162105. lajstromszámú szabadalom • Áramkör digitális adatátvitel során a digitális jel kapuzására, a kapuzás során fllépő alapszinteltolódás önműködő kiküszöbölésével

5 162105 6 Egy előnyös kivitelnél az ellenállás osztólánc másik tagját részben vagy egészben az inveter kimenő impedanciája képezi. Találmányunkat részletesebben ábrák kapcsán magyarázzuk. Az 1. ábra a találmány szerinti áramkör egy lehetséges kivitelének általánosított tömb vázlatát, a 2. ábra e kivitel egy lehetséges tényleges kialakításának kapcsolási vázlatát mutatja. Az egyező elemek a két ábrán egyezően számozottak. Ez a kivitel arra szolgál, hogy a két jelcsatorna jeleit kapuzza, természetesen különböző időpontokban, egyszerre mindkét jelcsatornáról nem adható jel az áramkör bemeneteire. Az 1. ábrán látható, hogy az 1 inverter 2 bemenetére a 3 VAGY-kapu kimenete, az 1 inverter 4 kimenetelére pedig ellenállás osztólánc csatlakozik, A feldolgozandó jeleket szol- gáltató egyik jelcsatorna a 3 VAGY-kapu 9 első bemenetére, a másik jelcsatorna a 10 második bemenetére csatlakozik. (A jelforrásokat nem ábrázoltuk.) Az osztólánc másik ágát az állandó értékű második 5 ellenállás alkotja, egyik ágát pedig az állandó értékű első 7 ellenállás és a 6 szelephatású ellenállás (pl. félvezető dióda stb.-vel sorosan beiktatott ellenállás). Az egyik ágban a tagok sorrendje felcserélhető. Természetesen az áramköri viszonyoktól függően az itt ábrázolt elemek tetszőleges részelemek (soros es(/jvagy párhuzajnos eredőiként is kialakíthatók. Az ellenállás osztólánc másik ágát alkotó 5 ellenállás az 1 inverter 4 kimenetére van kötve, egyik ágában lévő 7 ellenállás pedig a 3 VAGY-kapu 8 további bemenetére. Ilyenformán az 1. ábra szerint a teljes osztólánc az í inverter 4 kimenete és a 3 VAGY-kapu egyik bemenete közé van iktatva. Az áramkör kimenetét az ellenállás osztólánc 11 leágazása alkotja, mely ez esetben tehát nem egyezik meg az 1 inverter 4 kimenetével. A 2. ábrán látható, hogy a megoldás kivitelezhető úgy is, hogy az ellenállás osztólánc másik tagját az 1 inverter munkaellenállásaként bekötött 5 elllenállás alkotja. Ekkkor az I inverter 4 kimenete és az ellenállás osztólánc 11 leágazása egybeesik. Ebben az esetben már nem a teljes osztólánc, hanem annak csak egyik tagja van az 1 inverter 4 kimenete és a 3 VAGY-kapu egyik bemenete közé iktatva. Végeredményben tehát a találmány szerinti áramkörnél az osztólánc beiktatása tekintetében az a követelmény, hogy legalább annak — szelephatású elemet tartalmazó — egyik tagja legyen az 1 inverter 4 kimenete és a 3 VAGY-kapu egyik bemenete közé iktatva. Lényeges azonban, hogy az egyik bemenethez, ábránkon ä 8 további bemenethez tartozó szelephatású elem és az elllenállás osztólánc egyik tagjában lévő 6 szelephatású ellenállás a beiktatás folytán egy közös áramköri hurokba kerüljön, mégpedig úgy, hogy a hurok közöttük lévő pontja legyen a 8 további bemenet. Ekkor ugyanis az áramkör működése a következő lesz: A 2. ábra példaképpen ténylegesen földelt emitterű pnp-tranzisztort mutat, amiből következik, hogy a 3 VAGY-kapu ellenállásának i'zabad végére és az 1 inverter kollektor ellen-5 állásának, ábránkon az 5 ellenállásnak a szabad végére a földhöz képest negatív tápfeszültséget kell kapcsolni. A leírásiban végig a pozitív logikának megfelelő szintijelölések szerepelnek, azaz az L^egy jelszint a pozitívabb, 0 = 10 = nulla jelszint a negatívabb. A teljes kapuáramkör működtetéséhez legalább két különálló jelsorozat szükséges, melyek lényegében az említett szintek váltakozásaiból 15 állnak. Az egyik jelsorozat az ,,információs jelsorozat", mely vagy a 9 első bemenetre, vagy a 10 második bemenetre érkezik. A másuk a 8 további bemenetre érkező „vezérlő jelsorozat", mely a teljes fogikai áramkör üzemmódját (jel-20 átvitel, átviteli szünet) kapcsolja. Amíg az egyik jelforrás — pl. a 9 első bemenetre — jelet ad, a másik információs bemenetre, pl. a 10 bemenetre O szintet kell adni. 25 A3 VAGY-kapu 8 további bemenetére érkező L i(egy, pozitívabb) logikai jelszint az ezen bemenetre csatlakozó diódát nyitó irányban előfeszítve az 1 inverter 2 bemenetén keresztül az inverter tranzisztorát lezárja, így annak 4 ki-30 menetén O logikai szint jelenne meg, ha azt a 6 szelephatású elemből és az 5 és 7 ellenállásokból álló osztólánc nem módosítaná. A 6 szelephatású elem számára ugyanis a 8 további bemenetre érkező L jelszint nyitóirányú előfeszí-35 test jelent, aminek következtében első közelítésben az osztólánc két ágában levő 5, illetve 7 ellenállások arányából adódó, a logikai L és O szintek között elhelyezkedő — a bináris digitális áramkörökben nem használatos — kimenő 40 szint jelenik meg a 111 leágazáson. Ez a jelszint független a 9 első bemeneten, illetve 10 második bemeneten fennálló állapotoktól; ha az információs jelek a kapcsolásra megadott tűrésértéken belüli bármilyen értéket vesznek is fel, az 45 nem hat ki a 11 leágazáson, mint kimeneten fennálló állapotra, jelentkező jelszintre. Az osztólánc elemeit képező ellenállások értékeinek változtatásával 'azonban a két logikai szint között tetszőleges értékre tudjuk beállítani ezt a 50 kimenő szintet, így a választott modulációs mód és a modulációs jellemzők figyelembe vételével előáUííhatjuk a kívánt alapszintet. Ha a 11 leágazásra csatlakozó külső terhelés, 55 illetve a 6 szelephatású elem nyitóirányú ellenállása az ellenállás osztólánc többi tagjával a megengedett tűrésérték tekintetében összemérhető, akkor természetesen ezen értékeket a méretezéskor szintén figyelembe kell venni. Az 60 ellenállások értékeinek megválasztásánál a felső korlát a 11 leágazáson maximálisan megengedhető kimenő ellenállás, az alsó kórlát az 1 inverter, illetve a vezérlő jelsorozat jelforrásának terhelhetőségéből adódik. Az így beállított 65 alapszint ugyan fix érték, de nem digitális szint 3