162129. lajstromszámú szabadalom • Memóriával rendelkező szimmetrikusan vezetőképes áramkapcsoló félvezető eszköz

162129 11 12 nak, és a potenciállal alacsony. Ügy tekinthető továbbá, hogy az áramvezetést gátló centrumok reaktiválódván újra rekombinálják, vagy elzár­ják, ill. fékezik az áramhordozókat, visszaállítva így a potenciálfalat, és. ennélfogva a záró álla­potot. Előnyösen a találmány szerinti eszközök anya­gai lehetnek polimer típusúak, belértve a poli­mer-hálókat és hasonlókat, amelyeknek a kris­tályosodást erősen gátló kovalens kötéseik és keresztkötéseik vannak; amelyek nagy ellenál­lású, vagy záró állapotukban lokálisan szerve­zett, rendezetlen szilárd halmazállapotúak; ame­lyek általában amorfok (nem kristályosok), de amelyek feltehetően tartalmazhatnak kis kristá­lyokat, vagy lánc-, ill. gyűrűrészleteket; ame­lyek valószínűleg megmaradnának véletlensze­rű helyzetben egyedül a keresztkötések által is. Ügy véljük, hogy az ilyen, általában amorf, po­limer-szerű félvezető anyagoknak nagyszámú, áramhordozókat fékező szórócentrumuk, és vi­szonylag széles energiaátmenetük, továbbá az áramhordozók számára kis átlagos szabad útjuk van, valamint az amorf szerkezetnek, és az ab­ban levő nagyszámú, áramvezetést gátló cent­rumnak — amelyek a nagy ellenállású, vagy zá­ró állapotot létrehozzák — köszönhetően nagy térbeli potenciál-fluktuációval, és viszonylag ke­vés szabad áramhordozóval rendelkeznek. Eb­ben a vonatkozásban úgy véljük, hogy a félve­zető anyagok ilyen amorf típusa a szokásos és általános használati hőmérsékleteken nagyobb ellenállás együtthatóval, kisebb . hővezetési együtthatóval, és a záró állapot és a vezető ál­lapot között nagyobb villamos vezetőképesség változással rendelkezik, mint a kristályos fél­vezető anyagok és ily módon alkalmasabb a ta­lálmány számos területen való felhasználására. Ha a találmány szerinti eszköz félvezető anya­gában, annak záró állapotában villamos teret hozunk létre — pl. az elektródokra kapcsolt fe­szültséggel — az elektródok közötti félvezető anyag legalább egyes részeiben, vagy sávjaiban az ellenállás lassan és fokozatosan lecsökken, egészen addig, amíg az alkalmazott tér, vagy fe­szültség egy küszöbértékéig nem növekszik, ami­nek következtében a félvezető anyag legalább említett részei, vagy legalább egy, az elektró­dok közötti sáv alapjában véve pillanatszerűen meg nem változik kisellenállású, ill. vezető ál­lapotába, hogy az áram azon keresztül vezetőd­jék át. A záró állapotból. vezető állapotba való kap­csoláshoz szükséges „kapcsolási" idő rendkívül rövid, kisebb, mint néhány mikroszekundum. A villamos átütés az áramhordozóknak az al­kalmazott villamos tér, ill. feszültség hatására bekövetkező, lavina módjára történő gyors fel­szabadulásának, megsokszorozódásának és veze­tővé válásának tulajdonítható, amely eredhet: külső téremisszióból, belső téremisszióból, az áramvezetést gátló centrumok (hibahelyek, re­kombinációs centrumok vagy hasonlók) rázódás­ból vagy ütközésből származó ionizációjából, vagy a lehetséges potenciafalak nagyságának vagy szélességének csökkentéséből, továbbá alagút-effektusból vagy hasonló jelenségből. Ügy véljük továbbá, hogy az áramvezető álla-5 pot mind az amorf, mind a kristályos állapotok­ban nagymértékben függ a lokális organizáció­tól. A termikus átütés a villamos tér vagy feszült­ség alkalmazása által a félvezető anyagok emlí-10 tett legalább egyes részein, vagy sávjain Joule­hő hatására fellépő hevítésnek tulajdonítható, mivel a félvezető anyagnak alapjában véve nem­lineáris negatív hőmérséklet-ellenállás^koeffici­ense és minimális hővezetési tényezője van, és 15 a félvezető anyag említett legalább egyes észéi­nek vagy sávjainak az ellenállása hirtelen csök­ken a reá ható ilyen hevítés folytán. Ebben a tekintetben úgy véljük, hogy az ellenállásnak ilyen csökkenése növeli az áramot és hirtelen 20 felhevíti Joule-hővel a félvezető anyagnak leg­alább az említett részeit vagy sávjait, és az ily­módon termikusan felszabadított áramhordozó­kat az alkalmazott villamos tér vagy feszültség az átlagos szabad úton hirtelen felgyorsítja, ami 25 gyors sokszorozódást, továbbá a töltéshordozók lavinaszerű vezetését és ennélfogva átütést hoz létre, és különösen amorf körülmények között, a lokális organizáció típusának következtében az elektronpályák átfedése a sávstruktúrában 30 különböző alsávokat (sub-bands) hozhat létre. Ügy véljük továbbá, hogy átütésnél az elekt­ródok között így megindított áram villamosan, termikusan vagy mindkét módon) az elektródok 35 közötti félvezető anyag legalább egyes részeit, ill. sávjait Joule-hő által alapjában véve pilla­natszerűen hevíti fel, és hogy az ilyen nagyobb hőmérsékleten a villamos tér, ill. feszültség ha­tására további áramhordozók szabadulnak fel, 40 sokszorozódnak és válnak vezetővé lavinasze­rűen, és ezáltal nagy áramsűrűséget és kis el­lenállású, ül. vezető állapotot létesítenek, amely az alkalmazott feszültség erős csökkentése ese­tén is fennmarad. Lehetséges, hogy nagy hőmér-45 sékleten és nagy elektromos térerősség esetén az áramhordozók mozgékonyságának növekedése ennek a ténynek tulajdonítható, hogy a maga­sabb energiaszintre gerjesztett áramhordozók ki­sebb effektív tömegű sávokra települnek, és en-50 nek következtében nagyobb a mozgékonyságuk, mint kisebb hőmérsékleteken és villamos terek­ben. Az alagút-hatás valószínűsége növekszik a kisebb effektív tömeggel, és a nagyobb mozgé­konysággal. Lehetséges továbbá, hogy tértöl-55 tés hozható létre a különböző tömegű és mozgé­konyságú áramhordozók következtében, és ezál­tal inhomogén villamos tér keletkezhet, amely regenerációs módon folytonosan emelné az áramhordozókat egyik mozgékonysági állapotból 60 a másikba. Amint az eszköz áramsűrűsége csök­ken, csökken az áramhordozók mobilitása, és en­nélfogva növekszik a részecskebefogás valószí­nűsége. Vezető állapotban az áramhordozóknak nagyabb energiájuk lehet, mint környezetük-65 nek; „meleg" állapotban levőknek tekinthetnénk 6 •

Next

/
Oldalképek
Tartalom