162077. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 2-imino-1-[P-(ureidoalkil)- benzolszulfonil]-imidazolidinszármazékok előállítására

9 5. példa: 39,i8. g l-fp^ß-amino^etilj-beinziolszu'-fon'li-l­-imino-3-iaobuitil-.imidazo;MdiinHdilhidiroikloirid-imo­nohidrátot feloldunk 100 ml vízbén és a bázist 150 ml 2 n nátronlúggal felszabadítjuk, majd 3-szor 250 ml rnetilénkloriddal extraháljuk. A nátriumszulfábtal számított metilónkkwid-oldat­hoz hozzáadunk 8,5 g n-propil-ázociainátot és 1 óra 'hosszat keverjük. Ezt követően a reafcció­eiegyet vákuumban besűrítjük és a kristályos maradékot etilacetátból ábkristályosítjuk. A ka­pott 1 -/p- [i2-i(i3-n-propil-ureido)-etil] -(benzolszul­fanil/^2-iimino^3-izabutil-iirnádazolidin 154—T56°­on olvad. Kitermelés: 78%. Az l-[pH(i2-aiminoHetil)4>enzolszulifonil]-:2-i:mi­noH3-izo)butil-iimiidazolidiin-dibidiroiklorid-:mono­hidrátot két eljárás szerint kapjuk: 1. 36,65 g l-[pH(i2^aioetamino^etil)HbenzolszulfiO-nil] -2-imino-3-izobutil-imidazolidint feloldunk 370 ml 2 n sósavban és az oldatot 6 órán keresztül visszatfolyaitás közben forraljuk, majd vákuum­ban szárazra pároljuk és a kapott olajat alko­holban oldjuk. Az oldat lehűtve kiikristályosodik az l-[p-i(í2n aimino-etil)-lbenzolszulfonil]^2-imino-'3--izobutil-imidazolidin^dilhidroklorid-irnianohiidráit. Kitermelés: 72%. Qp: 1Q1-Í15I2°. 2. 100 ml dimetiiszulifoxid, 1I1,Í2 g porított ká­li umhiidroxid, 23,05 g p^(i2-aminoHetil)-benzol­-szulfoinaimid-hidroklorid (irodalom: E. Miller és mtsai, J. Chem. Soc. ©2, 2101, (1040)] és 20,5 g N-l(i24>rámetil)^N-izobutil-ciánaniid elegyét ke­verés köziben 1 óra hosszat 110°-on hevítjük olajfürdőn. A reakicióelegyet lehűlés után vízre öntjük, a kapott zavaros oldatot tömény •nát­ronlúggal megkigosítjuk, nátriumkloriddal telít­jük és metilénkloriddal háromszor extraháljuk; a szerves fázisokait nátriumszulfát felett szá­rítjuk, szűrjük és bepároljuk. A kapott olajat (szabad bázis) alkoholban oldjuk és telített al­koholos sósavval rnegsavianyítjuk. Hűtés és éter­rel való egyidejű hígítás hatására az l-[p-(2--^mmoHetil)-benE»lszuMonil]-2-imiino^3-izobutil-4midazolidin-dihidrokloridnionolhidriát válik ki. Kitermelés: 45%. Op: 161—452°., 6. példa: A 4. példával egyezően kapjuk 39,8 g l-[p-H(2-emino-etil)-ibenzolszulifonil]H2-iimino-3^izoibu­til-imidazolidinHdihidrokloiridból kiindulva 12,5 g ciklohexil-izocianáttal az l-/p-[i2-i(!3Hciklohexil­-•ur©ido-'ettl]-benzolszulfonil^2-mxiino^3-izobutil­-imidazolidint. Op. 171—472° (etilaoetátból). Ki­termelés: 76%. 