162164. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 3-piperidilidén-metán-származékok előállítására
5 lunik. A szuszpenzióba szobahőmérsékleten, nitrogénatmoszférában 1334 g dimetilszulfátot csepegtetünk. A reakoióelegyet 'éjszakán át szobahőmérsékleten keverjük, majd szűrjük, és a szűrletet szárazra pároljuk. A maradékot 5 1,6 liter metanol és 280 g Raney-nikkel elegyehez adjuk, és a reakcióelegyet autoklávban, 85 atmoszféra nyomásán, szobahőmérsékleten éjszakán át hidrogénezzük. A reakcióelegyhez 200 g Raney-nikkelt adunk, trietilaminnal pH = 9,5 10 értékre lúgosítjuk, és autoklávban, 100 atmoszféra nyomáson, 70 °C-on 20 órán ál tovább hidrogénezzük. A reakcióelegyhez kevés jeget adunk, és káliumkarbonáttal pH = 11 értékre lúgosítjuk. A lúgos elegyet éterrel ext- 15 raháljuk. Az éteres oldatot szárítjuk, szűrjük, és a szűrletből eljároljuk az étert, A maradékot csökkentett nyomásán desztilláljuk. 450 g (80 %) N^metil-S^metoxi-hexahidronikoti nsa v-<m eti! -észtert kapunk; fp.: 80—81 °C/0,5 Hgmm. 20 2,8 g magnézium és 80 ml tetrahidrofurán elegyéhez keverés közben, 50 °C-on, részletekben 18 g 2-tienil-bromid 30 ml tetrahidrofuránnal készített oldatát adjuk. A reakoióelegyet a 25 magnézium teljes feloldódásáig (5 órán át) szobahőmérsékleten keverjük. Az elegyhez 6,2 g N-anetil-.5-metoxi-> hexahidronikotinsiav-metilésztent adunk, és az elegyet 4 óráin át visszafolyatás közben forraljuk. A reakció lezajlása után a 30 tetrahidrofuránt csökkentett nyomásán lepároljuk. A maradékhoz vizes ammóraumklorid-oldatot adunk, és a kapott oldatot kloroformmal extraháljuk. A kloroformos oldatot szárítjuk és a kloroformot lepároljuk. A viszkózus, olajos 35 maradékot benzol és éter elegyéből kristályosítjuk. 7 g kristályos di-.(2Htieniil)—(N-metil-ömetoxi-3-piperidil)-karbinolt kapunk; op.: 142— 146 °C. 40 7 g di-(2j tienil)-í(N-metil-5-metoxi-3-piperídil)-karbinolt 150 ml 10%-os sósavoldatban oldunk, és az oldatot 30 .percig 80 °C-on tartjuk. A reakció lezajlása után az oldatot nátriumhidroxiddal meglúgosítjuk és éterrel extrahál- 45 juk. Az éteres oldatot vízzel mossuk, szárítjuk, és az étert lepároljuk. 5 g halványsárga di-(2--tienil)—(N-metil-5-metoxi-i3-piperidilidén)-metánt kapunk. A folyadék infravörös abszorpciós spektru- 50 mában a következő jellemző sávok jelennek meg: rmax = 1460, 1440, 1360. 1105, 855, 703 cm-1 . A termék deuterokloroformban. 80 mHz-n felvett mag-mágneses rezonancia-spektruméban 55 a következő jellemző sávok jelennek meg: 2,75 (m, 3H), 3,05 (rn, 3H), 6,67 (s. 3H), 7.71 (s, 3H). 365 mg di-(2-tienil)-j(.N-Hmetil-5-metoxi-3-piperidilidén)-<metánt 15 ml éterben oldunk, és az 60 oldathoz 1 ml metilbromidot adunk. Az oldatot éjszakán át keverjük. A kivált kristályokat leszűrjük és aceton és éter elegyéből átkristályosítjuk. 390 mg di-(2-tienil)—(N-metil-5-metoxi-3-piperidilidén)^metán-metobromidot kapunk. 65 6 A színtelen, kristályos 'termék 198—200 °C-on olvad. A termék Nujolban felvett infravörös abszorpciós spektrumában a következő jellemző sávok jelennek meg: fmax = 1480, 1378, 1100, 834, 800, 715, 700 cm'1 . 2. példa: 200 ml éterben 1,4 g fémlitiumból, és 13 g 2--tienil-bromidból szokásos módon 2-tienil-litiu-. mot állítunk elő. Az oldatba 4 g N-metil-5-metoxi-hexahidronikotinsav-metilésztert csepegtetünk. A kapott oldatot 8 órán át visszafolyatás közben forraljuk, majd szobahőmérsékleten állni hagyjuk. Az étert lepároljuk, a maradékhoz jeges vizet adunk, és az elegyet kloroformmal extraháljuk. A kloroformos oldatot szárítjuk, és a kloroformot lepároljuk. A viszkózus, olajos maradékot benzol és éter elegyéből kristályosítjuk. 5 g di-i(2-tienil)—(N-metil-'5-metoxi-3-piperidil)-karbinolt kapunk; op.: 140—145 °C. 75 g di-(2-tienil)—(,Nimetils5Hmetoxi-3-piperidil)-karbinolt 230 ml 10%-os sósavoldatban oldunk, és az oldatot 2 órán át 70—80 °C-on tartjuk. Az oldatot lehűtjük, nátriumhidroxiddal pH = 9,0 értékre lúgosítjuk és benzollal extraháljuk. A benzolos oldatot szárítjuk, és a benzolt lepároljuk. A maradékot desztillációval tisztítjuk, és a tisztított terméket éterben szuszpendáljuk. A kivált kristályokat kiszűrjük. 34 g di^(2-tienil)—(N-metil-5-,metaxi-3-piperidilidén)-metánt kapunk. A színtelen, kristályos termék 70—71 °C-on olvad. 500 mg dÍH(2-tienil)—(N-metil-jS-metoxi-S-piperidilidén)Hmetánt 10 mil acetonban oldunk. Az oldathoz keverés közben, szobahőmérsékleten 1,25 g etil jodid 10 ml acetonnal készített oldatát adjuk, és a reakcióelegyet éjszakán át keverjük. Az oldószert lepároljuk, és a maradékot aceton, metanol és izopropanol elegyéből átkristályosíitjuk. 650 mg halványsárga, kristályos di-(2~tienil)—(;N-metil-<5->rnetoxi-3--piperidilidén)-metán-etojodidot kapunk. Atkristályosítás után színtelen, szemcsés, 201—202 °C-on olvadó kristályokat kapunk. A termék infravörös abszorpciós spektrumában a következő jellemző sávok jelennek meg: vmax = 1460, 1450, 1370, 1093, 1065, 1013, 828, 750, 700 cm'1 . A spektrumot Nujolban vettük fel. Szabadalmi igénypontok: 1. Eljárás (I) általános képletű vegyületek előállítására, ahol R jelentése irövidszénláncú alkükcsopont, X jelentésié gyógyászatilag alkalmazható sav anionja, azzal jellemezve, hogy di-(2^tienil)—i(N-metilH5-metoxi-i3-piiperidil)-íkarbinolt vízelvonásnak vetünk alá, és a kapott di-(2-tienil)—(N-metil-5^etoxi-^piperddiMdén)-metánt RX általános képletű vegyületekkel 3
