162043. lajstromszámú szabadalom • Eljárás penicillin-származékok előállítására

9 162043 10 Annál a kísérletnél, ahol a találmány sze­rinti penicillin-származékokat az V általános képletű savakból — ahol A és B jelentése a fenti — a szokásos, módon tionilkloriddal elő­állított savkloridokon keresztül 6-aminopenicil­lánsawal reagáltatva kívánjuk előállítani, több penicillin-származékból álló keverékhez jutunk, amelyben az előállítani kívánt és más egyér­telmű úton (ampicillinből és az ehhez tartozó A—CO-^Cl képletű savkloridból, lásd V álta­lános képletet) kapott penicillin-származék vagy egyáltalán nincsen jelen, vagy csak igen kis mennyiségben van jelen. E tény az „in vitro"­baktérium-spektrumok és a vékonyrétegkroma­togrammok összehasonlításából adódott. Egy kí­sérlet során, melynek célja a találmány sze­rinti penicillin-származékok szokásos előállítá­sa volt, nevezetesen savakból klórhangyasav­etilészterrel előállítani a kevert anhidrideket és ezeket reagáltatni aminopenicillánsavval, csupán 20%-os termeléssel lehetett etoxikar­bonil-penicillint izolálni. Az új penicillin-származékok kemoterápiás hatékonyságát in vivo és in vitro vizsgáltuk. A következő í. Táblázatban összefoglaltuk az in vitro gátlási értékeket (MGK = minimális gátlási koncentráció) E/ml táptalajban adjuk meg. A meghatározást folyékony közegekben végeztük, cső-sorozathígításikísérletek segítségé­vel amikoris a leolvasást 24 órás 37 °C-os in­kubálás után eszközöltük. Az MGK értékét megadja a hígítási sorozatban a zavarosodás­mentes csövecske. Tenyésztési közegként az alábbi összetételű tápközeget alkalmaztuk: Lab Lemco (OXOID) 10 g Pepton (DIFCO) 10 g NaCl 3 g D( + ) Dextróz (MERCK) 10 g Puffer pH 7,4 1000 ml A találmány szerinti vegyületek hatás-spekt­ruma magában foglalja a hatékonyságot mind a Gram-negatív, mind a Gram-pozitív baktériu­mokkal szemben. A találmány szerinti peni­cillin-származékok előnye abban keresendő, hogy hatékonyak mind in vitro (1. Táblázat), mind állatkísérletekben az ampicillin-rezisztens Proteus-baktériumokkal és a penicillin- és kar­benicillin-rezisztens Klebsiella-baktériumokkal szemben is. Egyúttal hatást gyakorolnak in vitro és in vivo a penicillin-rezisztens Pseudo­monas-féleségekre is. A baktériumok elpusztí­tásához szükséges koncentrációkat a szérum­ban parenterális adagolás után érjük el. Az általános kiváló hatást elérjük mind egy­szeri, mind többszöri adagolással. Az új peni­cillin-származékok reszorpciója igen gyorsan történik a szubkután adagolás után és a csúcs­értékeket már 10 percen belül elérjük. A ki­választás gyakran ugyanolyan gyorsan törté­nik. A találmány szerinti penicillin-származé­kok savval szemben ellenállók. A pH = 1 ér­téknél egy óránál hosszabb ideig mikrobioló­giailag aktívak maradnak, amit egészen vilá­gosan mutat az az extrém nagy dózis, mit ilyen esetben komplokáció-mentesen adagolhatunk 5 intravénásán a farok-vénába. A találmány szerinti eljárással kapott peni­cillin-származékokat önmagukban vagy vala­mely farmakológiai szempontból alkalmas hordozóanyaggal kombinálva, és a gyógyszer-10 iparban szokásos módon kikészítve adagolhat­juk. Orális adagolás történhet tabletták alak­jában, amelyek pl. tartalmazhatnak még ke­ményítőt, tejcukrot, meghatározott típusú agya­gokat stb., vagy kapszulák, cseppek vagy gra-15 nulátumok alakjában, önmagukban vagy azo­nos, vagy ekvivalens mennyiségű adalék-anya­gokkal együtt. Az orális adagolás a fentieken kívül történhet még levek , vagy szuszpenziók alakjában, amelyek e célból a szokásos ízesítő-20 anyagokat vagy színezékeket tartalmazhatják. A találmány szerinti eljárással készített pe­nicillin-származékokat adagolhatjuk parenterá­lis úton is, pl. intramuszkulárisan, szubkután vagy intravénásán, esetleg állandó-csepp-infú-25 zió alakjában. A parenterális adagolás legcél­szerűbben steril oldatok formájában történik, amelyek még tartalmazhatnak egyéb alkotóré­szeket, pl. nátriumkloridot vagy glükózt, az oldat izotóniássá tétele céljából. Az ilyen olda-30 tok elkészítéséhez e penicillin-származékokat célszerűen száraz-ampullák alakjában alkal­mazzuk. Az orális és parenterális adagolásnál a célszerű dózis 25 000—1 000 000 E/kg testsúly/ /nap. Ezt a mennyiséget beadhatjuk egyszerre 35 vagy állandó-csepp-infúzió alakjában, vagy el­osztva több dózisra. A találmány szerinti eljá­rással készített, penicillin-származékokat a lo­kális kezelés céljára kenőcsök vagy hintőporok alakjában készítik és alkalmazzák. 40 A következő példák a találmány szerinti el­járás illusztrálására szolgálnak, anélkül, hogy annak oltalmi körét korlátoznák. A '/J-laktám-tartalmat jodometrikusan hatá-45 roztuk meg. Az összes, a példákban szereplő penicillin-származék a szerkezetének megfelelő IR-spektrumot adta. Az NMR-spektrumok fel­vételét CD3 -OD-oldatban végeztük, a példákban megadott NMR-jelek megegyeznék az egyes 50 származékok szerkezetével; a jelek helyzetét T-értékekben adtuk meg. A meghatározott baktériumokkal szemben megadott számszierű (E/ml) hatékonyság a mi­nimális gátlási koncentrációval azonos, amelyet 55 24 órás tenyésztés után a cső-sorozat-hígítási vizsgálat segítségével határoztunk meg. A „hatékonyság az állatkísérletben" adatnál az „A" azt jelenti, hogy a szóbanforgó penicil-60 lin-származék, az egéren szubkután alkalmaz­va, hatékonyabb a Proteus vulgaris 1017-tel szembe^ mint az ampicillin, „B" pedig azt je­lenti, hogy a Klebsiella aerobacter 63-mal szemben hatékonyabb, mint az ampicillin és a 65 karbenicillin. o

Next

/
Oldalképek
Tartalom