7, példa: 41,0 g l-[pH(S-iamino-ietil)^benzolszulfonil]-2-4mino^3^iklopenitil-iiimiidazolidin-dihid[ro kloridot feloldunk ilOO ml víziben és a bázist li50 ml 2 n nátronlúggal felszabadítjuk, majd háromszor 250 ml metilénkloriddal extraháljuk. A nát-10 riumszuMáttal szárított metilénklorid-oldathoz 5,7 g mstil-izocianátot adunk és 1 óra hosszat kavarjuk. Ezt követően a reakeióelegyet vá­kuumibain betöimiényítjük és a kristályos rnara-5 dékot etilacetátból átkristályosítjuk. A kapott l-Zip-fa-iííS-jnétil-iureidojHetni-benzolszulifonil/^­-imino-3-iriklopentil-imidazolidin 129—-ili30°-on olvad. A kiindulási anyagként alkalmazott l-[p-(2-1 ° -amino-e;til)-benzolszulfonil] -i2-iniino-i3-iciklopen­til-imidazolidin-dihidroikloridot két eljárás sze­rint állítjuk elő: 1. 37,i8 g l-[p^(2-aoetamino-etil)-ibeinzolszulfo­nil] -2-imino-3-iciklapentiI-imidazolidint feloldunk I5 370 ml 2 n sósaviban és az oldatot 6 óra hosszat visszafplyaitó hűtő alkalmazása mellett forral­juk. Ezután _az oldatot csökkentett nyomáson szárazra pároljuk és a kapott olajat alkoholban feloldjuk. Hűtésre kikristályosodik az l-[jp-i(2-20 -amino-etil)-benzolszulfonil] -2-imino-3^ciklopen­til-iimidazölidm-dMdroklorid. Kitermelés: 05%. Op: 270°. 2. 100 ml dimetilszulfoxid, 11,2 g porított ká­liumhidroxid, 23,05 g p-n(i2-aminoHetil)nbenzol-25 -szulfonaniiid-hidroklorid (irodalom: E. miller és mtsai, J. Arner. Chem. Soc. 62, 2,101, '(1940)]. és 17,2 g N^SHklárHetity-íNnciklopentilciánamid elegyét keverés közben 1 órán keresztül hevít­jük 110°-on olajfürdőn. Lehűlés után a reak-30 cióelegyet vízre öntjük. A kapott zavaros olda­tot tömény nátronlúggal meglúgoHÍitjuk, nát­riumkloriddal telítjük és metilénkloriddal há­romszor extraháljuk; a szerves fázist nátrium­szulfát felett szárítjuk, szűrjük és foepároljuk. 35 A kapott olajat (szabad bázis) alkohollbain old­juk és telített alkoholos sósavval megsavanylt­juk. Lehűtés és éternél való hígítás hatására ki­válik az l-[p-i(:2^amino-etil)-lbenzolszulfonil]-2--imino-i3^ciklo,pentil-imidazolidin-dihidrokloriid. 40 Kitermelés: 40%. Op: 270° (bomlik). 8. példa: 45 41,0 g l-[p-|(i2^amino^etil)-benzolszulfonil]-2--im:ino-l3-ciIdoptentál-inii'dazolidinJdilhidroklorid-ból kiindulva a 7. példához hasonlóan kapjuk: 9,)9 g n-ibutil-izocianáttal az l-/p-[2H(3-<n-butil­umeido)-etil] -fenilszulfonil /^2-iminoH3-Hciklopentil-50 -imiidazolidint. Kitermelés: 66%. Op: 134—136° (etilaoetátból). 9. példa: 55 42,4 g l-[pi(2iaimino-ietil)-benzolszulfonil]-2--imino-3-ciklohexil-imldazolidin-dihidrokloridoit feloliäunk 100 ml tízben és a bázist 150 ml 2 n nátronlúggal felszabadítjuk, majd háromszor «<» 250 ml metilénkloriddal extraháljuk. A nát­riumszulfáttal szárított metilénklorid-oldathoz 9,9 g n-butil-izocianátot adunk és 1 óra hosz­szat • keverjük. Ezt követően a reakicióelegyet csökkentett nyomáson betömiényítjük és a kris-65 tályos maradékot etilacetátból átkristályosítjuk. 5

Next

/
Oldalképek
Tartalom