162108. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 0-alkil-N-monoalkil-S [(N'-alkil)- N'-acilkarbamilmetil]- tionotiolfoszforsavészteramidok előállítására, valamint az azokat tartalmazó nematocid, inszekticid és akaricid szerek

162108 generálása nélkül. Ilyen eljárás folytonos ki­vitelezését is megoldották ;(BP 871.278). A re­cirkuláltathatóság lehetősége alapján a drága anyagok felhasználása ellenére üzemileg is megvalósítható eljárásokat sikerült kialakíta- 5 ni. [K. E. Möller: .Brennstoff. Chem. 47. (1) 10—16 1966.] A bórtrifkiorid komplexek ne­hezebb kezelhetősége és a szennyvizek fklorid­ion szennyeződésének veszélye azonban hát­rányosan befolyásolja ezen katalizátortípus al- 10 kalmazhatóságát. Az •ugyanűsak recirkuláltatható, kevésbé ak­tív, 70-^90 °C-on hatékony foszforsav (USP i3,0Sl. 1962) alkalmazását ipari méretekben a nagyméretű korrózió akadályozza meg. 15 A legaktívabb katalizátor a kénsav, amelyet általában 90% feletti töménységben alkalmaz­nak. (DBP 942.987 1956.) A termék karibon­savnak a katalizátortól való elkülönítése érdé- 20 kében a reakcióelegyhez adagolt vízmennyiség hatására 60—70%-osra felhígult hulladék kén­sav keletkezik. Ä felhígult kénsav csak tömé­nyítés után lenne ismét felhasználható. A kö­zepes töménységű kénsav koncentrálását a 25 benne lévő, főként szulfonált termékekből álló kis mennyiségű szerves anyag már annyira megnehezíti (DDP 14.027 19S7), hogy a gya­korlatban a kénsav csak egyszer felhasznál­ható katalizátornak tekinthető. A nagymeny- 30 nyiségű hulladéksav keletkezése miatt az el­járás ipari megvalósítás szempontjából hát­térbe szorul. A témaköriben végzett kutatómunkánk so­rán célunk volt nagy aktivitású, könnyen ke- 35 zelhető, a reakciókörülmények között stabil,­mérgező vagy káros szennyeződéseket okozó komponenseket nem tartalmazó, kevésbbé kor­róziv, recirkulálfatható katalizátor kialakítá­sa, és ezen katalizátor felhasználásán alapuló 40 karbonsavszintézis kidolgozása. Azt tapasztaltuk, hogy a kénsav-karbonsav­víz tartalmú katalizátorrendszer az olefinből, szénmonoxidból és vízből történő karbonsav- 45 előállítási reakcióban hatékony; rendelkezik az ismert katalizátorok előnyeivel, kiküszöbölve azok hátrányait. A javasolt katalizátor, a hatékonyságban hozzá legközelebb álló kénsav katalizátorral 50 szemben a reakcióterméktől jól elkülönül, és minden utókezelés nélkül .ismételten felhasz­nálható. Tapasztalatunk szerint a katalizátor karbonsav komponenseként a reakció termék karbonsav is felhasználható. Így nincs szűk- 55 ség újabb komponensre a katalizátor előállítá­sához. A katalizátor komponensei: a víz, kénsav és karbonsav terner egyensúlyi rendszert ké­peznek. A reakció során a katalizátor víztar- 60 talma csökken, karbonsav tartalma növekszik. Víz adagolás hatására az egyensúlyi összeté­telnek megfelelően karbonsav válik ki a ka­talizátor fázisból. Az egyensúlyi összetételnek megfelelő katalizátor ismételten felhasználható, 65 a többlet karbansav pedig termékként elvá­lasztható. A találmány szerinti eljárás katalizátorának aktivitását tanulmányozva megállapítottuk, hogy az egyes komponensek mennyisége az alábbi határok között változhat: 60—180% kén­sav, 2—40% karbonsav, 2—20% víz. A leg­megfelelőbb katalizátorösszetétel 70% kénsav, 20% karbonsav, és 10% víz tartalom környe­zetében van, de függ a karbonsavvá alakíta­ni kívánt olefin minőségétől és a reakciókö­rülményektől. Ebből következik az általunk kialakított ka­talizátor egyik további előnye, mely szerint a különböző átalakítani kívánt olefinekhez megtalálható az azoknak legjobban megfelelő katalizátor összetétel. A karbonsav komponens mennyiségének növelésével ugyanis a katali­zátor savassága csökkenthető. A tercier szén­atom mellett kettős kötést tartalmazó, a szin­tézis során készségesebben átalakuló olefinek esetében a mellékreakcáók visszaszorítása ér­dekében kisebb aktivitású katalizátort, keve­sebb elágazást tartalmazó olefinek átalakítá­sához erősebiben savas katalizátort célszerű al­kalmazni. A normál olefinek karboxilezéséhez a több kénsavat és kevesebb kanbonsavat tar­talmazó aktívabb katalizátor a megfelelő, amelynek jellemző összetétele: 8—1.1% víz, 6—10% karbonsav és 7l8—455% kénsav. A pro­pilén és izobutilén oligomerek átalakításához a kevésbé aktív, kevesebb kénsavat és több kar­bonsavat tartalmazó katalizátor alkalmas. A jellemző katalizátor összetétel ebben az eset­ben: 5—n8% VÍZ, 20—30% karbonsav és 63— 70% kénsav. Ez a katalizátor azzal az előnnyel is rendel­kezik, hogy a reakció során képződött, erősen színes melléktermékek jobban oldódnak a ka­talizátorban, mint a termékben. A recirkuláció során a szennyező anyagok feldúsulnak a katalizátorban, ezért szükséges a katalizátor egy részének időszakos vagy fo­lyamatos elvezetése és friss katalizátorral való pótlása. így a katalizátortól elkülönülő termék csak minimális szennyeződést tartalmaz. Az al­kalmazott eljárás tehát nagy tisztaságú kar­bonsavak előállítását teszi lehetővé. Folytonos gyártás esetén a terméktől elvá­lasztott katalizátor regenerálás nélkül vissza­vezethető a szintézishez. A szintézis termék és a katalizátor jobb el­választása érdekében a terméket jól, a polá­ros szennyezéseket kevéssé oldó oldószert, cél­szerűen telített szénhidrogéneket, pl. n-hexánt vagy, klórozott szénhidrogéneket, pl. széntetra­kloridot adagolhatunk a reakcióelegybe. Az oldószer alkalmazása a termék minőségének további javulását is eredményezi. A katalizátor előállítása kétféle módon le­hetséges. Az egyik a komponensek összekeve­réséből áll, az összetételnek megfelelő arány­ban. A katalizátor készítésénél előnyös tömény 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom