgy ds előállíthatjuk, hogy az (V) általános képletű amiino-40 fenil-iamidineket — ahol R, R3, R 4 , R 5 és R 6 jelenítése a fent megiadott — alifás vagy aromás aldehidekkel reagáltatjuk, a kapott Sehiffbázisokat ;(VI) általánois képletű vegyületeikkel — ahol B és R7 .jelentése a fenit megadott — kvaternerezzük, az aldéhidHOsoportot hidrolízissel lehasítjuk, és adott esetben a kapott termékeket sóikká alakítjuk. A fenti reakcióban az (V) általános képletű 50 vegyületeket tetscés szerinti aldehidekkel (pl. acetaldehiddel vagy benzaldehiddel) reagáltathatjuk. A Schiff-bázisolkat önmagában ismert körülmények között állítjuk elő. A reagenseket előnyösen 1 : 1 mólarányban, használjuk fel. A 55 reakciót előnyösen kb. 0 °C és 80 °C közötti hőmérsékleten, célszerűen kb. 20—40 °C^on hajítjuk •végre. Oldószerként közömbös szerves oldószereket, így alkoholokat, pl. metanolt vagy etanolt, aromás szénhidrogéneket, pl. benzolt 60 vagy toluolt, vagy étereket, pil. tetrahidiwfuránt alkalmazhatunk. A SdhiffHbáizisdkait adott esetben elkülönítjük, és (VI) általános képletű alMlezäszereklkel reagáltatjuk. A reakcióit önmagában ismert módon, 65 előnyösen kb. 20 °C és 100 °C köz&toti hőmér-2