162198. lajstromszámú szabadalom • Eljárás N-benziltriazolok előállítására, valamint az azokból készült növényi növekedést szabályozó szerek

162198 3 4 oldószerek és valamely savmegkötőszer jelenlé­tében. A találmány szerinti eljárással előállítható N-benziltriazoldk meglepő módon jelentősen erősebb növényi-növekedést befolyásoló hatást mutatnak, mint a technika állásából ismert ve­gyületek. A találmány szerinti anyagok tehát ér­tékesen gazdagítják a technikát. Ha kiindulási anyagokként fenil-4-fluorfenil­-(5-metil-izoxazol-3-il)-klórmetánt és 1,2,4-tria­zolt alkalmazunk, a reakció lejátszódását a csa­tolt rajz szerinti A) reakcióegyenlet szemlélteti. A kiindulási anyagként alkalmazott beinzilha­logenideket a II általános képlet egyértelműen meghatározza. Ebben a képletben X előnyösen fluor-, klóratomot, fenilgyököt, legfeljebb 3-szénatomos alkil-csoportot, metoxi-, metilmer­kapto-, trifluormetil-, nitro-, cián-, amino- és di­metilamino-csoportot jelent, m jelentése előnyö­sen 0 és 1. A jelentése előnyösen fenilgyök vagy 2-, 3- vagy 4-piridilgyök. B előnyösen az alábbi gyököket jelenti: 2-tienil-, 5-(3-metil)-izoxazolil-, 3-(5-metil)-izoxazoli-, 5-(3,4-diklór)4zotiazolil-, 5-(3,4-dimetil)-tiazolil-, 2-(4-metil)-tiazolil-, 2-(l~metil)-imidazolil-, 2-(l-fenil)-imidlazolil-, 3-(4-metil)-l,2,4-triazolil-, 5-(4-metil)-l ,2,3-tiadiazolil-, 5-(2,3-dimetil)-pirazolil-csoport. A találmány értelmében alkalmazható benzil­halogenidek példáiként megnevezzük az alábbia­kat: bisz-fenil-(tien-2-il)-klórmetán, bisz-fenil-(3-metil-izoxazol-5-il)-klórmetán, fenil-4-fluorfenil-(5-metil-iizoxazol-3-il) klórmetán, fenil-4-klárfenil-(l-metil-imidazol-2-il)­-klórmetán, fenil-difenilil-(l-metil-imid:azol-2-il)­-iklórmetán, fenil-4-metilmerkaptofenil-(3-metil­-izoxazol-5-il)-klórmetán, fenil-4-metilmerkaptofenil-(5-metil­-izöxazol-3-il)-klórmetán, fenil-4-fluorfeniil-(3-metil-izoxazol­fenil-4-klórfenil-(5-metil-izoxazol-3-il)-klór­metán, fenil-4-terc.-butilfenil-(l-metil-imidazol­-5-il)~klórmetán, fenil-3-metilfenil-(l-metil-imidazol-2-il) -2-il)-klórmetán, f enil-3-trif luormetil-( 1 -metil-imidazol­-2-il)-klórmetán, -klórmetán, fenil-4-nitrofenil-(tien-2-il)-, klórmetán, (pirid-4-il)-fenil-(3-metil-izoxazol-5--il)-klórmetán, £enil-4-metoxifenil-(5-metil-izoxazol­-3-il)-Jklórmetán. A kiindulási anyagként alkalmazott II álta­lános képletű benzilhalogenideket eddig még nem írták le, azonban oly módon állíthatók elő, hogy egy III általános képletű karbinolt — ahol A, B, X és m a fentiekben megadott jelentésűek — valamely halogénezőszerrel, amellyel tercier 5 alkoholok halögénezhetők, reagáltatunk. Ebben a reakcióban halogénezőszerként mind­nek előtt savkloridokat, így tionilklorídot, tionil­bromidot, foszforilbromidot, foszforilkloridot, foszfortrikloridot, foszfortribromidot, acettfklo-10 ridot vagy acetilbromidot használhatunk. A reakciót megvalósíthatjuk oldószer nélkül vagy oldószerben, így például éterben, metilénklorid­ban, benzolban vagy toluolban 0 C° és 150 C°, előnyösen 20 C° és 120 Cű közötti hőmérsékle-15 ten. Ha a III általános képletű karbinol öttagú heterociklusos helyettesítője nitrogénatomot tar­talmaz, a II általános képletű halogenidek gyak­ran halogénhidrogénsavas sóik alakjában vál­nak le. 20 A II általános képletű halogenid és az 1,2,4-, illetve 1,2,3-triazol reakciójában hígítószerként elsősorban poláris szerves oldószereket haszná­lunk. Ide tartoznak előnyösen a nitrilek, így ace­tonitril, továbbá nitrometán, dimetilformamid, 25 hexametilfoszforsavtriamid, aceton vagy kloro­form. Savmegkötőszerként alkalmas a triazolok fe­leslege. Használhatunk kis mennyiségű nukleo­fil szerves bázist is, így trietilamint, lutidint, ki-30 nolint vagy pedig szervetlen bázisokat, így ká­liumkarboinátot, magnéziumoxidot vagy kal­ciumkarbonátot. A reakcióhőmérsékleteket széles határokon belül változtathatjuk. Általában 0 C° és 150 C°, 35 előnyösen 20 C° és 100 C° közötti hőmérsékle­ten végezzük >a reakciót. A találmány szerinti eljárás megvalósításakor a triazolt célszerűen legalább egy egyenérték mennyiségben alkalmazzuk. Ha a savmegkötő-40 szerről le akarunk mondani, a triazolt legalább kétszeres moláris mennyiségben alkalmazzuk, II általános képletű hidrohalogenid alkalmazása­kor pedig háromszoros moláris mennyiségben. Ha savmegkötőszert használunk, ezt legalább 45 egy egyenérték mennyiségben, előnyösen feles­legben adagoljuk. A találmány szerinti eljárás egy előnyös foga­natosítási módja abban áll, hogy a II általános képletű halogenid oldatát megnövelt hőmérsék-50 léten (előnyösen 70—80 C°-on) becsepegtetjük a triazol valamely poláris szerves oldószerrel, így acetonitrillel készített olyan oldatába, amely a savmegkötőszert (így például trietilamint) is tar­talmazza. 55 Továbbá célszerű lehet, ha az előző lépést, a halogénezést a fentiekben megnevezett poláris oldószerek egyikében végezzük és a képződött halogenidet nem különítjük el, hanem közvetle­nül felhasználjuk a találmány szerinti reakció-60 hoz. A reakcióelegyet a szokásos módon dolgozzuk fel, például bepárlással, vízzel való mosással és átkristályosítással. A vegyületeket víz hozzá­adásával is kicsaphatjuk. 65 A találmány szerint alkalmazható hatóanya-

Next

/
Oldalképek
Tartalom